Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
9. szám - Papp Gábor–Kalina Ernő: A Duna vízerő-hasznosítása
Papp G.— Kaiina E.: A Duna vízerő-hasznosítása Hidrológiai Közlöny 1978. 9. sz. 405 ra, a folyam nagy esésű szakaszára (2. ábra) esnek. Itt a nagy esés, a jelentős vízhozam önmagában is kedvező energiatermelési lehetőségeket biztosít. Ha a fentieken kívül még figyelembe vesszük, hogy itt a meder általában beágyazott, ezért a duzzasztott szakasz mentén a védő intézkedések és a belvíz átemelési költségei elenyészőek, továbbá, hogy a nagy tömegű betonhoz az adalékanyag általában a helyszínen nyerhető, akkor megállapíthatjuk, hogy a vízerőművek építése ezen a szakaszon gazdaságosabb, mint a Közép- és az Al-Dunán. E kedvező természeti adottságok miatt kezdődött az építkezés itt először és jelenleg is emiatt tartanak előbbre a folyam lépcsőzési munkáival. [BWóJ 3500030000• 25000• 20000• 150001000050001950 1955 1960 1965 1970 1975[év] 7. ábra. Ausztria villamosenergia-termelésének és eredet szerinti összetételének alakulása az 1950—1973 közötti években Puc. 7. Bbipaöomica 3Ae>cmpo3uepauu u cocmae no eudaM ebipaéorriKU ÖAH Aecmpuu 3á eodu 1950—1973 Fig. 7. Variations in the output and composition according to origin of power production in Austria from 1950 to 1973 4.3. A Közép- és az Al-Duna vízerőkészlete A Duna középső és alsó, 1880 km hosszú szakasza fajlagosan lényegesen kisebb esésű, mint a felső szakasza (2. ábra). Amíg a 380 km hosszú német szakasz nyers esése 175 m, a 330 km osztrák szakaszé 150 m, addig az 1880 km hosszú Közép- és AlDuna nyers esése csak 140 m. A Duna-szakasz helyszínrajzát és hossz-szelvényét a tervezett 8 vízlépcső (beleértve a wolfsthal—hratislavait is) helyével a 8. ábrán, az egyes erőművek energetikai adatait a 3. táblázatban láthatjuk. A hossz-szelvény mutatja, hogy itt 20 m-nél nagyobb esés csak a Dunakiliti—Gabcikovo közötti, kb. 20 km-es szakaszon, valamint a folyamnak a Kárpátok és a Balkán közötti áttörésénél Báziástól a Vaskapuig terjedő 107 km hosszú zuhatagos szakaszán van, a többi helyeken az esés kisebb 10 m-nél. A fajlagos esés ugyan nem nagy, de javítja a folyam energiatermelési viszonyát a nagyobb vízhozam, amely főleg a Dráva, a Száva, a Morava és a Tisza torkolata alatt jelentkezik. Igv a Közép- és az Al-Duna összesen 4838 MW teljesítményt (a beépíthetőnek 62%-át) és évenként átlagban 25 070 millió kWh villamos energiát (a hasznosítható energiának 59%-át) képvisel. A szakasz és egyben a dunai erőművek között is a legnagyobb a Vaskapu (Derdap I., 45-ös sorszám) vízerőmű, amelyet a 942,5 fkm-ben építettek. Építését Románia és Jugoszlávia 50—50%-os részesedéssel, az 1964—1972 évek között végezték. Az erőmű kiépítési vízhozama 8640 m 3ls, a legnagyobb esése 35 m, teljesítménye 2050 MW, évi átlagos energiatermelése 10000 millió kWh. Energiatermelésével az átadás évében (1972) a folyami vízerőművek világranglistáján a 3., a teljesítményével a 6., Európában pedig az 1., illetve a 3. helyet foglalta el. A vízerőtelepbe beépített 12 db Kaplan rendszerű 9,5 m járókerék-átmérőjű, egyenként 1400 Mp súlyú turbinából 6 db-ot a Szovjetunió szállított, és 6 db-ot szovjet tervek alapján Resicán gyártottak. A vízerőmű részletes ismertetését [6, 8, 9, 12, 13, 17, 30] tartalmazza. Az építésben és a szerelésben szerzett kedvező tapasztalatok alapján a két állam 1977 végén megkezdte a Vaskapu alatti Gruia (Derdap II., 46-os sorszámú) vízerőmű építését is. A Közép- és az Al-Duna másik jelentős esése, a folyamnak az Alpok és a Kárpátok áttörése alatti hordalékkúplejtőjén van Dunakiliti—Gabcikovo térségében (42-es sorszám). Amennyiben ezt az esést és a folyamszakasz egyéb természeti adottságait a térség komplex vízgazdálkodási igényeivel (energiatermelés, hajózás, árvíz, belvíz, vízellátás stb.) összhangban kívánjuk hasznosítani, akkor célszerű hidraulikailag és energetikailag összekapcsolni az alatta levő 43-as sorszámú nagymarosi vízlépcsővel. így áll elő a műszakilag, energetikailag és gazdaságilag egységes Nagymaros—Gabcikovó-i Vízlépcsőrendszer, amelyet a Dunán egyetlen üzemvízcsatornás gabcikovói és nagymarosi folyami vízlépcső képez. A vízlépcsőrendszer helyszínrajzát a főbb létesítményeinek és energetikai adatainak felsorolásával a 9. ábra mutatja. A vízerőműrendszer az évenkénti átlagos 3700 millió kWh-ból naponként, öt órán keresztül éves viszonylatban 1550 millió kWh csúcseyiergiát, 810 millió kWh félcsúcs- és 1340 millió kWh alapenergiát termel. A tervek szerint a gabcikovói vízerőtelepbe 8 db 9,2 m járókerék-átmérőjű, 651 m 3/s nyelőképességű (a kiépítési vízhozam 5208 m 3ls) függőleges tengelyű Kaplan-turbina, Nagymaroson pedig 6 db 7,5 m átmérőjű, 466 m 3/s nyelőképességű (a kiépítési vízhozam 2796 m 3ls) vízszintes tengelyű szovjet csőturbina kerül beépítésre. Az építést a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság 50—50%-os hozzájárulással közösen végzi és ugyanilyen arányban részesednek a létesítmények hasznaiból is. A vízlépcsőrendszer egyéb részletkérdéseit [31]-ben tanul mányozhat j uk. A Közép- és az Al-Duna komplex hasznosítására a KGST-tagállamok készítettek tervet és azt 1961ben Szófiában hagyták jóvá [23]. Ebben a tervben a 3. táblázatban felsorolt vízerőműveken kívül szerepel még a Budapest alatti magyar szakaszon az adonyi (150 MW teljesítmény, évi 775 millió kWh villamos energia) és a fajszi (100 MW teljesítmény, és 650 millió kWh villamos energia) vízerőmű is. Az eddig ismertetett vízerő-hasznosítási műtárgyakon kívül a magyar Duna-szakaszon még két
