Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Gölz Bernd: Budapesti meleg és langyos vizek hőmérsékleti idősorairól

463 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Budapesti meleg- és langyosvizek hőmérsékleti idősorairól GÖLZ BERND« A balneológiai szakirodalomban egyre gyakrabban esik szó a budapesti meleg és langyos források kihűléséről [7, 8, 12, 19, 23]. SCHULHOF 1957-ben megállapította a Rudas-, Rácz-, Lukács- és Császárfürdő egyes forrásainak lehűlését, összehasonlítva néhány 1936-ban és 1956-ban végzett hőmérsókletmóróst [19]. SZALONTAI 1 °C-t meghaladó hűlést állapított meg a Lukácsfürdő L—

III. és L—IV. kútjain, valamint a Gellértfürdő I. forráscsoportján 1966-ban ós 1974-ben végzett mérései alapján [23]. A budapesti források kihűlésének rendszerező vizsgálata céljából összegyűjtöttem az irodalomban közölt ós az adattárakban megtalálható pontszerű ós szakaszos hőmérsékleti adatokat. Ezeket idősorokban összegezve megvizsgáltam a vízhőmérsékletek időbeli változását. Forráshőmérséklet-mérések a múltban Balneológiai jelentőségük miatt már régóta vizsgálják a budapesti hévforrások kémiai és fizikai tulajdonságait. Hőmérsékletméréseket már Oesterreicher József végzett 1781-ben [15]. A múlt században Bernáth [2], Chyzer [3], Lengyel [10], Linzbauer [11], Molnár [ 14], Schaf arzik [18], Szabó ([21], [22], idézi Kernert), Telegdi-Roth ([24], idézi Thánt), Török [25], Wachtel [29] és Papp [17] szerint Pohl és Tognio tettek említést a budapesti források hőmérsékletéről. E régi és újabb adatokat összegyűjtöttem és kiegészítettem ezeket a MÁFI, VITUKI és OKI mérési adataival. A források régi elnevezéseit az irodalomban található leírások, valamint Papp [17] adatai alapján azonosítottam. Az így nyert hőmérsékletgörbék az 1. ábrán láthatók. Ezek szerkesztéséhez a következő adatokat használtam fel: LUKÁCSFÜRDŐ, TÖRÖKFORRÁS. 1837: Linzbauer [11]; 1859: Wachtel [29]; 1885: Chyzer [3]; 1929: Mádai (idézi Papp [17], átlagérték); 1935: Papp ([17], átlagérték); 1936—1965: VITUKI ([27], évi átlagok); 1966: Szalontai ([23], évi átlag); 1969: Fővárosi Fürdőigazgatóság (évi átlag); 1974: Szalontai ([23], évi átlag). LUKÁCSFÜRDÖ, MALOMTÓ. 1781: Oesterreicher [15]; 1837: Linzbauer [11]; 1856: Molnár (idézi Papp [17], átlagérték); 1936: Papp ([17], átlagérték) 1951—1965: VITUKI ([27], évi átlagok); 1966: Szalontai ([23], évi átlag); 1967 és 1968: VITUKI adattár (évi átlagok); 1974: Szalontai ([23], évi átlag). LUKÁCSFÜRDŐ, L-III. KÚT. 1955—1965: VITUKI ([27], évi átlagok); 1966—1974: Szalontai (ld. [12], évi átlagok). LUKÁCSFÜRDŐ, L-IV. KŰT. 1955—1965: VITUKI ([27], évi átlagok); 1966 és 1974: Szalontai ([23], évi átlagok); 1977: OKI adattár. CSÁSZÁRFÜRDÖ, JÁNOSFORRÁS. 1829: Tognio (idéziPapp [17]); 1851 ós I960: Molnár (idéziPapp [17]); 1879: Bernáth [2]; 1885; Chyzer [3]; 1925—26 és 1929: Mádai (idézi Papp [17], átlagértékek); 1935—1943: MÁFI adattár (évi átlagok); 1950—1956: VITUKI ([27], évi átlagok); 1957 és 1958: MÁFI adattár (évi átlagok). CSÁSZÁRFÜRDÖ, MÁRIAFORRÁS. 1935—1943: MÁFI adattár (évi átlagok); 1951—1956: VITUKI ([27], évi átlagok). * ELTE Térképtudományi Tanszéke, Budapest. MARGITSZIGET, I. KÚT. 1868—1942: VITUKI ([27], átlagértékek); 1950: FTV ([13], átlagérték); 1951: VITUKI ([27], átlagérték); 1968: FTV [13]; 1964 és 1965: VITUKI [27]; 1966: Szalontai ([23], évi átlag); 1969: Fővárosi Fürdőigazgatóság (évi átlag); 1974: Szalontai ([23], évi átlag). VÁROSLIGET I. KtJT. 1878: VITUKI [27]; 1880: Telegdi-Roth [24]; 1936—1942: VITUKI [27]; 1947: MÁFI adattár (átlagérték); 1950—1965: VITUKI [27]; 1966: Szalontai ([23], évi átlag); 1969: Fővárosi Fürdőigazgatóság (évi átlag); 1974: Szalontai ([23], évi átlag). TÉTÉNYI ÜTI KÓRHÁZ KÜTJA. 1943—1965: VITUKI ([27], átlagértékek); 1966: Szalontai ([23], évi átlag); 1969: Fővárosi Fürdőigazgatóság (évi átlag); 1974: Szalontai ([23], évi átlag). CSEPEL-STRANDFÜRDŐ, II. KÜT. 1961—1965: VITUKI [27]; 1966: Szalontai ([23], évi átlag); 1973: OKI adattár; 1974: Szalontai ([23], évi átlag). GELLÉRTFÜRDŐ I. FORRÁSCSOPORT. 1781: Oesterreicher [15]; 1837: Linzbauer [11]; 1851: Molnár (idézi Papp [17]); 1854: Lengyel [10]; 1911 : MÁFI adattár (átlagérték); 1926: Schaf arzik (idézi Papp [17]); 1936: Papp ([17], átlagérték); 1939—1966: VITUKI ([27], évi átlagok); 1967: VITUKI adattár (évi átlag); 1969: Fővárosi Fürdőigazgatóság (évi átlag); 1972: OKI adattár; 1974: Szalontai ([23], évi átlag). RÁCZ- (IMRE-) FÜRDŐ, NAGY FORRÁS. 1869: Molnár (idézi Papp [17]); 1898: Schaf arzik [ 18]; 1936— 1965: VITUKI ([27], évi átlagok); 1966: Szalontai ([23], évi átlag); 1969: Fővárosi Fürdőigazgatóság (évi átlag); 1974: Szalontai ([23], évi átlag). ÓBUDA, ÁRPÁDFORRÁS. 1856: Molnár (idézi Papp [17]); 1914, 1935 és 1936: Frohner [4]; 1937—1965: VITUKI ([27], évi átlagok); 1966—1976: VITUKI adattár (évi átlagok). Az 1. ábrából az alábbiakat olvashatjuk ki: A hévforrások és sekély hévízkutak hőmérséklete általában csökkenő tendenciájú. A Lukács- és Császár-fürdő legmelegebb forrásainak vízhőmérséklete az 1930-as évek elején kezd csökkenni, az ötvenes évek elejétől már rohamosan. A Margit-sziget I. kútvizének hőmérséklete az 1940-es években kezd lassan csökkenni. A Lukács- és Császár-fürdő forrásai közül az hűl le erősebben, amelyiknek melegebb a kifolyó vize. A mély, több száz méteres hévízkutak vízhőmérséklete állandó. Mi okozhatja a budapesti hévizek hőmérsékletének csökkenését? A hévizek hőmérsékletére vonatkozó hosszú idősoraink visszanyúlnak az emberi behatástól nem érintett eredeti állapotra. A mai Budapest területén 1868-ban kezdődött az emberi beavatkozás; azóta termel az első hévízkút. A kutakból való hévíztermelés századunk közepéig lényegesen növekedett. Az ötvenes évek elejétől a Fővárosi Vízművek hévízhasznosítása terhelte meg különösen a hévízkészletet. Ez az állapot a hatvanas évek eleje óta javul; akkor mérsékelték a meleg gyógyvíz ivó- és fűtővízként való felhasz-