Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

8. szám - Buzás Kálmán: Tározóműtárgyak térfogatának meghatározása egyesített rendszerű és csapadék csatorna hálózatokban

Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 356 Tározóműtárgyak térfogatának meghatározása egyesített rendszerű és csapadékcsatorna-hálózatokban BÚZÁS KÁLMÁN* 1. Bevezetés A települések csatornahálózatainak döntő többségére a gravitációs üzemmód jellemző. Ez energiafelhasználás szempontjából kedvező, azonban megépítése után a hálózat teljesítőképessége hagyományos módon csak költséges átépítéssel növelhető. Az elmúlt egy-másfél évtized a fejlett csatornázási! országokban kevésbé költséges, illetve kisebb építési kapacitást igénylő megoldásokat eredményezett. E megoldások egyike a csapadékvíz árhullámok túlterhelést okozó csúcsértékeinek csökkentése, tározómedencék létesítésével. A témakör hazai ismertetését követően [1] a továbbiakban e megoldások néhány sajátosságával és a műtárgyak térfogatszámításával foglalkozunk. Alkalmasan elhelyezett és megfelelően méretezett tározóterekkel a túlterhelt hálózatok jelentős részén elkerülhető az átépítés. Új csatornahálózatok létesítésénél pedig, ha a műtárgyak helyigényét és a fektetési mélység esetenként szükséges növekedését már a tervezés során figyelembe veszszük, a terhelések növekedésével fokozatosan építhetők ki tározók. Ezáltal a hálózat teljesítőképessége előre tervezett módon növelhető. Az eredeti hálózatkiépítés mértékének csökkenésével és tározók létesítésének időbeli ütemezésével gazdasági szempontból kedvező megoldások hozhatók létre. Az egyesített rendszerű csatornahálózatok, amint azt számos külföldi és hazai vizsgálat kimutatta, a záporkiömlőkön keresztül nagymértékben szennyezik a befogadókat. A szennyezés mértéke különösen a lebegő anyagok és ásványolaj tekintetében jelentős, de a szerves anyagok és fertőző mikroorganizmusok, ólom vonatkozásában is számottevő [2, 3, 4, 5, 6, 7, 8]. Medencékkel nemcsak a hidraulikai túlterhelés szüntethető meg, hanem csökkenthető a záporkiömlők túlfolyásának gyakorisága és időtartama is. * Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest. a, Mindez a befogadó terhelésének jelentős mértékű csökkenését eredményezi, tekintettel a medencék ülepítő hatására is. Mérséklődik továbbá a szennyvíztisztító telep terhelésének ingadozása és ezáltal javul a tisztítás hatásfoka. A tározással elérhető célokat és az ebből következő szerkezeti-működésbeli sajátosságokat tekintve a medencék három alapvető típusa különböztethető meg (1. ábra) [9]. Atfolyásos városi záportározók (la. ábra): olyan —- elsősorban egyesített rendszerű csatornahálózatokban alkalmazott — hozamkiegyenlítő műtárgyak, melyekkel a lefolyás csúcsértéke csökkenthető. Kiépítésük a hálózatok hidraulikailag túlterhelt pontjain célszerű, ha záporkiömlős tehermentesítés nem lehetséges. Működésük alapvető jellemzője, hogy a vízgyűjtőről egy vagy több csatornán érkező keverékvíz* teljes mennyisége átfolyik a medencén és normális üzem közben az elvezető csatornán át távozik. A legnagyobb kivezetett hozam szelvényszűkítéssel állandó értéken tartható, vagy szivatytyúzással, illetve tolózárakkal változtatható. Ez utóbbi esetben a tározó aktív lefolyásszabályozásra is alkalmas (2. ábra). Túlfolyásos városi záportározók (1—b. ábra): az egyesített rendszerű csatornahálózatokban, vízminőségvédelmi és hidraulikai-terheléscsökkentési célból létesített műtárgyak. A szennyvíztisztító telep felé állandó vagy szabályozható hidraulikai ellenállású kivezetésük van. A befogadó felé bukón át távozik a keverékvíz. Bukók a medence előtt, a medencében vagy mindkét helyen kialakíthatók. Elhelyezésük meghatározója a medencék működésének. Működés szerint a túlfolyásos medencék három fő típusa különböztethető meg: * Továbbiakban „keverékvíznek" nevezzük az egyesített rendszerű csatornahálózatban áramló csapadékvíz és kommunális szennyvíz keverékét, ami a befolyás kezdeti szakaszában rendszerint nagy mennyiségű csatornaiszapot is tartalmaz. b, 1. ábra. Tározómedence típusok — Puc. 1. Tunbi npydoe-ypaenueameAeü — Abb. 1. Speicherbeckentypen