Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

444 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása kezelése, hasznosítása, megsemmisítése, ill. elhelyezése, hogy azt teljesen feltártnak nem nyilváníthatom. Így elsősorban arra törekedtem, hogy az egyes megoldandó feladatokra a figyelmet felhívjam, és ezen keresztül a bizottságnak módjában legyen olyan előterjesztésekre, amelyek az eddigieknél hathatósabb intézkedést eredményeznek. Messzemenően kell az egységes szemléletre és megoldásokra — berendezések alkalmazására — törekednünk, a lehetőségeket, ill. megoldásokat úgy szűkítenünk, hogy azok végrehajtása mint tervezési, gyártási, kivitelezési és üzemeltetési szempontból egyaránt elfogadható optimumot adjon. A maximális egységesítés bizonyos mértékű korlátot is jelent, ill. egyes tervidőszakokra meg kell, hogy merevítse a használatos eljárásokat, de ugyanakkor a folyamatos továbbfejlődést olyan szinten kell napirenden tartsa, hogy az ötévenkénti korszerűbb megoldásokra való áttérés rugalmasan megtörténhessen. A működő berendezések fenntartásához, ill. azok gazdaságos üzemben tarthatóságáig a tárgyi adottságok (pl. alkatrészellátás stb.) biztosítottak kell legyenek. Az OVH ötödik ötéves terve koncepciójának jóváhagyása során — a szennyvíztisztító berendezésekre vonatkozóan — már elhatározta az egységesítést, de annak végrehajtásáig is szükséges a jelenleg működő berendezések megfelelő ellátása, ill. a jelenleg épülőknek a tervezett formában való biztosítása is. Éppen ezért az egységesítés mellett a meglevő gyártmányok szükség szerinti fejlesztését, gyártását is fenn kell tartani, ez ötéves tervünk teljesíthetősége érdekében. Mindenképpen indokolt a KGST-n belül — pl. az Intervoodocsisztka Egyesülés keretében — mielőbb megegyezni az elvégzendő feladatokban. Széles körű felmérés alapján a szennyvíz-technológiák bizonyos mértékű egységesítésével kell elérni a mindenképpen gazdaságos nagy sorozatú gépi berendezések, felszerelések gyártását annak érdekében, hogy a szennyvíztisztítás és azon belül az iszapkezelés mennyiségi és minőségi szintjét az ötéves tervek során teljesíthessük. HOZZÁSZÓLÁSOK MUCSY GYÖRGY (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ) A szennyvíziszap értéke, elhelyezési lehetőségei Az iszapkérdés megoldásához vagy legalábbis a vele való foglalkozáshoz ismerni kell a keletkező iszapok mennyiségét. A rendkívül sok erre vonatkozó adatból talán legcélszerűbb, ha abból indulunk ki, hogy az V. ötéves terv végére az előirányzat szerint a közcsatorna-hálózatba naponta mintegy 2,4 millió m

3 szennyvíz kerül. A tervezett szennyvíztisztítási kapacitás erre az időpontra az 1975. évi 540 000 m

3/d-vel szemben eléri majd a napi 880 000 m

3-t. Ha figyelembe vesszük a csak mechanikai és a mechanikai-biológiai tisztítás arányát, akkor közelítően napi 440 t iszap szárazanyag-tartalommal számolhatunk a friss, nem kirothasztott iszapot véve alapul. Ha az iszap víztartalmát a friss iszapsűrítés után 4%-osnak (tehát 96% víztartalmúnak) vesszük fel, úgy a szennyvíztisztító telepeken naponta összesen mintegy 11 000 m

3 friss iszaptérfogattal kell számolni, amelyet az elhelyezési, felhasználási kívánalmaknak megfelelően általában még a telepeken belül tovább kell kezelni. Ily módon a szennyvíztisztító telepekről elszállítandó iszapok térfogata az iszapkezelési technológiától függően 1/5—1/8-ára is csökkenthető. Az ipartól származó szennyvíziszapok kérdésével e hozzászólás szűk keretei között külön nem foglalkozom. Ha az iszapok értékét nézzük, akkor szabad legyen erre néhány számmal rávilágítani: Az előbb említett 440 t frissiszap-szárazanyagnak 2/3-a, vagyis kereken 300 t szervesanyagtartalma van. Ha ezt az iszapmennyiséget kirothasztjuk, úgy kedvező kirothaszthatóság esetén 158,000 Nm

3/d biogáz nyerhető, amelynek fűtőértéke 5500 kcal/Nm

3 alapelvételével 870 millió kcal/d-t képvisel, ami 87 t fűtőolaj vagy 250 t közepes magyar barnaszén hőenergiájával hasonlítható össze. A növényi tápanyagok közül csak a legfontosabbakat említve, úm. N, P és K, tájékoztató számítás alapján kimutatható, hogy a szennyvíztisztító telepeken a naponta keletkező 440 t szárazanyag-tartalmú, friss, tehát nem kezelt iszapban összesen kb. 25 t nitrogén, 7 t P

2O

s és 1 t K

20 van kedvező esetben. Ez persze azt is jelenti, hogy a felsorolt anyagok koncentrációi alacsonyak és az alapul vett esetben sorban 5,6%, 1,5%, illetve 0,23 %-ot jelentenek, ami ezen iszapok mezőgazdasági célra való felhasználását tápanyagok szempontjából nem befolyásolja előnyösen. Számos egyéb komponens mellett, ami az iszapban van, sajnos, káros toxikus anyagok jelenlétével is számolni kell, ami természetesen a szennyvíz összetételének a függvénye. A VITUKI 1975 évben az ország 25 szennyvíztisztító telep iszapjának fémtartalmát vizsgálta Mg, Cd, Pb, Cr, Ca, Ni, Fe, Mn és Zn, tehát összesen 9 nehézfém vonatkozásában. A mérési eredmények — amelyeket atomabszorpciós spektrofotométeres módszerrel nyertünk —- a nemzetközi adatokhoz képest néhány esettől eltekintve nem mutattak kiugró értékeket, sőt a legtöbb esetben azok alatt maradtak. Zn vonatkozásában az átlagos koncentráció 500 mg/kg szárazanyag körül mozgott, míg Hódmezővásárhely, Keszthely, Ózd, Székesfehérvár és Veszprém vonatkozásában 1000 mg/l körüli értéket értek el. Kiugróan magas koncentrációt Szentesen mértünk, ahol 4915 mg/kg Zn-tartalmat állapítottunk meg. A Cr-tartalom átlagos értéke 10—20 mg/kg körül volt, míg Vác, Baja 400, Pécs, Szekszárd, Székesfehérvár esetében 600—700 mg/kg-os koncentrációt állapítottunk meg. Pb vonatkozásában az átlag 120 mg/kg körül mozgott, míg ez Ózd, Szentendre és Zalaegerszeg szennyvíztisztító telepei iszapjában a 200 mg/kg-ot is meghaladta, sőt Hódmezővásárhely esetében 250 mg /kg körüli értéket ért el. A számos adat előzetes kiértékeléséből az is látszik, hogy a szennyvíztisztító telepek iszapjában a fémtartalom bizonyos fluktuációja figyelhető meg az év folyamán.