Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

1. szám - Márfai László: A vízellátás szellőztetési, levegőztetési és levegőbekeverési kérdései

Márfai L.: A vízellátás szellőztetési, levegőztetést Hidrológiai Közlöny 1978. 1. sz. 43 A feldolgozott statisztikai adatok homogenitását a Szmirnov—Kolmogorov-módszerrel, az 1892—1931 közötti és az 1932—1971 közötti 40 éves időközök összehasonlításával ellenőriztük. Az ellenőrzés ered­ménye az volt, hogy a vizsgált adattömeg 95%-os szignifikancia szinten homogénnak nyilvánítható. A két, egymástól független, a szolnoki és a makói vízmércéken tapasztalt tetőzési együttjárás most már közvezett módon lehetővé teszi azt is, hogy eredményeinket a Maros torkolati szelvényére, vagy ami ezzel egyenértékű: a Tisza szegedi víz­mércéjére vonatkoztathassuk. A közvetlen vizsgá­lat ugyanis itt azért nem lett volna célravezető, mert a Maros nagyobb árhullámai Tiszaugig is ké­pesek visszaduzzasztani a Tiszát és így azon a sza­kaszon megzavart állapotot hoznak iétre. A közvetett vizsgálat lényege, hogy a Maros által nem zavart tiszai árhullámok esetében megállapít­juk a Szolnok—Szeged közötti árhullám-tetőzés idő­különbségét (t Szolnok-Szeged) , majd a Tisza által nem zavart marosi árhullámok esetében a Makó— Szeged közötti árhullámtetőzés időkülönbséget [tMakó-szeged)- Erre — szintén a 80 éves adatsor ér­tékelése után — a következő számadatokat kap­tuk: tSzolnok-Szeged = 3 nap t'Makó - Szeged = 1 1 1 ^ Ezekből a AT értékét Szegedre úgy vonatkoztat­hatjuk, hogy annak jelentése most a Marosból érke­ző árhullám és a Tiszából érkező árhullám tetőzésé­nek szegedi időkülönbsége. ATSzeged TMaros— TTisza = (T Makó + 1) —(TSzolnok + 3) — AT—2 (2) Mindez azt jelenti, hogy a makói és szolnoki ár­hullám-együttjárásra vonatkozó gyakorisági áb­ránk abszcisszáját két nappal el kell tolnunk, hogy az árhullámok szegedi találkozását jellemezhessük (1. ábra). Ebből következik, hogy a leggyakoribb eset Szegeden az, hogy a Maros 2 nappal hamarabb érkezik, mint a Tisza, de az 5 nappal való hamarab­bi érkezés és az 1 nappal való későbbi érkezés időkö­ze is jelentős, és számításba veendő gyakorisági ér­tékeket ad. A gyakorisági ábrának képletszerű, matematikai­statisztikai függvényhez történő közelítése eddig nem|járt eredménnyel, tekintve, hogy az elosztás szemmel is láthatóan ferde. Ha a pontos összetalálkozást és az 1 napos elté­réseket tekintjük az árhullámok gyakorlati egy­másra futásának, úgy megállapítható, hogy ennek relatív gyakorisága Szegeden 87/403 = 0,22. Összefoglalás A tanulmány 1892—1971 között előfordult 403 árhullám adata alapján igazolja, hogy a Tisza és a Maros árhulláma Szolnokon, illetve Makón az 1. áb­rán látható törvényszerűség szerinti időeltolódás­ban tetőzik. Leggyakoribb az az eset, amikor Szol­nokon és Makón egyidejű a Tisza ill, a Maros tető­zése. Szeged vonatkozásában ebből az következik, hogy a Maros árhulláma a leggyakrabban két nap­pal előzi meg a Tiszáét, de széles intervallumban előfordulhatnak a megelőzés és a következtetés ese­tei is. IRODALOM [1] Kardos Imre (szerk.): Szeged árvízvédelmi rendszere. VIZDOK, Budapest, 1975. 23—42. old. [2] Vágás István (szerk.): Az Alsó-Tisza vidéki nagy ár­vízvédekezés, 1970. VIZDOK, Budapest, 1972. ül—73. old. [3] V. Nagy Imre : Hidrológiai— III. Műegyetemi jegy­zet, Budapest, 1975. Koinzidenz der Kulminationen der Hochwässer der Tisza und Maros Márfai, L. Die Abhandlung bestätigt aufgrund der Daten der zwischen 1892—1971 vorgekommenen 403 Hochwässer, dass die Hochwässer der Tisza und Maros in Szolnok bzw. in Makó gemäss der in Abbildung 1 veranschaulich­ten Zeitverschiebung kulminieren. Der häufigste ist jener Fall, wenn in Szolnok und Makó die Tisza und die Maros zur einundderelben Zeit kulminieren. In Bezug auf Szeged folgt hieraus, dass das Hochwasser der Maros meistens mit zwei Tagen jenem der Tisza vorausgeht, aber in einem breiten Intervall auch die Fälle des Voran­gehens und der Folgung vorkommen.

Next

/
Thumbnails
Contents