Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

8. szám - Nagyistók Ferenc: Rétegvíz termelési tapasztalatok a Makói vízműnél

Nagyistók F.: Rétegvíz-termelési tapasztalatok Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 375 tük. A meglévő kutakat e kör kerületén helyeztük el, mint megfigyelőkutakat. A termelő kút a kör középpontjába került. ,,S" értékét a legjobban terhelt szint alapján határoztuk meg. A 400—500 m között feltárt 3 szőrözött szint terhelése 2600 l/p. Átlagos szűrőzési hossz: 23 m. így egyegy szint terhelése 867 l/p. Az egyenértékű kör sugara o

e = 680 m. A kutak nyugalmi vízszintmérési adataiból JACOB módszere alapján a vízvezető-képességi tényező T = 0,0023 m

2/sec-nak adódott. Az ebből számolt szivárgási tényező értéke teljesen megegyezett a kettős fajlagos vízhozamok alapján kapott értékkel (&=1-10~

4 m/sec.). A tározási tényező értékét S = 0,096-nak határoztuk meg. Az így kapott tározási tényező alkalmas arra, hogy az s — f (Q> t) kapcsolatot leírjuk. A konszolidációs és rugalmas készletszámítás alapján a tározási tényező /i = 6,4- 10

_

4-nek adódott. Ez az érték kisebb mint 1%-a a JACOB-modellel számítottnak. A nempermanens modell alapján meghatározott tározási tényező értékének nagyságrendje eltér az irodalmi adatokban közöltektől. A pozitív irányú nagyságrendi eltérést az intenzív utánpótlódásnak tulajdonítjuk. A valóságos folyamatok egzakt leírásához komplexebb vizsgálatra van szükség. A transzmisszibilitási és tározási tényező értékének meghatározása jelen vizsgálatoknál elsősorban abból a célból törtónt, hogy a konstans vízhozam mellett kialakuló depresszió időbeli változását le tudjuk írni. A piezometrikus szintek süllyedésének tendenciája a tágabb környezetben lényegében véve azonos, függetlenül attól, hogy koncentrált víztermelés (5—10 000 m

3/nap) vagy csak egyedi kút üzemeltetése történik 4—-500 m

3/nap maximális hozammal (6. ábra). Azt mondhatjuk tehát, hogy a süllyedés tendenciája és mértéke csak részben a víztermelés következménye. A vízháztartási rendszer más tényezői is (csapadékbeszivárgás mértéke, szakaszossága stb.) regionális változásokat idéznek elő, amit az alföldi megfigyelőkutak jól példáznak. 89888786§85• ü

8^ «0 0

0 838281801961 196219S3 1964 1965196619671968196919701971197219731974197519161977 T [év] 6. ábra. A piezometrikus szintek változása a környező községek vízműkútjaiban Jelmagyarázat: 1. Ambrózfálva; 2. Nagyér; .'{. Kövegy; 4. Nagylak; J. Őföldeák; 6. Maroslele; 7—8. Kiszombor Abb. 6. Änderung des piezometrischen Niveaus in den Wasserwerksbrunnen der Gemeinden in der Umgebung Zeichenerklärung: 1. Ambrózfalva; 2. Nagyér; J. Kövegy; 4. Nagylak; 5. Óföldeák; 6. Maroslele; 7.—8. Kiszombor 5. KÖVETKEZTETÉSEK A víztermelés tapasztalatai alapján a természetben lejátszódó folyamatokat az alábbiak szerint kíséreljük meg leírni. A térség pleisztocén kori víztartóinak nincs természetes áramló készlete. A víz vertikális és laterális mozgásáról a megcsapolást megelőző időkben (az eredeti érintetlen állapotban) csak geológiai értelemben beszélhetünk. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a jelentéktelen mennyiséget termelő kutak piezometrikus szintje is lassan csökken, még annak ellenére is, ha a kút a koncentrált víztermelő telepektől távol (5—10 km) van. Ugyanakkor a vízadó szintek regionális vizsgálatából megállapítható, hogy a rétegek jelentős dőléssel rendelkeznek, mely rétegdőlés a vízmozgás potenciális lehetőségét megteremti. Természetesen tényleges vízmozgásra csak akkor kerülhet sor, ha a vizsgált rétegösszletben a piezometrikus szint a hely (x, y) függvényében nem állandó. A nyugalmi állapotot megbontva (kutak fúrása), a kutak folyamatos üzeme mellett a kitermelt vízmennyiségekkel arányosan az új egyensúlyi helyzet beállásáig a depresszió fokozatosan nő. Lényegében mindaddig, amíg a tényleges depressziós felszín el nem éri a tényleges tápterületet, a rendszer rugalmas modellnek tekinthető. Csak kisebb mérvű módosítást idéz elő a konszolidáció, hiszen kis depressziónál az agyagos képződmények mennyiségét is figyelembe véve a tömörödés hatására felszabaduló vízmennyiség jelentéktelen. így tehát a kutak számának, a kitermelt víz mennyiségének a növekedése a depresszió fokozatos növekedését vonja maga után, melynek hatására indul meg az utánpótlódás. A dinamikus készlet termelésének fokozása csak a depresszió törvényszerű növekedésével lehetséges. Á depresszió megnövelésével az alárendelt jelentőségű rugalmas és konszolidációs készletek fogynak, azonban az utánpótlódásba egyre nagyobb területek kapcsolódnak be. A vízműtelep környezetében a jelenlegi depresszió mellett a felülről történő beszivárgás jelentősége kisebb, mint a laterális áramlásé. Nagyobb depresszió kialakulása esetén az ily módon beszivárgó vízhozam is megnövekszik. A makói vízműtelep a hódmezővásárhelyi és a szegedi vízmű által beárnyékolt területen van, így NÉy.-i irányból csak jelentéktelen mértékű utánpótlódás remélhető. A latérális utánpótlódás fő bázisa a Maros törmelékkúpja. Annak érdekében, hogy különböző, de időben állandó víztermelés esetén a depresszió változását le tudjuk írni, a nempermanens THEIS—JACOBmodell alapján meghatároztuk a tározási és vízvezető-képességi tényező értékét. A vízfelhasználás tapasztalatai alapján a makói vízmű kapacitását már jelenleg is kb. 10 000 m

3/nap-ra célszerű növelni. 10 000 m

3/nap állandó víztermelés esetén 1990-ig a depresszió az 1970. évihez viszonyítottan további 5—6 m-t nő. A víztermelést 1990-ben a vonatkozó vízigényszámításban megadott távlati (2000. évi) értékre — 16 000 m

3/nap — növelve a depresszió a bázisévhez viszonyítottan 8—9 m-t nőhet.