Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

440 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása kivitelezésükön túl mind hatásfok, mind pedig a kinyerhető iszap töménysége (víztartalma) szempontjából kedvezőtlenebbek a hosszanti átfolyású ülepítőmedencéknél. Az ugyancsak kör alaprajzú függőleges átfolyású (dortmundi) ülepítőmedencék kiviteli költsége a legmagasabb és ezen túlmenően még pelyhes iszap esetén sem egyértelműen a kedvezőbb hatásfokúak, mert a tölcséres oldalfalakra ülepedett iszap nem csúszik teljes mértékben az iszapzsompba, s így az iszap frissen nem távolítható el maradék nélkül. 5. kép. Iszapkotró, uszadéktoló önjáró hídszerkezet Bild 5. Selbstfahrende Schlammräumerbrücken mit Schwemmseiabschöpfung A hosszanti átfolyású ülepítőtípusok csak akkor kielégítően üzembiztos iszapeltávolításúak, ha a medence vízszíne fölött mozgó, ún. iszap tolókocsis vagy pajzsos iszapkotróval ellátott megoldást alkalmazunk (5. kép). Az ülepítő vízterében állandóan benn lévő végtelen láncos kotró-meghibásodás és fenntartás szempontjából egyaránt kedvezőtlenebb és ugyanakkor a teljes medence vízterére kiható mozgásuk az ülepítés hatásfokát is rontja. Ma már mind ülepítéstechnikai, mind pedig üzemeltetési és területfelhasználási szempontból egyaránt a pajzsos kotróval ellátott hosszanti átfolyású ülepítőket tartjuk a legkedvezőbbeknek. Ezek aránylag mély iszapzsomppal is kiképezhetők, így a kibocsátott iszap tömörsége is kedvezőbb. Ezen ülepítőtípus gépészeti berendezéseinek mielőbbi korszerű gyártásával biztosítani kell, hogy az arra már alkalmas telepnagyságoktól kezdődően a hosszanti átfolyású ülepítők beépítése elsődleges igényű legyen. A 3—5 ezer lakosegyenérték nagyságú egységekből megvalósítható szennyvíztisztító telepeknél változatlanul célszerű visszatérni a kétszintes ülepítőkre, mert ezek a hosszanti átfolyás révén jó hatásfokú ülepítést, ugyanakkor költséges beruházású és üzemeltetésű gépészeti berendezés nélkül is gazdaságos iszapkirothasztást biztosítanak egyetlen műtárgyon belül. Természetesen ki kell küszöbölni az eddigi hibákat, vagyis az ülepítőteret felülről nem szabad lehatárolni, mert az az uszadéktól maradék nélkül nem tisztítható le, s így berothadást okoz. Ugyanakkor gondosan mérlegelni kell a homokfogó beépítését, mert a bejutó homok a rothasztótérből az iszap szükség szerinti kiemelését rendkívül megnehezíti, sőt szélső esetben lehetetlenné is teszi a beépített iszapcsövön való iszapcsapolást. A jól üzemeltetett kétszintes ülepítőkből kikerült kirothasztott iszap víztartalom szempontjából is a legkedvezőbb (94—96%-os víztartalmú), ami a keverés nélküli és aránylag nagy vízoszlopnyomás alatt végbe menő folyamatoknak köszönhető. A kétszintes ülepítők adott nagyságrendig való gazdaságosságukat körültekintő komplex vizsgálattal újra ellenőrizni kell, hogy e medencetípus érdemtelen háttérbe szorulása ne okozzon kárt. Az iszap visszatartására alkalmas ülepítőberendezések tárgyalása után az iszap kiemelését taglaljuk. Az iszap maradéktalan eltávolítása — kotróval működő ülepítőkből — a megfelelően működő kotróberendezésektől függ. Éppen ezért a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a kotrók üzembiztos működésére, a rendszeres és eredményes fenntartáshoz szükséges cserebiztos alkatrészellátásra és természetesen a gyártmányok folyamatos továbbfejlesztésére. A hazai gyártás gazdaságossága általában csak kevés számú változat kialakítását teszi lehetővé, éppen ezért felül kell vizsgálni a hazai ülepítőberendezések jelenlegi változatait és komplex vizsgálat (hatásfok, üzembiztonság, gyártási és fenntartási költségek, üzemköltségek, kedvező területigény stb.) alapján dönteni kell az alkalmazható típusokról. E típusok gyártmánytervei mellett a folyamatos fejlesztés és a csereszabatos alkatrész-utánpótlás intézményes megoldását is biztosítani kell. Véleményem szerint mintegy 20—25 ezer lakosegyenérték terhelési nagyságrendű szennyvíztisztító telepeknél a kétszintes ülepítők (ha egyáltalán előülepítésre szükség van), a nagyobbaknál a tömbösíthető hosszanti átfolyású, tehát pajzsos kotróval ellátott ülepítők a kedvezőbbek. A Dorr-típusúakat az új gyártány, ill. típus kifejlesztéséig célszerű alkalmazni. (Alkatrész-utánpótlásukat még évtizedekig biztosítani kell!) Az iszap kiemelésénél — a párhuzamosan működő medencék esetén is — automatizált működésű iszapcsapolást, és az iszapkivezető cső végén olyan lazítóberendezés beépítését célszerű biztosítani, amely bármilyen iszapbetömörődés esetén is üzembiztos iszapelvételt (kieresztést) biztosít. Az iszap szerves anyagának csökkentésére az aerob vagy anaerob úton végrehajtott fermentálást alkalmazzuk. Hazánkban az iszap önmagában való kezelése a szokásos, a komposztálással való elásványosítást említhető mértékben még nem használtuk. Kétségtelen, hogy a szakirodalom bőséges kedvező adattal szolgál, rögzítve azt, hogy a drágább aerob vagy anaerob önmagában való iszapkezelés helyett kisebb beruházási költséggel hajtható végre a komposztálás keretében való elásványosítás. Az iszap szerves anyagának előzetes csökkentése nélkül a komposztálás elég sok nehézséget okoz a kezelés során, főleg az első időszakban előforduló bűzterjesztés, de a végrehajtás során is a fokozottabb ráfordítási igény miatt. Szakszerű komposz-