Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
11. szám - Könyvismertetés
Horcher F.: Az öntözés hatása Hidrológiai Közlöny 1978. 11. sz. 511 Unter Berücksichtigung dieser Zielsetzungen wurden als erster Schritt auf dem bewässerten Gebiet und in seiner Umgebung Grundwasserbeodachtungsbrunnen ausgewählt, die über entsprechend lange Datenreihen verfügen undzwar 3 Brunnen innerhalb der bewässerten Fläche und ausserhalb noch 4 Brunnen (Abbildungen 1, 2, 3 und 4). Hiernach wurden die Wasserstandslinien der Brunnen untersucht; undzwar auf zwei Arten: zuerst wurde die Grundwasserstandsänderung in eimzelnen Brunnen und nachher über Vergleich des durchshnittlichen Wasserstandes bzw. zwischen den Wasserständen von je 2 Brunnen analysiert. Bei den einzelnen Untersuchungen der Ganglinien wurden die auf die Periode zwischen 1954—71 bezogenen, halbjährigen und jährlichen Mittelwasserstände bzw. die aus den niedrigsten und höchsten halbjährlichen und jährlichen Wasserständen gebildeten Ganglinien in der Mitte getrennt auf zwei Teile geteilt und mit der StudentProbe untersucht, ob eine signifikante Abweichung zwischen dem empirischen Mittelwert und der zwei halben Ganglinien besteht (Abb. 5.) Die eingehendere Untersuchung des Grundwasserregimes wurde mit der von Rétháti vorgeschlagenen Methode über Analyse der vergleichenden Ganglinien aus Differenzen zwischen den jährlichen relativen Mittelwasserständen der Brunnen und „Landschaftseinheit" durchgeführt (Tabelle 1, Abb. 6 und 7). Untersuchungen wurden auch unternommen, indem die relativen jährlichen Mittelwasserstände der auf dem bewässertem Gebiet befindlichen Brunnen nicht mit dem Durchschnittswert, sondern mit dem relativen jährlichen Mittelwasserstand der in der engeren Umgebung befindlichen Brunnen verglichen werden (Abb. 8 und 9). Schliesslich wurde die Beziehung zwischen den als Resultat der Vergleichungsuntersuchungen der Wasserstandsganglinien erhaltenen Vergleichsganglinien und den Niederschlags-Ganglinien bzw, den seit 1966 regelmässig gesammelten Daten der Bewässerungsabgaben analysiert (Abb. 10 und 11). Die Untersuchungen haben zusammenfassend zu folgenden Feststellungen geführt : 1. Auf dem Gebiet des Bewässerungsteilsystems K —IV hat die Einführung der Bewässerung das Grundwasser erhöht. Diese Erhöhung erfolgte während ungefähr 3 Jahren und seither schwankt das erhöhte Grundwasser um ein stabilisiertes höheres mittleres Niveau. 2. Das neue stabilisierte durchschnittliche Niveau befindet sieh im Verhältnis zum früheren Niveau ungefähr 100 cm höher. 3. Auf das gegenwärtig stabilisierte durchschnittliche Niveau und auf die berührte Fläche von bezogen (mit einem Anteil der bewässertem Fläche von ungefähr 50%) gehört eine jährliche Bewässerungesabgabe von etwa 60 — 70 mm. 4. Würden regelmässig wesentlich über 60—70 mm WS liegende jährliche Bewässerungsabgaben verabreicht, kann mit einer bedeutenden Grundwasserspiegelerhöhung gerechnet werden. Könyvismertetés Magyarország hévizkútjai (Hévízhátkataszter). III. 1970—1976. Szerkesztők: I)r. Alföldi László, dr. Székely Ferenc, Liebe I'ál, Pozsgai Mária. VITUKI kiadvány, VIZDOK nyomda. (282 old., ebből 102 old. tanulmányi rósz, 180 old. táblázatok, helyszínrajzok és elektromos karotázsszel vény ek.) Az ország hóvízfeltáró fúrásainak adatait, valamint a hóvízkutatás ós feltárás során elért tudományos ós gyakorlati eredményeket tartalmazó ,,Magyarország hévizkútjai" c. sorozat I. kötete 7.966-ban jelent meg. Ez a kötet az 1866 ós 1965 között eltelt száz óv alatt fúrott 242 hévízkút adatait tartalmazta. Az 1971-ben megjelent II. kötet az 1966 —1970 évek között létesült 173 hévízkút adatait gyűjtötte egybe. Az 1970 és 1976 között létesült 136 hévízkút adatait az 1978ban megjelent legújabb kötet foglalja magában. A mű azonban nemcsak egyszerű adatösszefoglalás az adatok tényközléseit tanulmányok is kiegészítik. Ezek a következők: Dr. Korim Kálmán: A hazai hévízfeltárások eredményei 1971—76 között. Dr. Alföldi László — dr. Böcker Tivadar—Lorberer Árpád: Magyarország karbonátos repedezett hóvíztárolóinak hidrogeológiai jellemzői. Dr. Erdélyi Mihály— Liebe Pál: Magyarország törmelékes hévíztároló medenceüledókeinek vízföldtana. Gálfi János—dr. Stegena Lajos: Magyarország geotermikus viszonyai. Dr. Székely Ferenc: Hévízkutak depresszió-idősorának számítása analitikus módszerekkel. Liebe Pál: A hévízkutak időszakos vizsgálatainak értékelése. Bélteky Lajos: A hóvíztermelés és hasznosítás jelenlegi helyzete. A táblázatok külön tartalmazzák a 35°-nál melegebb vegyelemzósi ós gázvizsgálati adatait, a vízhasznosításra átadott meddő szénhidrogénkutató fúrások és a 26— 34°-os vizet adó kutak adatait. V.l. A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja. II és III. Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: A rendszeres szabályozások kora (1846 —1944), valamint Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson—Pálhidi Csaba: A vízgazdálkodás eredményei (1945—1975). Vízügyi Történeti Füzetek 9 és 10. A Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet, valamint a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kiadványa, Budapest, 1976. (134, ill. 168 old.) A sorozat első kötetét a Hidrológiai Közlöny 1975. évi 11. számának 526 oldalán már ismertettük. Itt mutattunk rá, hogy a műnek még további két kötete van előkészületben, ami azóta már megjelent. A II. kötet a Tisza-szabályozás korszakát és a közvetlen ezutáni évtizedeket mutatja be. Nagy súlyt fektet a folyószabályozások ós töltésépítések ismertetésére, valamint azoknak a problémáknak az érzékeltetésére, amelyek a nagy árvízmentesítések nyomán a kezdeti időszakokban kialakultak. Szó esik ezek után a lecsapolásról és belvízrendezésről, amely a Közép-Tisza vidékén legalább olyan fontos volt, mint a szervezett árvízmentesítós. Befejezésként a társulatokról, majd a tárgyalt korszak árvízmentesítóst követő, későbbi létesítményeiről — így a Körös két első duzzasztóművóről — esik szó. A III. kötet a felszabadulás óta eltelt három évtized vízügyi eseményeit foglalja össze. Leírja a súlyos háborús veszteségeket, valamint az újjáépítés időszakát. Ezt követi a korszerű vízügyi igazgatás megszervezésének, valamint a komplex vízgazdálkodásra való áttérésnek a leírása. Külön figyelmet szentel a III. kötet Molnár Endre tevékenységének, aki 1944—45 fordulóján a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány mellett látta el a vízügyi szolgálat vezetését és egyben újjászervezését is, majd 1949-ben a Szolnoki Vízgazdálkodási Körzetet is megszervezte. Mint a vízgazdálkodás új, súlyponti feladatával, a vízellátás és csatornázás 1945 utáni fejlesztésével is kiemelten foglalkozik a III. kötet. Befejezésként a Tiszavölgy rendezésének korszerű megoldása: a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer kerül ismertetésre. Az összefoglalás a három kötetben leírtak tanulságait ós a feladatokat összegzi. Dr. Vágás István
