Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

442 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása 7. kép. Anaerob fermentáló medencék, előtérben iszapsűrítő Bild 7. Anaerobe Fermentationbecken, im Vordergrund ein Schlammeindicker kívánt szinten tartására és a nyári időszakban energiafelesleggel is rendelkezik. Világszerte vitatott kérdés még a termofil, ill. mezofil baktériumok kedvezősége. Egészségügyi szempontból feltétlenül a termofil baktériumokkal való lebontás a kedvezőbb, mert ezek legalább 53—55 °C hőmérsékletet igényelnek, ami a fertőző baktériumok szempontjából biztonságosabb mentességet eredményez. A magasabb hőfoktartás kétségtelenül többletenergiát igényel, de ezt a többletenergiát a kedvezőbb hőfok miatt felgyorsult fermentáció fölös biztonsággal szolgáltatja. (Fajlagosan — hasznos rothasztótérfogatra vetítve — mintegy 30—40%-kal több biogáz fejlődésére lehet számítani.) A magasabb hőmérséklet ugyanakkor mintegy 60—66%-kal rövidebb rothasztási időt tesz szükségessé, tehát a rothasztók térfogata szempontjából is jelentősen kedvezőbb a termofil baktériumok tevékenységének biztosítása. Az előbbiekben tárgyalt aerob és anaerob fermentációs eljárásokon túl magasabb hőfokon és nagy nyomás alatt végrehajtható nedves égetést is lehet alkalmazni, de ezek költségkihatása olyan jelentős [800—1500 Ft/tonna szárazanyagra vetítve üzemköltségű], hogy hazánkban, de még Európában sem tartják gazdaságosnak ez eljárásokat. (Pl. Zimmerman-féle 250 °C és 85 at nyomáson stb.) Ismeretes olyan fermentáció is, amelynél a „közreműködő" baktériumok nagyobb értékű végterméket produkálnak. E szabadalmazott eljárások akár állati takarmányozásra alkalmas termékekig is eljutnak, de ezek általános bevezetése ez ötéves terv során hazánkban egyáltalán nem várható. Az előbbiek alapján rögzíthető, hogy a jelentősebb kommunális szennyvíztisztító telepeken a fűtött megoldású anaerob fermentációt célszerű és kell is alkalmaznunk. Kutatandó feladat a termofil, ül. mezofil hőmérsékletű fermentorok komplex vizsgálata és esetleg bizonyos nagyságrendeknél egyik vagy másik előnyös használatának rögzítése. A technológiai megoldáson túlmenően súlyos probléma hazánkban az építés technológiája, ill. acél-, vagy vasbeton szerkezetek előnyben részesítése. Véleményem szerint hazánkban a vasbeton szerkezetek előnyösebbek, mert időállóbbak (legalább háromszor nagyobb élettartamúak az acélszerkezeteknél) és ugyanakkor gazdaságosabb kivitelűek. Az építőipar kapacitása viszont ennek korlátot szabhat, s így kénytelenek vagyunk az acélanyagú rothasztók alkalmazását is eltűrni. Az iszap víztartalmának csökkentése igen fontos műszaki feladat, mert jelentős felhasználási és gazdasági érdek fűződik annak végrehajtásához. A nyers iszap ugyanis csak 1—2% szárazanyagtartalmú, és a kirothadt iszap is csak 2—4%-ot tartalmaz. E számokból könnyen alátámasztható az a gazdasági előny, amely 20—30 szélső értékben 55%-os szárazanyag-tartalomra való besűrítést jelent, hiszen pl. 1%-os eredeti szárazanyag-tartalom esetén az előbbiekben jelzett számokkal arányos térfogatcsökkentést (1/20, 1/30, 1/55 stb.) jelent. Ez kezelés, szállítás, felhasználás és elhelyezés szempontjából egyaránt döntő fontosságú. Az iszap víztartalmának csökkentésére legegyszerűbb, s ugyanakkor a leggazdaságosabb megoldást a gravitációs vagy mechanikus kezeléssel végrehajtott iszapsűrítés jelent. Ez eljárással mintegy 50%-os térfogatcsökkentést biztonsággal el lehet érni. A tölcséres iszapsűrítők a leggyakoribbak, de ilyenekkel rendelkeznek már önmagukban is a hosszanti átfolyású ülepítők iszapzsompjuk révén vagy a kétszintes ülepítők, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Lényegesen jobb hatásfokot lehet elérni, ha a gravitációs sűrítés mellett keverést (mechanikus eljárást) is alkalmazunk. Keverőberendezést a szokásos tölcséres sűrítőkben is alkalmazhatnak, de gazdaságosabb és célszerűbb megoldást biztosítanak a sugárirányú átfolyású (Dorr-típusú ülepítőkhöz hasonló) sekély mélységű mechanikus sűrítők. Utóbbiak bevezetése hazánkban is van lehetőség, mert a Dorrtípusú kotrók kisebb átalakítással erre is alkalmassá tehetők. A mechanikus kezelés hatására a gravitációs megoldással szemben legalább kétszeresen jobb tömörödést lehet elérni, általában minden vegyszeradagolás nélkül. Vegyszeradagolással (pH beállító és flokuláló szer) a folyamat biztonságosan, sőt további jelentős víztartalom-csökkentést eredményez. További víztelenítést vákuumszűréssel (dob vagy tárcsás megoldásúak), szalagszűréssel, flotálással, szűrőpréssel stb. lehet elérni. Legújabban a centrifugálással való sűrítés vált divattá és a világirodalmi adatok szerint mindinkább emelkedik a flotációs sűrítés megoldása is. Ez utóbbi azért előnyös, mert semmilyen vegyszer használatát nem teszi szükségessé, s így az iszap hasznosítása, főleg a mezőgazdaság számára előnyösebb. Sajnálatos, hogy hazánkban a vákuumtárcsa kivételével üzemszerű megoldású berendezés még nem működik. Az OVH megbízására a VITUKI kezelésében kiépülő kísérleti telep még csak a következő években fog tudni választ adni a hazai iszapok leggazdaságosabb és ugyanakkor gépi berendezéssel is ellátható víztartalom-csökkentési megoldására. A víztelenítés mértéke, ill. azzal szemben támasztott igény a felhasználás, ill. hasznosítás függ-