Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

310 Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. Dr. Vágás 1.: Tiszavölgyi árvizek. III. ról, méginkább töltés-meghágásról és öblözet-elöntésről van tudomásunk április 9 és 11 között. Feltehetőleg, a kettévált tetőzési vonal alakját e körülmények is befolyásolták [5, 131—133. o.] Korbély József szerint e különböző kiöntések szállították le az április 12-i szegedi tetőzést 884 cm-re a várható 890, esetleg 900, cm-ről. Az 1895 évet szárazabb esztendők követték, és a következő említésre méltó tiszai árvíz csak 1912ben alakult ki. Ezért tartottuk indokoltnak, hogy a Tisza szabályozását követő időszak első árvizes korszakát — a száraz időszak hozzácsatolásával — 1911-ben zárjuk le. IRODALOM []] Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről. Vízügyi Közlemények, 1953. II. [2] Bogdánfy Ödön: A természetes vízfolyások hidraulikája. Franklin-társulat, Budapest, 1906. [3] Dégen Imre — Lászlóffy Woldemár — Károlyi Zsigmond: A szegedi árvíz, 1879. VIZDOK, Budapest, 1969. [4] Kardos Imre (szerk.): Szeged árvízvédelmi rendszere. VIZDOK, Budapest, 1975. [5] Korbély József: A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. [6] Lászlóffy Woldemár: A dunai és tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága. Hidrológiai Közlöny, 1949. 5—8. [7] Vízrajzi Évkönyv-ek (1892—1975) és az azokat megelőző, vízállásokat összefoglaló kiadványok (1876— 1891). Retejnen: Víztározók hatása a környezetre A szovjet hidrológiai és geográfiai szakirodalom egyre többet foglalkozik a természeti környezet védelmével. A most ismertetendő könyv is érdekes gondolatokat vet fel. A természetátalakítás mai műszaki feltételei között a bekövetkező hatás előre becslésének pontosságához mind magasabb követelmények társulnak. Az kétségtelen, hogy számos következményt előre lehet látni és el is lehet kerülni, de számos csak a létesítmény működése során derül ki. A teljes előrelátás folyamata tehát meglehetősen bonyolult és sok folyamat természeti és gazdasági mechanizmusát még nem ismerjük tökéletesen. A földrajzi környezetnek a mérnöki létesítmények útján történő átalakítása mindenkor együtt jár a mérnöki létesítmények és a természeti feltételeknek egymásra hatásával. A mérnöki létesítmények nemcsak fizikai tényezőkre •— a légkörre, a felszíni vagy a felszín alatti vizekre, ásványkincsre, stb. —hatnak, hanem igen gyakran a növény- és állatvilágra is. Az esetek többségében a mérnöki létesítmények megváltoztatják a természetes kölcsönhatásokat: az anyagok ós energiák természetes cseréjét az egyes természeti egységek között. A mérnöki létesítmény hatásának érvényesülési körét — térben, időben meghatározva — hatászónának, tágabb értelemben hatásszférának nevezhetjük. A mérnöki létesítmények hatásszférája magassági értelemben a legkisebb méretektől néhány km-ig változhat, vízszintes kiterjedésben pedig elérheti a 10, sőt a 100 kilométert is. A szerző szerint a mérnöki létesítmények közül a víztározók természeti környezetre gyakorolt hatása egyike a legkiterjedtebbeknek. A nagy felületű elárasztások nemcsak a hidrológiai rendszert változtatják meg, hanem hatással vannak a földrajzi tényezőkre, a part menti klímára és a felszín alatti vizekre is, de még sok más további körülményre is. A természeti földrajz kutatói felfigyeltek arra, hogy a víztározók hatásainak vizsgálatával számukra is lehetőség nyílik olyan mérések elvégzésére és értékelésére, amelyekkel eddig csak elméleti úton foglalkozhattak. A víztározók működésével a szárazföldképző tényezők viszonylag gyors változása következhet be ugyanis, amelyekhez hasonlók egyébként csak évezredes nagyságrendben folyhattak volna le. Az időtényező ilyen megrövidülése olyan jellegű, mintha kísérleti megfigyeléseket végezhetnének a hidrológia és geográfia körülményei között. Természetesen, a sok ható tényező közül célszerű kiválasztani a legfontosabbakat és ezekkel kiemelten foglalkozni. A szerző a klimatikus ós a hidrogeológiai változások elemzésére helyezi a hangsúlyt és több fontos Szovjetunió-beli víztározót tényleges adatai alapján értékelt. Az ukrajnai és oroszországi víztározók adatainak feldolgozása mellett a szerző nem feledkezett meg a távoli ázsiai területek víztározóiról sem, így az Ob-folyó víztározóiról, a Bajkál-tóról és az Angara víztározóiról sem. Figyelemre méltó a szerzőnek az a törekvése, hogy az általa észlelt jelenségeknek nemcsak a leírására törekszik, hanem megkísérel számszerű összehasonlításokat is tenni a tározók hatásszférájában tapasztaltak és a hatásszférán kívüli jellegadatok között. Persze, ezek az összehasonlítási paraméterek gyakran önkényesek és talán szűkebb szaktudományi szempontból lehetnek érdekesebbek. Ettől függetlenül értékes a kutatás alapgondolata, amire már utaltunk: a mesterséges beavatkozások következményeinek viszonylag gyors jelentkezése valóban alkalmas lehet arra, hogy segítségükkel a lassú természeti folyamatokat modellezhessük. A.M. és V.l.