Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
12. szám - Dr. Öllős G.: A víz újrahasználata a vízellátásban
538 Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. Dr. öllős G.: A víz újrahasználata teke), a talaj vízáteresztő képessége függvényében lehet az elérhető, maximális vízminőség-javulás mértékét meghatározni. 7. Példa a szennyvíz ivóvízként való újrahasználatára Az előző általános tisztítási folyamat-modellek értelmezése után konkrét példán keresztül vizsgáljuk meg az újrahasználattal kapcsolatos üzemelési, lakossági tapasztalatokat és véleményeket [9]. 10. ábra. A Ghanute-i szennyvíz újrahasználati rendszer Puc. 10. CucmeMa oßopomnoeo ucnoM3oeanuH cmoiHbix eod e Llxanyme Abb • 10. Abwasser-Wiederverwendungssystem in Chanute A 10. ábrán Chanute település eredetileg a Neosho folyóból kapta a nyersvizet. Amikor a nyersvíz mennyisége az ivóvízellátáshoz elégtelenné vált, ideiglenesen a tisztított szennyvíz visszaforgatásával oldották meg a feladatot. A biológiailag tisztított szennyvizet a duzzasztott víztérbe (tulajdonképpen szennyvíztisztító tóba) vezették, ahonnan az 17 napi tartózkodás után a vízkivételi művön keresztül a víztisztító telepre került. A tisztított vizet a vízelosztó hálózatba nyomták. Megjegyzem, hogy a 17 napi tartózkodási idő számított, átlagos érték, hiszen nyilván nem betározásról és nem is ideális esőreaktorról van szó. így viszont a hidraulikus hatásfok, a rövidzárlati lehetőség, továbbá a Neosho folyó vízhozamának változása a víztisztítás folyamatát befolyásolhatta. Az ábrán feltüntetett szennyvíz-, és víztisztítási műveletsor esetében az üzemelési tapasztalatok [9]: a) A szennyvíztisztító telep: — BOI-csökkenés átlagosan 86%, — KOI-csökkenés átlagosan 76%, — az összes- és az ammónia nitrogént egyaránt tetemesen csökkent, — az alkil-benzol-szulfonát mennyisége kb. 25 %-kal csökkent, — a komplex foszfát kb. 67 %-kal csökkent. b) A szennyvíztisztító tó: -BŐI- és KOI-értéket kb. 75%-kal csökkentette, tehát hatékony tisztítást biztosított, — az összes ammónia nitrogénkoncentrációja több mint 55 %-kal csökkent, — az alkil-benzol-szulfonát mennyisége több mint 50 %-kal csökkent, — a koliformszervezetek száma a vízkivételnél kisebb volt, mint a duzzasztótérbe (tóba) érkező Neosho folyóé. c) A víztisztító telep: — a derítés és az ülepítés kevésbé volt hatékony, — recirkuláltatott víz nagy detergens-koncentrációja miatt a rekarbonizáló medencében nagymértékű volt a habképződés, — a gyorsszűrő működése a szokottnál gyengébb volt, — a nitrogén akkumulálódása (tehát a nagy klórigény) a törésponti klórozást nehézzé teszi, miáltal az az íz, szag, a szín szabályozására nem alkalmas, — a klór baktericid hatása az előzőekben említett nehézségek ellenére kitűnőnek bizonyult, — az oldott sók és a szerves anyagok gyorsan akku mulálódta k, — a csapvíz bakteriológiai szempontból kifogástalan volt. d) A lakosság hozzáállása: — közegészségügyi zavarok (megbetegedés) nem jelentkeztek a pár hetes időszak alatt, — a lakosság azonban — pszichológiai okok miatt — a szennyvíz tisztítás utáni újrahasználatát nem fogadta el, annak ellenére, hogy a megelőző vízellátási időszakban a Neosho folyóból származó ivóvíz is már részben (közvetett úton) szennyvízújrahasználatot jelentett. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a szennyvíz ivóvízként való közvetlen újrahasználatához csak végszükségben célszerű folyamodni. Megjegyzem azonban, hogy a vázolt újrahasználat teljes rendszere technológiai szempontból kifogásolható, benne a mai fejlettségi szint nem tükröződik kielégítően. Például a nehezen eltávolítható anyagok akkumulálódása, különösen a szennyvíztisztító tóban, eleve kedvezőtlen helyzetet teremt. A szennyvíztisztító tó előtti szennyvízutótisztítás beiktatásának elmaradása nem engedhető meg. A víztisztításnál a klór kizárólagos használata eleve nem látszik kielégítőnek stb.
