Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

442 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása 7. kép. Anaerob fermentáló medencék, előtérben iszap­sűrítő Bild 7. Anaerobe Fermentationbecken, im Vordergrund ein Schlammeindicker kívánt szinten tartására és a nyári időszakban energiafelesleggel is rendelkezik. Világszerte vitatott kérdés még a termofil, ill. mezofil baktériumok kedvezősége. Egészségügyi szempontból feltétlenül a termofil baktériumok­kal való lebontás a kedvezőbb, mert ezek legalább 53—55 °C hőmérsékletet igényelnek, ami a fertőző baktériumok szempontjából biztonságosabb men­tességet eredményez. A magasabb hőfoktartás két­ségtelenül többletenergiát igényel, de ezt a több­letenergiát a kedvezőbb hőfok miatt felgyorsult fermentáció fölös biztonsággal szolgáltatja. (Faj­lagosan — hasznos rothasztótérfogatra vetítve — mintegy 30—40%-kal több biogáz fejlődésére le­het számítani.) A magasabb hőmérséklet ugyan­akkor mintegy 60—66%-kal rövidebb rothasztási időt tesz szükségessé, tehát a rothasztók térfoga­ta szempontjából is jelentősen kedvezőbb a termo­fil baktériumok tevékenységének biztosítása. Az előbbiekben tárgyalt aerob és anaerob fer­mentációs eljárásokon túl magasabb hőfokon és nagy nyomás alatt végrehajtható nedves égetést is lehet alkalmazni, de ezek költségkihatása olyan jelentős [800—1500 Ft/tonna szárazanyagra ve­títve üzemköltségű], hogy hazánkban, de még Európában sem tartják gazdaságosnak ez eljárá­sokat. (Pl. Zimmerman-féle 250 °C és 85 at nyo­máson stb.) Ismeretes olyan fermentáció is, amelynél a „közreműködő" baktériumok nagyobb értékű végterméket produkálnak. E szabadalma­zott eljárások akár állati takarmányozásra alkal­mas termékekig is eljutnak, de ezek általános be­vezetése ez ötéves terv során hazánkban egyálta­lán nem várható. Az előbbiek alapján rögzíthető, hogy a jelentő­sebb kommunális szennyvíztisztító telepeken a fűtött megoldású anaerob fermentációt célszerű és kell is alkalmaznunk. Kutatandó feladat a termo­fil, ül. mezofil hőmérsékletű fermentorok komplex vizsgálata és esetleg bizonyos nagyságrendeknél egyik vagy másik előnyös használatának rögzítése. A technológiai megoldáson túlmenően súlyos probléma hazánkban az építés technológiája, ill. acél-, vagy vasbeton szerkezetek előnyben része­sítése. Véleményem szerint hazánkban a vasbeton szerkezetek előnyösebbek, mert időállóbbak (leg­alább háromszor nagyobb élettartamúak az acél­szerkezeteknél) és ugyanakkor gazdaságosabb ki­vitelűek. Az építőipar kapacitása viszont ennek korlátot szabhat, s így kénytelenek vagyunk az acélanyagú rothasztók alkalmazását is eltűrni. Az iszap víztartalmának csökkentése igen fontos műszaki feladat, mert jelentős felhasználási és gazdasági érdek fűződik annak végrehajtásához. A nyers iszap ugyanis csak 1—2% szárazanyag­tartalmú, és a kirothadt iszap is csak 2—4%-ot tartalmaz. E számokból könnyen alátámasztható az a gazdasági előny, amely 20—30 szélső értékben 55%-os szárazanyag-tartalomra való besűrítést jelent, hiszen pl. 1%-os eredeti szárazanyag-tarta­lom esetén az előbbiekben jelzett számokkal ará­nyos térfogatcsökkentést (1/20, 1/30, 1/55 stb.) je­lent. Ez kezelés, szállítás, felhasználás és elhelye­zés szempontjából egyaránt döntő fontosságú. Az iszap víztartalmának csökkentésére legegy­szerűbb, s ugyanakkor a leggazdaságosabb megol­dást a gravitációs vagy mechanikus kezeléssel végrehajtott iszapsűrítés jelent. Ez eljárással mintegy 50%-os térfogatcsökkentést biztonsággal el lehet érni. A tölcséres iszapsűrítők a leggyako­ribbak, de ilyenekkel rendelkeznek már önmaguk­ban is a hosszanti átfolyású ülepítők iszapzsomp­juk révén vagy a kétszintes ülepítők, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Lényegesen jobb ha­tásfokot lehet elérni, ha a gravitációs sűrítés mel­lett keverést (mechanikus eljárást) is alkalmazunk. Keverőberendezést a szokásos tölcséres sűrítők­ben is alkalmazhatnak, de gazdaságosabb és cél­szerűbb megoldást biztosítanak a sugárirányú át­folyású (Dorr-típusú ülepítőkhöz hasonló) sekély mélységű mechanikus sűrítők. Utóbbiak beveze­tése hazánkban is van lehetőség, mert a Dorr­típusú kotrók kisebb átalakítással erre is alkal­massá tehetők. A mechanikus kezelés hatására a gravitációs megoldással szemben legalább kétsze­resen jobb tömörödést lehet elérni, általában min­den vegyszeradagolás nélkül. Vegyszeradagolással (pH beállító és flokuláló szer) a folyamat bizton­ságosan, sőt további jelentős víztartalom-csökken­tést eredményez. További víztelenítést vákuumszűréssel (dob vagy tárcsás megoldásúak), szalagszűréssel, flo­tálással, szűrőpréssel stb. lehet elérni. Legújabban a centrifugálással való sűrítés vált divattá és a világirodalmi adatok szerint mindinkább emelke­dik a flotációs sűrítés megoldása is. Ez utóbbi azért előnyös, mert semmilyen vegyszer haszná­latát nem teszi szükségessé, s így az iszap haszno­sítása, főleg a mezőgazdaság számára előnyösebb. Sajnálatos, hogy hazánkban a vákuumtárcsa ki­vételével üzemszerű megoldású berendezés még nem működik. Az OVH megbízására a VITUKI kezelésében kiépülő kísérleti telep még csak a kö­vetkező években fog tudni választ adni a hazai iszapok leggazdaságosabb és ugyanakkor gépi be­rendezéssel is ellátható víztartalom-csökkentési megoldására. A víztelenítés mértéke, ill. azzal szemben tá­masztott igény a felhasználás, ill. hasznosítás függ-

Next

/
Thumbnails
Contents