Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

1. szám - Dr. Andrik Péter–dr. Takács Sándor–Cseh Péter: Higiénés vízvizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon V. Mélységi vízvizsgálatok 1976. évben

Hidrológiai Közlöny 1978. 1. sz. 37 Higiénés vízvizsgálatok hazánk lagnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon V. MÉLYSÍM VÍZ VIZSGÁLATOK 1976. ÉVBEN Dr. A N D R I K l'ÍTKK«, Dr. TAKÁCS SÁNDOR* CSEH PÉTER** A lázbérei víztározón és vízgyűjtő területén, 1970/75 évek között végzett vízvizsgálatok eredményeit eddig négy folytatásban ismertettük. A tározó ós környezete, valamint, a higiénés bakteriológiai vizsgálatok [1] után a mesterséges tó és tápvizeinek kémiai jellemzőit [2] ós algológiai viszonyait [3, 4] tárgyaltuk. A munka 1., 2. és 4. részében kitértünk a fizikai, kémiai és mikrobiológiai mutatószámok mélység szerinti változásaira is. Megállapítottuk, hogy a víztározó gát előtti, 14—-16 méter mélységű víztere a közepes mélységű tavakra jellemző hőrétegződést mutat [2, 4, 5], A hőretegződós a fizikai (oldott gázok), a kémiai (szenynyezést jelző komponensek) ós a biológiai (fitoplankton mérete és összetétele) vízminőségi paraméterek évszakos vertikális megváltozását vonja maga után. A hármas rétegzettség (epi-, meta- és hypolimnion) tavasztól őszig eutrof jelenségeket eredményez, melyek közül szembetűnő az epilimnion gyakori alga népességmaximuma, az oldott oxigén csökkenése és a szabad széndioxid növekedése a hypoliminionban, az alzaton felszaporodott szerves anyagok anaerob bomlása, s egyéb, vízminőségkárosító tényezők. Ezek közül nem egy, víztisztítási gondot ós technológiai nehézséget jelent az ivóvíztisztító mű számára. Jelen közleményben a lázbérci tározó keresztszelvény vizsgálatainak legújabb, 1976. évi teljes idősorát mutatjuk be. Anyag és módszer 1976 évben 10 alkalommal vettünk — mélységi mintavevő segítségével — vízmintákat a vízkivételi műtárgy közelében, a nyílt vízről (16/a mintavételi pont [4] ). Az oldott gázokat azonnal, a vegyi, bakteriológiai és biológiai mutatókat a laboratóriumba szállítás után határoztuk meg. A laboratóriumi vizsgálatokhoz vonatkozó szabványokat, szabványtervezetet, határozó- ós kézikönyveket használtunk [6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18], Vízminősítést Felföldy [12] ós az EüM—OVH szabványtervezet [19] után végeztünk. Eredmények és értékelés Az 1. ábrán a vízmélység függvényében ábrázoltuk a hőmérsékletet, az oldott gázokat és az algaszámot. Február és április hónapokban egyenletes hőmérséklet elosztást tapasztaltunk a tó mélységi szelvényében. Áprilisban ugyan 2—3 méter között 1 °Cnál nagyobb hőmérséklet-esés adódott, de egyéb mutatók váltóréteg kialakulását nem jelezték. Májusban 4 rhéter mélységig rohamosan csökkent a hőmérséklet, a hőfok-gradiens 4 és 5 méter között volt a legnagyobb. Júniusban 2—3 méter, júliusban 3—4 méter közé esett az epi- és metalimnion határa. Júliusban 10 °C-nál nagyobb hőmérsékletkülönbség adódott a vízfelszín és a fenék között. Augusztusban a váltóréteg a lehúzódott 5—6 méter közé, szeptemberben megszűnt a hőrétegződés. Októberben 10 °C, novemberben és decemberben * = Borsod megyei KÖJÁL, Miskolc ** = Északmagyarországi Regionális Vízmű, Kazincbarcika 5 °C körüli hőmérsékletet mértünk a tó minden vizsgált vízmélységében. Az oldott gázok közül az oxigén koncentráció február és április hónapokban magas volt a tározó vizében, felszíntől a fenék felé haladva az oxigéntartalom csak mérsékelten csökkent. Kénhidrogén és szabad szénsav nem volt kimutatható. Májusban a víz oxigénben szegényebb lett, s a tározó alján széndioxidot mértünk. Kénhidrogént a víz nem tartalmazott. Júniusban változás állott be az oldott gázok mennyiségét és minőségét illetően. A hőmérséklet változásához hasonlóan, az oxigéntartalom 3 méter alatt hirtelen lecsökkent, ugyanitt megnövekedett a széndioxid koncentrációja. 11 méter mélységben kénhidrogént mértünk (az ábrán pontozással jelöljük), mennyisége a fenéken volt a legnagyobb. Júliusban tovább csökkent az oxigéntartalom 4 méter alatt, a kénhidrogén pedig a felszín alatt 6 méterig felhúzódott. Ekkor a hőmérséklet által is jelzett váltóréteg 3 és 4 méter között helyezkedettel. Augusztus és szeptember hónapokban a felső vízrétegekben az oxigén koncentráció kissé növekedett, a kénhidrogénes zóna határa 6—8 méteren volt. Ezekben a hónapokban a tározott víztömeg szinte két, azonos mélységű részre oszlott: egy bőséges oxigénellátású felső, s egy oxigénmentes, kénhidrogénban dús alsó félre. Szeptemberben egyre inkább megszűnőben volt az egyes vízrétegek hőmérsékleti különbözősége. Október és december között tovább nőtt a víz oldott oxigéntartalma minden vízmélységben. A tározóból eltűnt a szabad szénsav és a kénhidrogén. A planktonalgák tavaszi elszaporodása áprilisban kezdődött, az algaszám maximuma elérte a 25 millió egyed/liter értéket. A fitoplankton méretében mélységi rétegződést nem tapasztaltunk. Az állományban tömegesen fordult elő a Microcystis aeruginosa Kg. kékalga. A növényi plankton májusban tovább nőtt, az algaszám megközelítette az 50 millió egyed/liter számot. Értékelhető rétegzettség ekkor sem volt. 4 méter alatt ugyan csökkent az algák száma, de 7 métertől ismét növekedett. A planktont továbbra is Microcystis dominancia jellemezte. Június hónapban az alganépesség gyérült. Említésre méltó, hogy a hőmérséklet és az oldott gázok által jelzett, 2—3 méter közötti metalimnion az algaszám mélységi eloszlásában nem tükröződött. A planktonból eltűntek a kékalgák, vezéralakként a Cyclotella comta Kütz. és a Sphaerocystis schroeteri Chod. kovaill. zöldalga jelentkezett. Az algák vertikális rétegződése csak júliusban következett be a tározott vízben. A hőmérsékleti váltóréteget 3—4 méter között mértük, a növényi plankton viszont csak 5 méter mélység után csökkent jelentősen. Az el-