Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

9. szám - Dr. Herodek Sándor–dr. Tamás Gizella: A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása. II. Szigligeti-medence 1974–1975

Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 384 A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása II. Szigligeti-medence 1974-1975 DB. HERODEK SÁNDOR' és DR. TAMÁS GIZELLA* A Balatont fenyegető legnagyobb veszély a rohamos eutrofizálódás. Az eutrofizálódás az elsődleges termelés növekedésével jellemezhető. Az első méréseket a balatoni fitoplankton szerves anyag termelésével kapcsolatban 1961-ben végezték [1], A részletes vizsgálatokat 1972-ben kezdtük el. A Tihany előtt 1972—73-ban és a Keszthelyi-medence közepén 1973—74-ben végzett mérések eredményeiről előző tanulmányunkban [2] számoltunk be. Módszerek A vizsgálatokat 1974 júniusától 1975 júliusáig végeztük a szigligeti kikötőtől 5,5 km-re délre eső ponton. 25, 100, 200 és 300 cm mélységből vettünk vízmintát. A minták egyik részét azonnal konzerváltuk, ebből a laboratóriumban Utermöhl mikroszkóp segítségével megszámláltuk az egyes fajokhoz tartozó algákat, ós a sejtek térfogata alapján kiszámítottuk a fitoplankton biomasszáját. Ugyanezekből a vízmintákból 100 ml-t csiszolt dugós üvegbe öntöttünk át, minden üveghez 20 /iCi Naj

uC0

3-t adtunk, oda süllyesztettük őket vissza, ahonnan a minták származtak, és ott négy óra (10

h—14

h) hosszat exponálódtak. Ezután fénytől elzárva 4 °C-ra hűtött dobozban a laboratóriumba szállítottuk őket. Itt az algákat membrán szűrővel kiszűrtük, és ISOCAP/300 folyadék scintillációs berendezés (Searle) segítségével mértük a radioaktivitásukat. Meghatároztuk a víz összes-szénsav tartalmát, és kiszámítottuk az algák által a fotoszintézis során megkötött szón mennyiségót. A termelés alapterületre való átszámításánál úgy tekintettük, hogy a 25 cm-en levő minta fél méteres, a másik három minta egy-egy méteres vízréteget képvisel. A teljes napi termelést úgy becsültük, hogy a négy órás expozíció alatt kapott értéket a teljes nappal hossza mínusz két óra időtartamra extrapoláltuk. A módszerek részletes leírása előző cikkünkben [2] található. Eredmények A fitoplankton összetétele és tömege A vizsgálatok során a vízmintákból összesen 124 faj és 4 változat került elő, melyek közül 17 a Cyanophyta, 10 az Euglenophyta, 12 a Pyrrophyta, 43 a Chrysophyta és 46 a Chlorophyta törzshöz tartozik. Áttekinthetőség kedvéért az 1. táblázatban csak azokat a fajokat tüntetjük fel, amelyeknél az egyedek össztérfogata valamelyik gyűjtésnél elérte a 200 ^m

3-liter _

1-et, ami 0,2 mg élősúlyú alga-liter _

1-nek felel meg. A többi fajok tömegét törzsenként összegezve adjuk meg. A vizsgálatok kezdetén a Balatonban a késő tavasszal szokásos kovamoszat planktont találtunk, amelyben a Cyclotella bodanica uralkodik. Július végére a'Ceretium hirundinella tört előre. Nyáron általában ez a faj jellemzi a Balatont. Július 9-én a Lyngbya limnetiea kékmoszat, a Phacus longicauda ostoros moszat és a Ceratium hirundinella barázdás moszat tette ki a fitoplankton tömegé* MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany. nek túlnyomó részét, a fitoplankton összes tömege pedig elérte a 17 g élősúly -m3-t. Ez nemcsak a vizsgálat során, de egyáltalán eddig a Balatonban talált legmagasabb érték. Július közepén a víz lehűlt, az ostorosok és a kékmoszatok visszaszorultak. Az augusztusi melegben hatalmas Ceratium hirundinella állomány fejlődött ki, és ez dominált szeptember végéig, amikor az Aphanizomenon issatschenkoi kékmoszat jutott uralomra. 1974 októbere rendkívül esős volt. A keszthelyi Meteorológiai Állomás három hét alatt 120 mm csapadékot mért. Feltehető, hogy a vízfolyások megnövekedett tápanyaghozama okozta a Balatonban eddig még példa nélkül álló őszi-téli kovamoszatinváziót. Októberben a Keszthelyi-medencében volt erősebb a vízszíneződés, de a kovamoszatok száma emelkedett Szigligetnél is. Novemberben már a Fonyód—Badacsony vonalig barna volt a víz. Decemberre a biomassza elérte a 9,8 g-m~

3-t, és az erős vízszíneződés januárban is tovább tartott. Ezen a télen a tó nem fagyott be. A vízszíneződés során vékony, tű alakú kovamoszatfaj, a Nitzschia acicularis uralkodott. Ez a faj az összes algatömegnek a felét tette ki. 1974. december 11én az algák egyedszáma 24 millió-liter volt, ami a tóban eddig észlelt legmagasabb egyedszám. Ezen belül 18 millió egyed-liter1 volt a Nitzschia acicularis. 1975. március 5. és 19. között a Szigligeti-medencében nagy halpusztulás zajlott le. Március 12én és április 18-án kevesebb algát találtunk, mint korábban, és a Nitzschia acicularis sejtek fele már pusztuló állapotban volt. Május—júniusra az algák mennyisége egészen alacsony értékre esett vissza. Fényviszonyok A Szigligeti-medencében a víz kevéssé átlátszó (2. táblázat). 1 m mélyen csak az esetek kisebbik hányadában, 2 m mélyen összesen 2 alkalommal találtunk a felszíni megvilágítás 10%-át elérő értéket. 3 m mélyen a megvilágítás a felszíni érték 1 %-át is csak három mérésünk alkalmával érte el. A zavarosságot részint a hullámzás által felkavart iszap, részint az algák okozzák. Ezt a medencét észak felől nem védik hegyek, így a tó szélnek legjobban kitett területe. Gyakran (jún 11., júl. 23., aug. 6., szept. 30., okt. 23., nov. 14., ápr. 18., máj. 23.) dolgoztunk viharban, vagy a méréseket megelőző napon (júl. 29., aug. 27., szept. 11.) volt vihar. Márciusig a nagy tömegű alga olyankor is alacsonyan tartotta az átlátszóságot, amikor csak mérsékelten hullámzott (jún. 25.), vagy teljesen sima volt a víz (dec. 11., jan. 29.). A halpusztulás előtti (jan. 29.) mérésnél teljes szélcsöndben a fénynek csak 1,5 %-a hatolt le 2 m mélyre, míg a halpusztulás vége felé (márc. 12.) 10,3% fény jutott le ide.