Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Hörcher Ferenc: Az öntözés hatása a talajvízjárásra

500 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Az öntözés hatása a talajvízjárásra HÖECHER FERENC Előzmények és a vizsgálat célja Az öntözés talajvízjárásra gyakorolt hatásának a vizsgálatára annak a szerteágazó vizsgálatsorozatnak a kapcsán került sor, melyet a Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Intézet 1963 óta folytat a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megbízásából a K — IV. öntöző­fürtben [1]. A jelen vizsgálatot az a közismert tény tette szükségessé, hogy az öntözés olyan beavatkozást jelent, mely megváltoztathatja egy területen a kialakult talajvízjárást. A talajvízszintnek a felszín alatti mély­sége viszont alapvetően befolyásolja a mezőgazdasági termelést. A talajvíz emelkedése, különösen ha eléri a gyökérzónát, káros a mezőgazdasági termelés szem­pontjából, de talajromláshoz is vezethet. E károsodá­sok elkerülése a fölös talajvíz levezetését biztosító léte­sítmények építését teszik szükségessé. Ezeknek a mezőgazdaság szempontjából jelentős problémáknak a tisztázására indítottunk vizsgála­tokat a K—IV. öntözőfürt hatásterületén azzal a céllal, hogy megállapítsuk, megváltozott-e az ön­tözött területen a talajvízjárás és mi a változás mértéke és tendenciája, továbbá, hogy e változás összefüggésbe hozható-e az alkalmazott öntözővíz mennyiségével. A vizsgálat módszere A talajvízállás idősorok elemzése Célkitűzésünknek megfelelően először az öntö­zött terület talaj vízjárásának alakulását vizsgáltuk az egyes kutak vízjárásának önálló elemzésével. Ehhez a munkához az öntözött területen és annak környezetében levő hosszú észlelési idejű talajvíz­kutakat választottuk ki. Ezeknek a havi, félévi, évi középvizeiből, illetőleg legkisebb és legnagyobb félévi és évi vízállásaiból képzett idősorokat közé­pen elvágva két részre osztottuk és Student-próbá­val azt vizsgáltuk, hogy van-e szignifikáns eltérés a két félidősor empirikus középértéke között. Ez le­hetőséget adott arra, hogy a kutak vízjárásában hosszabb időszak alatt bekövetkezett változást jellemezni lehessen, továbbá arra is, hogy az egyes kutakat ebből a szempontból össze lehessen hason­lítani. A Student'\)YÓhsi alkalmazását az indokolja, hogy az idősorok hossza nem volt elégséges a Szmirnov-, vagy a x 2 próbával való egyöntetűség-vizsgálat­hoz. A talajvízjárás alakulásának részletesebb vizsgá­latához második lépésként a kutak évi középvizé­nek az összehasonlítása látszott célravezetőnek. Ennél az összehasonlításnál azonban az a nehézség jelentkezik, hogy az egyes kutakban kialakuló ta­lajvízszint magassága a hidrometeorológiai viszo­nyokon túlmenően a hidrogeológiai viszonyoktól, a talajvízjárta rétegek vastagságától, talajfizikai jellemzőitől, a szivárgási viszonyoktól és számos egyéb tényezőtől is függ. Emiatt az egyes kutak vízjárásában igen eltérő sajátosságok mutatkoz­hatnak, s a vízállásidősorok összehasonlításával esetleg kimutatható eltéréseket aligha lehetne az öntözéssel kapcsolatba hozni. Ezt a nehézséget hidalja át az az igen egyszerűen alkalmazható módszer, melyet Rétháti javasol [2, 3] a talajvízjárás jellemzésére. Megállapítása szerint a ku­tak évi középvízállását relatív értékre átszámítva (LNV-t 100, LKV-t 0%-nak véve), összehasonlításra alkalmas relatív idősorok állíthatók elő. Egy vizsgált kút vízjárásának a jellemzésére a „komparatív" idősort javasolja. Ezt a kút relatív idősorának és a térségre meghatározott átlagos relatív évi középvízállás idő­sornak a különbségeként állítja elő. Az átlagos relatív idősorokat az ország négy „tájegységére" megállapí­tott három-három mélység kategóriára adja meg az 1954—71 időszakra. A „komparatív" idősor kiegyen­lítő egyenesének, vagy egyenes szakaszainak a 0 ten­gelyhez viszonyított emelkedő vagy süllyedő, illetőleg azzal párhuzamos irányát és ez utóbbi esetben az attól való távolságot vizsgálva állapítja meg azt, hogy a kút vízjárása „zavartalan", vagy „zavart". A vízjárás jellemzésének ez a módszere — vizs­gálataink célkitűzését szem előtt tartva — célra­vezetőnek látszott. A módszer alkalmazásakor azonban értékelni kellett azt, hogy az mennyire felel meg a lejátszódó jelenségek fizikai alapjainak, s meg kellett vizsgálni a segítségével levonható kö­vetkeztetések megbízhatóságát is. Az évi középvizek relatív idősorával kapcsolat­ban annyit mindjárt meg lehet állapítani, hogy a talajvízszint kialakulását befolyásoló számos — ko­rábban már részletezett — s helyről helyre változó tényező miatt a talajvízjárás még azonos hidro­meteorológiai viszonyok között sem lenne azonos, vagy arányos mértékű két különböző kútban egy­egy kisebb-nagyobb térségben. Ez csak homogén talajban, a környezet hatásától elzárt körülmények között fordulhatna elő. A természetben azonban ezek a körülmények nem állnak fenn, ezért azt a feltételt, hogy két kút esetén azonos hidrometeorológiai viszonyokat fel­tételezve a relatív idősorokban mutatkozó különb­ségek külső hatásokra (a vízháztartás mesterséges megváltoztatására) vezethetők vissza, csak közelí­tésnek lehet tekinteni. A tájegységek átlagos relatív évi középvízállás idősoraira vonatkozóan azt kell megállapítani, hogy az átlagot terhelő szórás miatt nem az átlagot, hanem annak egy konfidencia intervallumát kel­lene figyelembe venni az összehasonlító (két idősor különbségeként előálló) idősorok értékelésénél. Ez utóbbiak emelkedő vagy süllyedő tendenciájá­nak a megállapításakor a kiegyenlítő egyenesnek a legkisebb négyzetek módszerével való meghatáro­zása mellett a vízszintestől való eltérés szignifikáns voltát is célszerű vizsgálni. E nélkül ugyanis a meg­állapítások megbízhatósága nem jellemezhető. Az elmondottak alapján e módszer úgy értékel­hető, hogy az a talajvízjárás időben történő válto­zásának kvalitatív jellemzésére alkalmas. A relatív idősorokat terhelő hibák csökkentése érdekében munkánk során célszerűnek tartottuk, hogy a vizs­gálandó relatív idősorokat a tájegységi átlag mel-

Next

/
Thumbnails
Contents