Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Galazij G. I.: A Bajkál-tó tudományos kutatásáról

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 58. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 477—524. oldal Budapest, 1978. november A Bajkál-tó tudományos kutatásáról G. I. G A L A Z I J* A Bajkál-tó tudományos kutatása a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Részlege Limnológiai Intézetének feladata. A Szibériai Akadémiának ez a legrégibb kutatóintézete már 50 éves. A tudósok azonban már jóval az intézet alapítása előtt megkezdték a csodálatos tóóriás tanulmányozását. 1916-ban az Orosz Tudományos Akadémia expedíciót indított a Bajkál-tóhoz, egy állandó kutatóállomás helyének kijelölésére. Az expedíció tagjai között olyan híres tudósok is voltak, mint V. N. Szukacsev, V. I. Dorogosztajszkij (az expedíció vezetője), valamint az akadémia fiatal dolgozói: K. I. Meyer, N. P. PrecLtecsenszkij, J. P. Szidoricsev, T. B. Forsh, N. A. Konovalov, M. Cs. Rozanov és az Akadémia Bajkálkutató Tudományos Központjának későbbi megalapítója G. U. Verescsagin. Az expedíció során a tudományos munkát N. V. Nazonov akadémikus vezette. Az akadémia első tavi biológiai megfigyelő-állomását még ugyanebben az évben állították fel Bolsije Koti faluban. A munkához szükséges felszereléseket egyéni hozzájárulásokból vásárolták. A Petrograd és Szibéria közötti kommunikációs nehézségek miatt a megfigyelőállomást 1921-ben, átmenetileg, 3 évre az egyetem kérésére Irkutszkba helyezték át. A három év elmúltával az akadémia már nem ragaszkodott az állomás visszatelepítéséhez, amely az idők folyamán a hidrobiológus hallgatók gyakorlati kiképzésének és a tó vizsgálatának központja lett. 1925. június 9én állandó expedíciót szerveztek a tóhoz. Ez a nap a Szovjet Akadémia Limnológiai Intézete megalakulásának napja. A Szovjet Akadémia Zoológiai Intézete nagy segítséget nyújtott az expedíció megszervezéséhez, melynek eredményeként 1928-ban létrejött a Bajkál-tavi Limnológiai Kutatóállomás. A kezdeti időszakban alaposan tanulmányozták a Bajkál-tavat és vízgyűjtő területét; hamarosan adatokkal rendelkeztek a tó hidrológiai, hidro* O. 7. Galazij akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Bajkál-tavi Limnológiai Intézetének igazgatója budapesti tartózkodása alatt kérésünkre a Hidrológiai Közlöny részére átadta közlésre a Bajkál-tó tudományos kutatásáról szóló áttekintést. E témakörről ez az első átfogó magyar nyelvű közlemény. kémiai és biológiai rendszeréről, valamint jégviszonyairól. A Bajkál-tavi flóra- és faunavizsgálat során többszáz, eddig ismeretlen növény- és állatfajra bukkantak. Tanulmányozták a tófenéket és batimetriai térképet készítettek róla. A paleolimnológiai kutatások rámutattak a kelet-ázsiai tómedrek és azok malakofaunájának fejlődésére, az Alsó-Jurától napjainkig. E kutatások eredményeit a hazai és külföldi tudományos világ egyaránt nagyra becsüli. A Limnológiai Kutatóállomás által kidolgozott elméleti kérdések közül hangsúlyoznunk kell a limnológia tudományának fejlődését és helyét a rokon tudományágak rendszerében. A második világháború alatt a kutatóállomás fontos vizsgálatokat végzett, hogy megoldja gazdasági és védelmi problémáit. Javaslat született a Bajkál-tavi halászati lehetőségek nagyobb mértékű, jobb kihasználására és a tó jégtakarójának szállítási, közlekedési útként való felhasználására stb. A háború után, összhangban a termelőerők fejlődésével és az irkutszki vízierőmű-telep megépítésével, a Limnológiai Kutatóállomás sokban hozzájárult a tó hidrokémiai, hidrobiológiái, valamint hőháztartásával és jégvilágával kapcsolatos problémáinak megoldásához, továbbá fontos szerepe volt a vízierőmű-telep tervezésében és üzemeltetésében. A következő években a kutatóállomás sok komoly gazdasági kérdést is megoldott. Megemlítendő, hogy részt vettek egy tárgyaláson (1958ban), amelyen azt javasolták, hogy az Angara folyó eredeténél egy nagy bevágással szabad utat kell nyitni a Bajkál-tóhoz; így meggyorsul a Bratszki víztároló feltöltődése és ez előnyös az elektromos áram fejlesztésére is. Helyesnek tartjuk, hogy ezt a javaslatot nem fogadták el, mert különben a tó vízszintjének 5—7 méteres csökkenésével nagy kiterjedésű sekély vizű parti területek kerültek volna szárazra és felbomlott volna a víz és part közötti egyensúly, amely hosszú geológiai fejlődés során alakult ki. Sok kárt okoznának a földcsuszamlások is; a parton a halak (elsősorban a bajkáli omul, Salmo omul) és a pérek (Thymallus) ívóhe-