Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Galazij G. I.: A Bajkál-tó tudományos kutatásáról

G. I. Galazij: A Bajkál-tó Hidrológiai Közlöny 1978. 11. sz. 479 Tanulmányozzák a halfauna legfőbb képviselőinek morfológiáját, elterjedésüket, súlygyarapodásukat és hossznövekedésüket, koruk és szexuális viselkedésük kapcsolatát, fejlődési ciklusaikat, táplálékukat, annak mennyiségét, biomasszáját és produkcióját. Gyakorlati javaslatok születtek az értékes halfajok megóvására, szaporítására és racionális gazdasági felhasználásukra, valamint hosszú távon felbecsülték a bajkáli omul = omulamaréna (Coregonus autumnalis)*, a fóka és a többi hasznos élőlény természetes szaporulatát és kiválasztódását. Először a bajkál-tavi fókák szerepét, valamint a kereskedelmi halászatnak a halállományra gyakorolt hatását állapították meg. A fókák — számuk eléri a 68 ezret — racionális felhasználására tett javaslatokat a gyakorlatban is megvalósították. Vizsgálták a tavaszi ívású halak szaporodását a bratszki víztárolóban, elemezték a halfauna alakulását a víztároló feltöltődése idején és végül levonták a víztárolóban élő halállomány növekedésére vonatkozó következtetéseiket. Számadatokhoz vagyunk szokva; ha a Bajkál-tó maximális mélységét (1620 m), abszolút térfogatát (23 000 km

3), vagy ha édesvizének relatív térfogatát jellemezzük. (A Bajkál-tó a föld édesvizének egyötödét, a Szovjetunió felszíni édesvizének négyötödét tartalmazza.) A Limnológiai Intézet ezeknek az adatoknak alapján állította össze fáradtságos munkával a bajkáli atlaszt, amely ezen egyedülálló édesvízkészlet alapvető jellemzőit tartalmazza. Az atlasznak nagy tudományos és gyakorlati jelentősége van. Egyetlen más országban sem adtak ki még hasonló jellegű atlaszt. A Bajkál-tó kutatása, melyet a Limnológiai Intézet és más intézetek (a Szovjet Tudományos Akadémia Zoológiai és Botanikai Intézetei, a Moszkvai és a Leningrádi Egyetem stb.) dolgozói végeznek, nagymértékben bővítette ismereteinket a tó flórájáról és faunájáról. 1962 óta több mint 300 eddig ismeretlen állatfajt fedeztek fel. A gerinctelen fauna szokatlanul gazdagnak és változatosnak bizonyult, kagylósrákok, fonálférgek, kommenzalista és parazita véglények és férgek kerültek elő; a mélytavi faunáról alkotott ismereteink is jelentősen bővültek. Ez is sokkal változatosabbnak bizonyult, mint amilyennek korábban gondolták. Pillanatnyilag a Bajkál-tóban több mint 2000 állat- és növényfaj él, kétharmad részük a tóban honos. (1925-ig csak 780 fajt ismertek.) 1967 óta figyelik a növényi és állati szervezetek állapotát a Baj káli Cellulózgyár szennyvízcsatornájának torkolatánál. Bebizonyosodott, hogy az üledék szennyezettsége a fauna nagyfokú pusztulásához, a tófenék élővilágának mennyiségi és strukturális elváltozásaihoz vezet. A hidrobiológiái és vízkémiai kutatások során megállapították a vízgyűjtő területre ömlő szennyvizek megengedett maximális koncentrációját; ezen alapszik a Bajkál-tó vizébe ömlő káros anyagok megengedhető mértékére tett javaslatuk. * A Szovjetunió e. kötetben: bajkáli omúl — vándorlazac (Salmo omúl). Az Angara víztározóban rendszeresen figyelik az élet fejlődését. Sok éven át vizsgálták a bajkálontúli Ivano-Arahlejszkij tavakban a produkció folyamatait. A Putoranszkij tórendszer vizsgálatakor új adatok birtokába kerültek a sarkvidéki (szubarktikus) területeken fekvő szélsőségesen oligotróf víztárolókban élő növényi plankton és tengerfenék növény- és állatvilágának jellegét és mennyiségi növekedését illetően. Megalapítása óta az intézet folyamatosan publikálta a bajkál-tavi kutatások problémáit és eredményeit. Az elmúlt 15 év alatt az intézeti Limnológiai Múzeumot 1350 vendég kereste fel mind a Szovjetunióból, mind pedig más országokból. Az intézet több, Hollandiában, az NSZK-ban, Japánban és az USA-ban rendezett kiállításon vett részt, amelyek Szibéria, illetve különösen a Bajkáltó kutatásával foglalkoztak. Az intézet legközelebbi feladatai közé tartozik a komputerek és más speciális berendezések segítségével összegyűjtött terepvizsgálati adatok feldolgozása. Meg kell szervezni az új laboratóriumokat és tanszékeket, elsősorban a hidrobiológiái tanszéket, valamint a biogeokémiai, hidroökológiai, radiobiológiai, vízgazdálkodási és térképészeti laboratóriumokat. Szibériában a termelőerők fejlődése és a gazdasági tevékenység megnövekedése miatt igen fontos annak ismerete, hogyan hat az ember az édesvizű tározókra; meg kell találni minden negatív hatás semlegesítésének és a biológiai erőforrások növelésének módját. Mindezeket a problémákat nem lehet kísérleti kutatások nélkül megoldani, éppen ezért van szükség a bajkál-tavi megfigyelőállomás megépítésére. Ez a megfigyelőállomás lehetővé tenné, hogy tanulmányozzák az élő szervezetek fejlődését, biológiáját a Bajkáltóban, valamint Szibéria más víztározóiban élő növény- és állatvilág életét. Minthogy a szibériai és távol-keleti tórendszer kutatását egész éven át végzik, további megfigyelőállomások létesítése vált szükségessé az Angarán (Bratszkban), a Jenyiszejen (Krasznojarszkban), a Léna, Ingyigirka és Kolima folyókon, valamint a Tajmiron (Norilszk) és a távol-keleti Hanka-tavon. Az intézet flottájának új technikai felszerelésre van szüksége. A Léna, Ingyigirka és Kolima folyók kutatásához expedíciós hajókat kell beszerezni, a Bajkál-tó mélytengeri vizsgálatához pedig mélytengeri búvárhajóra van szükség. Az Intézet dolgozóinak egyik feladata gyakorlati kérdések megoldása, mint pl. a Bajkál-medence természeti kincseinek felhasználása és megóvása; elméletet kell kidolgozniuk a medence természeti erőforrásainak megóvására és racionális felhasználására. A vízgyűjtő terület és a tóvidék ökológiai rendszerében minőségi és mennyiségi Összefüggéseket kell megállapítani; ehhez már nagyon közel járnak. Megjegyzendő, hogy a minőségi összefüggések viszonylag könnyebben érzékelhetők, és ezért sok tó ökoszisztémáját már meghatározták. Sokkal nehezebb mennyiségi összefüggé-