Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

1. szám - Halász Péter: Dombidéki területek rendszerszabályozásának lehetőségei

Halász P.: Dombvidéki teriiletek Hidrológiai Közlöny 1978. 1. sz. 31 100Egg hidrológiai ev átlagértéke A vizsgálat időtartamának átlagértéke 1 - 1968/69 2 - 1969/70 3 - 1970/11 0,10 0,20 0,30 OM 0,50 2. ábra. A vízgyűjtő területek erdőborítottsága és a lefolyás kapcsolata Fig. 2. Forest cover vs. runoff relationship for the catchment areas választott időszakának észlelési adatai az említett megállapítást alátámasztják. A fentiek alapján az erdőborítottság és a lefolyás kapcsolatát a csapadék és a lefolyás vizsgálatához hasonlóan az észlelési adatoknak a teljes vizsgálati időtartamra, illetve annak egyes éveire számított átlagértékei felhasználásával is megvizsgáltuk (2. ábra). A teljes vizsgálati időtartamra számított átlagértékek szemlélete során feltűnhet, hogy az erdőborítottsághoz képest a nagyobb csapadékosságú Kapós vízgyűjtő területéhez kisebb lefolyás tartozik, mint a kisebb csapadékosságú Baranyáéhoz. Figyelembe véve a viszonylag nagyobb erdőborítottságú, homokkő felépítettségű Tarna vízgyűjtő területéhez tartozó aránytalanul nagy lefolyás értéket is, a fenti eltérést a Kapós vízfolyás vízgyűjtő területének vízáteresztőbb, illetve a Baranya vízfolyás vízggyűjtő területének vízzáróbb tulajdonságot eredményező geológiai felépítettsége okozhatja. Az Orci és a Baranya vízfolyások vízgyűjtő területéhez tartozó lefolyás értékek közötti különbség jóval nagyobb annál az értéknél, amelyet erdőborítottságuk eltérése indokolttá tenne. Úgy látszik, mintha az Orci vízgyűjtő területének vízzáróbb tulajdonságot eredményező geológiai felépítettsége lenne a Baranyáénál, jóllehet a korábbi vizsgálatok ennél a vízgyűjtő területnél a Kapóséval egyező és a Baranyáénál áteresztőbb tulajdonságú geológiai felépítettséget állapítottak meg (la. táblázat). Az Or£Í vízfolyás vízgyűjtő területéről származó feltűnően nagy lefolyás okának keresésére a későbbiek során visszatérünk. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján kíséreljük, meg a válaszadást arra a kérdésre, hogy az erdőborítottság különböző lehetséges értékei közül melyik az az érték, amely mellett a csapadék és a lefolyás kapcsolata, vagyis a vízháztartás a legmegfelelőbb. Mielőtt erre a kérdésre választ adnánk, előbb arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy mikor megfelelő a vízháztartás, vagyis a korábbiak szerint annak hatása. A megfelelő vízháztartás meghatározása Tudjuk, hogy a csapadékot követően egy területről lefolyó víz minden esetben leválasztja, illetve magával szállítja a talaj felszínének egy meghatározott mennyiségét. (Az elsodort szilárd részek termőtalaj esetében a termőréteg alapvető alkotórészei.) Az elsodort talaj egy részét a víz összegyülekezett állapotban, tehát vízfolyásként is — hordalék gyanánt — tovább szállítja. Ezért a vízfolyások hordalék szállítása jellemző lehet a vízgyűjtőterület talajának a lefolyás hatására bekövetkező változására. Vizsgáljuk meg a következőkben vízfolyásaink vízgyűjtő területeinek időjárását, illetve víz- és hordalékjárását. Először a jellemzők éven belüli változását vizsgáljuk meg és a különböző adottságú vízgyűjtő területeknél feltárt hasonló folyamatok alapján az átlagosnak tekinthető folyamatot ismertetjük. Az említett jellemzők havi idősorait megvizsgálva az alábbi megállapítások tehetők (3—6. ábrák). A vízgyűjtő területek mindegyikére jellemző, hogy a hőmérséklet télutói emelkedésétől kezdve a lefolyás értékei egy nagymértékű növekedést követően fokozatosan csökkennek és ez a csökkenés a hőmérséklet nyári csúcsértékének elérése után is folytatódik. A lefolyás értékei csak a nyár eleji záporok hatására növekednek meg, a növekedés mértéke azonban az év többi időszakához képest nem nagy. Megállapítható továbbá az a tény, hogy a nyári záporok hatására levonuló hordalék töménysége mind a tényleges, mind a lefolyáshoz viszonyított értékét tekintve a legnagyobb. Vizsgáljuk meg a következőkben a különböző adottságú vízgyűjtő területeknél végbemenő folyamatoknak az átlagosnak tekinthető folyamattól való eltérését. A Kapós vízfolyásnál az 1968/69. hidrológiai évben a nyáreleji záporos időszakhoz tartozó tömény sógcsúcs aránytalanul meghaladja a megelőző télutói értéket (3. ábra). A következő télvégen azonban a töménység már nem tudja követni a fokozatosan növekvő lefolyást, a töménység és a lehordás tehát nem arányos a lefolyással. Azt mondhatjuk, hogy az egymást követő években a megnövekedett