Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

9. szám - Papp Gábor–Kalina Ernő: A Duna vízerő-hasznosítása

Papp G.

—. •Kaiina E. A Duna vízerő-hasznosítása » Hidrológiai Közlöny 1978. 9. sz. 407 O TT N £ aj >> cő ca § £ <s £ >o £ O lO TÍ 01 o » Tjl « m s CO CO CO 02" co" co (M CO .. -CO 00 i—I _ CO CO — lO Ti ft^T TJt N co :0 .. •M CO Jű £ -co co"oT ~<N .00 — ca 0 io 01 0 co "T* lO co £ Ti •geo N CO S " co ft£ •> co co oT ~C0 .00 — CO ti ft © ft N JS — es TJ 8 CO >> Sí rtf lO r-t lO <M CO cő vcű C N 3 co NCÖ fi S3 o CQ CO N ö ss.g n e N co 3 -a "8 IS o LO ÍöTj. "S ío •o S ft" £ p-T 03 CO w o !gco © ós M co ft ti o c © bcco © T» •W T* C co o . •>>co fi co 03 ft ft J5 *ö C faoco © . o N CO -3 . -C co cS -cC m N 3 cc ft fe O -ü *e -c •8 CQ «0 Tf o M ftX io «fi ÍO X co £ Ti co X £ 1

0 ^ [ — CO CO Ti X co" CO Ti co Ti —I co co *o £ n «OltCO CO CO Ol X OO'TÍ «O CO co co CQ ü ft 03 fc © £« CO g X J gM Oi rH H K. b£l xgS -I XI £ c~ -«o X . co X . £—08 " r© .s, £ S =8 -5 ^ ftS C d CH 1

0 -3 O ^ c -/. 8 •8 .8. N CO S?<N >p co =3 ~ 43 2=o — Ti cS T> LO ±i Ti =0 „ <44 CO 43 43 CO -M . O 03 m O 00 Jí co © T3 a © c •cö *0 N >3 . 8 -ü A Oí co 3 43 >o co co <N lO — Ti 00 co Ti co co CO © 6D 1

1

0 U) :3 Ti co co" © c S TS t© 01 co 8 s •c 3 E-I 5.1. A duzzasztómű és az elzárószerkezet Amint azt a 4. táblázat is mutatj cl, db duzzasztómű a vízlépcsők többségénél a mederközépen került (kerül) elhelyezésre. A nyílásainak hossza 16 m, 19 m, 24 m, 25 m és 30 m, de az Ybbs—Persenbeug-i duzzasztómű után (1956) az osztrák, valamint a Közép- és az Al-Dunán (a Vaskapu duzzasztóművet kivéve) a 24 m-es nyílás alkalmazása az általános. A több évtizedes gyakorlat azt mutatja, hogy a fenti nyílásméret a zajló jég levonulásához is elegendő. A nyílások száma a levezetendő árvízhozamtól függ. Az In és a Dráva-torkolat közötti szakaszon ez 5—7 között változik. A duzzasztómű keresztmetszetének kialakítására az elzárótáblát is feltüntetve, a 12. ábrán az altenwörthi metszetét mutatjuk be. A közbenső pillérek szélessége a nyílás hosszától és az elzárótáblák típusától függően 3—7 m között van. A duzzasztó gátak általában vegyes rendszerűek. Ui. az elzárótáblák magasságait 2—2,5 m (Vaskapunál 15 m) magas küszöbökkel csökkentik. A hidraulikai kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a tábla alatti, annak 15—18%-át kitevő küszöbmagasság a keresztmetszet vízhozam-átbocsátó képességét csak 2—4%-kal csökkenti. Amint azt a 4. táblázat is mutatja, a Dunán háromtípusú elzárótábla került (kerül) alkalmazásra. Csak a nagyobb duzzasztóműveket vizsgálva, időrendben először a kettős kampós síktáblát alkalmazták (Kachlet 1927—28). Az ilyen típusú elzárótábla kialakításában bekövetkezett változást a 13. ábrán szemléltetjük. A változtatások elsősorban a felső tábla szerkezetében történtek. Kachletnél a két tábla görgői a közös fülkében elhelyezett azonos sínpáron (MAN-cég szabadalma, 1915) futnak, az alsó és a felső tábláknak két-két vízszintes főtartója van, a víz átbukása a felső táblán a kezdetleges kialakítású bukóháton történik. Itt a felső tábla az alvíz oldalon van és az alsó tábla erre támaszkodik. Ilyen elrendezésben a felső tábla süllyeszthetősége az alsó tábla főtartója miatt a magasságának csak kb. 20%-a. Később a felső tábla süllyeszthetősége miatt (először 1928-ban a Rajnán Schwörstadtnál) azt áthelyezték a felvízi oldalra, az alsó főtartóját görgőkkel pótolták, amiket az alsó tábla hosszmerevítői támasztottak. Az így kiképzett fordított L-alakú felső tábla már addig süllyeszthető, amíg a bukóhát alsó éle az alsó tábla felső síkjára fel nem ül. így a süllyeszthetőséget fokozatosan a felső tábla magasságának 70—80%-ára növelték. Természetesen a felső tábla alsó vízszintes főtartójának elhagyásával és a hidraulikus profilú bukóhát szerkesztésével egyidejűleg a két tábla közötti vízzárási megoldás is korszerűsödött. Ezzel a kettős kampós táblarendszer elérte fejlődésének végső fokát. Ilyen elzárószerkezettel elzárt legnagyobb mező a Dunán Ybbs—Persenbeugnál van (30 to X 13,5 m —405 m

2), amelyre 2650 Mp víznyomás hat. Egy mező táblaszerkezetének súlya 250 Mp. A kettős kampós táblarendszer főtartói kivétel nélkül rácsos szerkezetűek. Az elzárótáblákban bekövetkezett fejlődés újabb állomása a billenőlappal ellátott nyomott szegmens