Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Gönczi Csabáné–Holló Attila–Pásztor Zsuzsa–Ponyi Jenő: A Balaton és a Hármas-Körös vizének és élővilágának klórozott szénhidrogén-szennyezettsége 1975-ben és 1977 tavaszán

561 Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. i A Balaton és a Hármas-Körös vizének és élővilágának klórozott szénhidrogén-szennyezettsége 1975-ben és 1977. tavaszán*** GÖNCZI CSABÁN É* HOLLÓ ATTILA* PÁSZTOR ZSUZSA* P O N Y I JENŐ** Környezetvédelmi szempontból világszerte sok problémát okoz az egyre fokozódó növényvédőszer-felhasználás. Az igen változatos kémiai szerkezetű peszticidek bomlási ideje néhány órától ill. naptól több évig is terjedhet. Ez utóbbiak közé tartoznak a klórozott szénhidrogének, így a Lindán és a DDT is. Azt a felismerést, hogy ezek a szerek perzisztenciájuk mellett kumulatívek is, több országban — köztük hazánkban is — követte a DDT mezőgazdasági célokra történő felhasználásának betiltása (1968), valamint a Lindánfelhasználás mértékének fokozatos csökkentése. A Balaton klórozott szénhidrogén-szennyezettségével foglalkozó első közlemények 1967—68-ban jelentek meg. Báron és munkatársai [1], Ponyi és munkatársai [2] vékonyréteg-kromatográfiás detektálással halakból, planktonrákokból és puhatestűekből gamma-HCH-t (hexaklór-cinklohexán gammával jelölt sztereo izomere), DDT-t (1,1bisz/4-klór-fenil/-2,2,2-triklór-etán) és ennek bomlástermékeit; Felföldy és Tóth [3] gázkromatográfiás úton halakból, Pinkola és Tóth [4] 1971-ben vízből és hínárvegetációból ugyancsak gammaHCH-t és DDT-t, valamint aldrint és dieldrint határoztak meg. Czeglédi-Jankó és munkatársai [5] 1973-ban megjelent tájékozódó tanulmányukban gamma-HCH, DDT és metabolitjai mellett 2,4-D H (2,4 diklórfenoxi-ecetsav) előfordulásáról is beszámoltak. Ezek az adatok egyértelműen rámutatnak arra, hogy higiénés szempontból feltétlenül szükséges és indokolt a Balaton vizének és élővilágának peszticid-szennvezettségét időről időre megfigyelés tárgyává tenni. Felmérő vizsgálatsorozatunk keretében a Balaton mikro- és makrovegetációjának klórozott szénhidrogén-kontaminációját 1973-ban, 1975-ben és 1977 tavaszán kísértük figyelemmel. 1973-as eredményeinkről már beszámoltunk [6]. 1975-ben tavaszi, nyári, őszi időpontokban a víz, plankton, kagyló, hínár és különböző táplálkozásmódú halak szerveinek Lindán és p—p' DDT, valamint ez utóbbi bomlástermékeinek H (p—p' DDE és p—p' DDD) koncentrácóját határoztuk meg. Halak közül * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest ** MTA Biológiai Kutató Intézet, Tihany *** Az Eii.M. 4. sz. ,,A lakosság egészségének védelme a természetes és mesterséges környezet (bioszféra) káros hatásaitól" megnevezésű tárcaszintű kutatási főirányhoz elfogadott, ,,A levegőt és vizeket szennyező gyakori és jelentős peszticidek korai egészségkárosító hatásának folyamatos nyomonkövetése a lakosságban, valamint állatkísérletes vizsgálatokban" című témában végzett kutatómunka alapján (6—10—0401—05—1/Dé). harcsa, süllő, angolna, keszeg, ponty, fehér és petytyes busa került feldolgozásra— az izom, a máj, az ivari termék és az agy peszticid szennyezettségének mértékét vizsgáltuk. A fenti időpontban, valamint 1977 tavaszán a Hármas-Körösből vett víz- és halminták analízisét is elvégeztük. Mintavételi hely, idő, módszer Vízmintáinkat a Balaton két — az MTA Tihanyi Biológiai Kutató Intézete által vízminőségben leginkább eltérőnek minősített (7—9) — vízterületéről, nyílt vizén vettük, felszíni merítéssel. A planktonrákok gyűjtése No. 6-os hálóval történt. A feldolgozott halak Keszthely térségéből ill. a Körösből (Gyoma) származtak. Mintavételre márciusban, májusban, augusztusban és októberben került sor. A minták feldolgozása: 4 1 vízmintát 2x150 ml tisztított petroléterrel (Carlo Erba, forráspont: 30—40 °C) kirázással extraháltunk. Az egyesített petroléteres fázisokat max. 5 g vízmentes nátriumszulfáttal (Merck) víztelenítettük. Dekantálás után az extraktumokat 40 °C-on rotációs vákuum-filmbepárlóval sűrítettük be. A sűrítményt Czeglédi-Jankó—Cieleszkyféle készülékben [10] módosított Davidow [11] oszlopon tiszítottuk. A tisztított extraktumokat közel szárazra pároltuk és gázkromatográfiás tisztaságú hexánban (Merck) vettük fel. A halminták feldolgozásánál fajtánként 10—10 db hal megfelelő szerveit, ill. izomból 20—20 g-ot egyesítettünk, majd azonos mennyiségű desztillált víz hozzáadásával homogenizáltuk. A homogenizátum aliquot részéből, valamint a plankton-és a kagylómintákból liofilizálás (102 torr végvákuum, kb. — 30 °C szublimációs hőmérséklet, 35 °C utófűtés), a hínárból szárítás és porítás után tisztított pentánnal nyertük ki a lipidekben jól oldódó klórozott szénhidrogéneket. Az így kioldott és lemért zsírból 0,1—0,15 g-ot dolgoztunk fel a vízmintáknál leírt módszer szerint. A mintákból 3—3 párhuzamos analízist végeztünk és ezek középértékét adtuk meg eredményként. Az azonosításhoz és a mennyiségi kiértékeléshez referenciaanyagokból készített törzsoldatot használtunk. Kromatográfiás körülmények: Kolonna: l,8mx4mm pvrex üveg, töltete 1,5% OV-17 és 2% QF-1 Chromosorb W HMDS (60—80 mesh) szilárd hordozóra felvíve. Hőmérséklete 190 °C. Detektor: elektronbefogáeos,