Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

9. szám - Állami díjasaink

Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 382 tette, hogy a lakosságnak távolabbi területekről távolsági vízbeszerző forrásokat biztosítsanak. Ennek megfelelően az első regionális vízmű létesítése 1954-ben indult a borsodi iparvidéken. Regionális vízművek létesítése alapvetően három fajta területen került előtérbe: a) iparilag fejlett területeken, ahol a fokozott iparosítás, városiasodás, ugyanakkor a vízbeszerzési lehetőségek korlátozottsága ezt szükségessé tette (Borsod, Tatabánya és környéke, Pécs, stb.) b) üdülőterületeken, ahol összefüggő nagy területre kiterjedő település-rendszer, parkok és fürdőhelyek alakultak ki; itt a vízbeszerzéseket koncentráltan, kis területet elfoglalóan kell megoldani (Balaton, Velencei-tó, Mátra stb.) c) a főváros és egyes nagy városok környéken, ahol a lakáshelyzet miatt rohamos fejlődés indult (Budapest, Miskolc, stb.) A megvalósításnál a regionális vízellátási mód új feladatokat jelentett elsősorban a vízbeszerzések létesítésénél. Hazánkban dombvidéki felszíni tározókat kellett kialakítani, ahol meg kellett oldani a víz egészségügyi védelmét, ki kellett alakítani a védterületeket, a tározón belül, a gazdaságosság határát figyelembe véve, a meglévő növényzetet, gyökereket, létesítményeket el kellett távolítani, a vízkivételnél a változó vízszint vízminőségi hatását különböző magasságból megoldott elvezetéssel kellett biztosítani. A tározók létesítésénél a tervezésnél a külföldi hasonló tározós vízművek tapasztalatait be kellett szerezni, elsősorban az NDK és Csehszlovákia hasonló vízműveitől, és ezeket úgy kellett alkalmazni a magyarországi viszonyokra, hogy a víztisztítóműveket lehetőleg a hazai ipar és építőipar által megvalósítható berendezésekkel lehessen megoldani. így épültek ki a borsodi iparvidéken a lázbérci, a Mátrahegységben a köszörűvölgyi és csórréti vízművek. A bányászat hatására, a szén és bauxit vagyon kitermelésénél nagy területeken kellett a bányászkodást elősegítő víztelenítőberendezéseket létesíteni. Ennek hatására sok esetben a meglévő, felszín alatti vízbeszerzési lehetőségek kiapadtak. A víztelenítést a bányászat több helyen oly módon oldotta meg, hogy a kitermelt víz ivóvíz céljára alkalmas legyen. E vízből kellett biztosítani regionális ellátással az előzőekben említett vízszegény területek vízellátását, a többlet vízmennyiséggel pedig fejlődő városok, üdülőterületek ivó- és ipari vízellátását lehetett megoldani távolsági vízvezetékkel. A regionális vízműveknél alkalmazásra került a meglévő, felszín alatti vizeknek talajvízdúsítással kombinálva történő kitermelése is és általában a regionális vízműveknél komplexen kellett figyelembe venni a felszíni, felszín alatti, bányavizek vízbeszerzési lehetőségeit. A nagy területre kiterjedő vízvezetéki hálózatoknál, szivattyútelepeken és medencéknél biztosítani kellett a fokozatos kiépítés lehetőségeit úgy, hogy a csővezetékekben káros nyomáslengések ne álljanak elő, illetve ezek csökkentése megtörténjen. A csővezetékek anyagának, a medencék magasságának és tároló térfogatának jó megválasztásával, az egyes vízellátási zónák megfelelő kialakításával a szivattyúk emelőmagasságának és a szállított vízmennyiségnek optimális nagyságát kellett elérni. Ezzel egyidőben a térben és időben változó vízigények kielégítését úgy kellett megoldani, hogy az üzemeltetési feladatok lehetőleg kevés munkaerővel, megfelelő irányítástechnikai berendezések létesítésével legyenek kialakítva. A több száz kilométeres csővezetéki rendszerek védelme szükségessé tette a korrozió-védelem aktív és passzív megoldásának korszerű kialakítását, a csővezetéki elzáró szerkezetek helyi és távolsági működtetésének megoldását, egyéb közmű keresztezések, út, vasút és vízfolyások keresztezésének gazdaságos kialakítását. A felszíni és felszín alatti vizek kezelése hazánkban az elmúlt két évtizedben újszerű berendezéseket, derítési és szűrési módokat tett szükségessé. Az aktívszenes kezelés, ozonizálás, a klórozás megfelelő adagolása a víz íz- és szag-anyagainak eltávolítását elősegíti. A gazdaságos üzemeltetés biztosítása, a csővezetékben, illetve a vízkezelésnél, valamint szállításnál adódó üzemzavarok hatásának minimális mértékre történő csökkentése érdekében korszerű központi irányító és ellenőrző rendszerek létesítése, az automatizálás fokozott alkalmazása vált szükségessé. •A legjelentősebb területek, ahol az elmúlt két évtizedben regionális vízművek létesültek: Borsod iparvidék (Miskolc—Kazincbarcika—ÓzdBélapátfalva térsége) Balatoni üdülőterület (északi és déli part kapcsolódva Sümeg, Tapoca és a jövőben Kaposvár vízellátásához) Velencei-tó térsége (Ercsi cukorgyárhoz kapcsolva) Dunakanyar üdülőterülete Budapesttől északra (Gödöllő, Szentendre, pilisi községekkel) Mátravidéki üdülőterület (továbbfejlesztés Salgótarján felé) Tatabánya—Tata—Oroszlány térsége, Székesfehérvár—Várpalota—Veszprém térsége. Az elmúlt időszakban készültek el a távlati tervek a Nyíregyháza és környéki települések; BékésCsongrád megye; Győr—Sopron térsége; Somogy megye településeinek regionális vízellátási megoldására. Az V. ötéves terv szerint a tervfeladat alapján 1980-ig regionális vízművel lesz ellátva az ország lakóiból 2 millió lakos, mintegy 500 m

3/d vízmű kapacitással. A regionális vízellátási rendszer mellett, főként üdülőterületeknél, regionális szennyvíztelepek létesültek; így a Balatonnál, Velencei-tónál és a Dunakanyarban. Ebben az úttörő jellegű és széleskörű műszakigazdasági fejlesztő munkában az Országos Vízügyi Hivatal átfogó irányításával a vízügyi államigazgatási, a beruházó, a tervező, az építő, az üzemeltető és a kutató szervezetek sok ezer dolgozója vett részt. Az immár harmadik évtizede folyó építőfejlesztő munkából jelentős feladatok hárultak a műszaki tervező szervezetekre.