Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

9. szám - Virágh Gyuláné: A miskolci talajvíz áramlás- és nyomásviszonyainak vizsgálata

416 Hidrológiai Közlöny 1978. 9. sz. Virágh Gy.-né: A miskolci talajvizáramlás léseiből is következtethetünk. A talajvízszint megfigyelésekkel párhuzamosan meg kell ismernünk az egyes talajvíztartók litofáciesét, a képződmények területi elterjedését, a víztartó-, vízvezetési jellemzőket. Miskolc nyílt- és feszített tükrű talajvíztartó tartományainak elhatárolásához valamennyi módszert együttesen alkalmaztuk. Begyűjtöttük a vízszintészleléseket, a víztartók jellemzőit pedig nagyrészt talajmechanikai fúrások feldolgozásából ismertük meg. [5], [9]. Folyamatos, több éves talajvízszint megfigyelés Miskolcon csak három VITUKI fúrt kútban volt. Ezek elenyésző száma miatt a talajvízjárás alaposabb megismerésére 1—3 éven át 112 ásott kútban végeztünk vízmérést. Példaként a nyílt- ós zárttükrű talajvízmozgás jellemzésére megadtuk egy sík- (a), s egy dombterületre eső (b) ásott kút vízjárási görbéjét (2. ábra). Az ásott kutak helyén megismerhettük tehát a vízjárást. Felhasználtuk ezenkívül feldolgozásunkhoz több száz — nagyrészt talajmechanikai — fúrás egyszeri vízszintmegfigyelését is, melyek utaltak a talajvíz nyílt- vagy zárttükrű voltára. Mivel vízszintészleletek csak pontszerű információt adtak a talajvízről, az egyes talajvíztartó tartományok területi elterjedését csak a talajvíztartók földtani- kőzetfizikai jellemzőinek területi változásával összhangban vizsgálhattuk. A talaj víztartókat több száz fúrás feldolgozásából ismertük meg [5, 9]. Az egyes képződményeket a települési sorrendnek megfelelően tárgyaljuk (1. táblázat). Területi elterjedésüket a következő fejezetben az áramló fajlagos hozamvizsgálatokkal egybekapcsoltan szemléltetjük (6—14. ábra). A talaj víztartókat az általunk vizsgált talajvíztartó tartomány területén 20 m-es terepalatti mélységig — a talaj víztartók mélységhatáráig — vizsgáltuk. Feltöltéssel Miskolc talajvizes területének középső részén találkozunk. Vastagsága nagyrészt 2—6 m, helyenként azonban a 20 m-es vastagságot is eléri. A fúrásokban a vízmérések feltöltéses területeken néhány helyen feszített tükrű talajvízre utaltak. Természetesen a feltöltéses terület jellegéből következően e nyomásértékek teljesen szabálytalanul jelentkeztek. E területen mind a víztartóképességet, mind a víz vezetőképességet csak becsülni lehetett. Az agyagos, iszapos, homoklisztes holocén- pleisztocén képződmények felszínközeiben fordulnak elő az általunk vizsgált talaj víztartó tartomány csaknem egész területén. A rétegek vastagsága változó, néhány helyen egész 20 m-ig megtaláljuk az összletet. A vízvezetőképességet tekintve átmeneti képződmények jó és rossz vízvezető között — összességükben kevésbé jó vízvezetőknek tekinthetők. Néhány helyen nyomás alatti talajvízzel is találkoztunk az összletben, Miskolc középső, ill. K-i felén. A kőzettör edék'es, kavicsos, agyagos holocénpleisztocén rétegek sem területileg, sem vastagságban nem jelentősek. Az általunk vizsgált tartományban nyíltvíztartóknak minősültek. A Sajó ártéri kavicsos, homokos, iszapos holocénpleisztocén üledékek jelentős területi kitérjedésűek, ill. vastagságúak Miskolc K-i felén. Az összlet vastagsága K-i irányában nő — felszínközeitői helyenként csaknem az egész talajvíztartó teljes vastagságáig megtalálható. Jó vízleadó, helyenként kitűnő vízvezetőképességű nyíltvíztartó összlet. A Szinva-völgyi kavicsos, homokos, iszapos, helyenként görgeteges holocén- pleisztocén rétegek Miskolc Ny-i felén fejlődtek ki, nagyrészt felszínközeiben, változó vastagságban, s szeszélyesen változó víztartó-vízvezetőképességi tulajdonságokkal. Helyenként kitűnő víz vezetőképességű, előfordul azonban e rétegeknél kisebb-nagyobb területre kiterjedően egész kismértékű — 0,5 m-es túlnyomású — feszített tükrű talajvíz is. A kavicsos, homokos, agyagos holocén- pleisztocén képződmények jelentéktelen kiterjedésűek az általunk vizsgált talajvíztartó tartományban. Nyíltvíztartók. Homok, iszapos homok, agyagos iszapos homok, homokos iszap, homoklisztes iszap és iszapos agyag összetételű pannóniai összlet Miskolc K-i részén sok helyen felszínközeitői csaknem a 20 m-es mélységhatárig megtalálható, változó vastagságban. Nagy területen, több 10 km

2-en vastagsága 5—15 m. Változatos kifejlődésű — gyakori az egyes litofáciesek 10—100 m nagyságrendű lencsés kifejlődése is. A pannóniai rétegeknél nagy területen utaltak a vízmérési adatok nyomás alatti talajvízre. A túlnyomás mélységgel történő változását 1955—1973 között mórt adatok alapján a 3. ábrán mutatjuk be. Ezt az információt természetesen csak tájékoztatónak tekintjük, hiszen a vízszintészlelések nem egy időpontban történtek, ezért semmiképpen sem minden esetben a maximális érték jelentkezett túlnyomásként — a mélységgel várható változás tendenciáját azonban ezek az értékek is szemléltetik. A kőzetfizikai jellemzőknek nagy területre érvényes mélységgel történő változásával összhangban van e megfigyelésünk. A túlnyomás értéke a fedőréteg alsó síkjához mérten [mj _ 0 7 U 6 8 3. ábra. A túlnyomás értékének változása a mélység függvényében pannóniai képződményeknél Puc. 3. M3MeHemie nanopa c ZAyöuHoü ÖAH nAeücmoqeHOeozo eodoHocHozo zopu3onma Abb. 3. Änderung des Überdruckwertes in Funktion der Tiefe bei pannonischen Formationen