Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

6. szám - Dulovics Dezső–Dulovicsné dr. Dombi Mária–dr. Öllős Géza: A csatornázás korszerű rendszerei és kialakításuk szempontjai

264 Hidrológiai Közlöny 1978. 6. sz. Dulovics D.—Dulovicsné, Dr. Dombi M.—Dr. öllős G.: A csatornázás — a befogadó állapotának védelme, — a közművesítés korszerű, koordinált rendszerébe való illeszkedés, — iparosított, gyors, gazdaságos építhetőség, — fejleszthetőség, kapacitásnövelés, illetve ütemezhetőség lehetősége, — egyszerű, üzembiztos, munkaerőtakarékos, automatizálható üzemelési feltételek. E szempontok alapján elemezve az elválasztott rendszerű csatornázást a következő megállapításokat tehetjük az egyesített rendszerhez képest: 1. A befogadó vízminőségét veszélyezteti még akkor is, ha a szennyvizeket biológiailag tisztítják. A csapadékvizeket ugyanis közvetlenül a befogadóba vezetik, és ezzel a csapadékhullás kezdeti időszakában a csapadékkal „kimosott" légszennyező anyagokat, valamint a vízgyűjtőterület eróziójából, továbbá a mezőgazdasági kemizálásból eredő szennyezőanyagokat a befogadókba juttatják. 2. A közművesítés korszerű, koordinált rendszerébe a gravitációs elvezető rendszerek általában nem, illetve nehezen illeszthetők: — a gyűjtőárkos közművesítésnél a „közműsáv" szélességét a két legmélyebben vezetett közmű (csapadék, — illetve szennyvízcsatorna) határozza meg, illetve növeli, — a közműalagutas közművesítésnél a gravitációs szennyvízcsatorna általában gazdaságtalan szelvényméreteket eredményez, ha azt az alagútszelvénybe helyezzük. A közműalagút és szennyvízcsatorna kapcsolatát azonban biztosítani kell, — a csapadékvíz-elvezető csatorna és a közműalagút kapcsolata is fontos követelmény, hiszen a csapadékvíz-elvezető csatorna az alagutat is vízteleníti. Ez ismét gazdaságtalan közműalagút szelvényekhez vezethet, illetve megszabhatja a csapadékvízelvezető rendszer magassági elrendezését. A közműalagút vonatkozásában állandó üzemköltséget is eredményezhet átemelés alkalmazása esetén. 3. Iparosított, gyors, gazdaságos megépíthetőség szempontjából megállapítható, hogy a kisebb belméretű szennyvízcsatorna hálózat iparosított módon, gyorsan építhető. Ha a két hálózatot együttesen vizsgáljuk, akkor ez az előny már nem vehető figyelembe, hiszen két hálózatot kell építeni, közelítőleg kétszeres a hossz, kétszeres bekötésszámmal. 4. Fejleszthetőség, kapacitásnövelés, kiépítési ütemezhetőség. Az elválasztott rendszerű csatornahálózat kapacitásnövelése meglehetősen nehezen megoldható feladat. A szennyvízelvezető hálózat annyi szennyvizet képes elszállítani, amennyire a reá vonatkozó hidraulikai feltételek alkalmassá teszik. Külön említést kell tennünk azonban az elválasztott rendszerű csatornahálózatban rejlő kapacitástartalékról. A csatornák legmagasabban fekvő — indító — szakaszain a csőkeresztmetszet üzemelési okokból nagyobb a szükségesnél. Ilyen kapacitástartalék a helyes elvek szerint méretezett egyesített rendszerű csatornákban nem lehetséges [8]. A súrlódási együtthatót időlegesen javíthatjuk ugyan, pl. csőbehúzással, ez azonban a „bedolgozódás" (hártyabevonat) folytán csak rövid időre nyújthat eredményt, bár vannak olyan nézetek, hogy még átmeneti kapacitásnövelést sem lehet ilyen módon elérni. A csapadékvíz-elvezető hálózat kapacitásnövelése a tározás-kiegyenlítés, tehát a „tehermentesítés" révén oldható meg. Az egyesített rendszerű csatornahálózat nagyobb vízelvezetési biztonságot jelent. Említést kell tenni az egyesített rendszerű csatornázás tehermentesítéséről: a hálózaton belül, illetve a szenny víztisztítótelep előtti záporkiömlőkről. E tehermentesítés nem értékelhető egyértelműen pozitívan, hiszen a záporkiömlők is szennyezőanyagokat szállítanak a befogadóba. Ma már túlhaladottnak tekinthető az az álláspont, hogy a 3—5-szörös hígítás felett közvetlenül a befogadóba vezethető a szennyvíz. Az előírt hígítás mértékét elsősorban a befogadó vízminőségi állapota szabja meg. A befogadó vízminőségének változása tehát visszahat a hígítás értékére. Ezért kiömlő szelvényenként időben is változnak a bevezethetőség feltételei. így érthető, hogy önmagában osztóműtárggyal a csatornahálózat, illetve a szennyvíztisztító telep tehermentesítését nem lehet elintézettnek tekinteni. A jelenleg üzemelő záporkiömlőket több évtizede létesítették, s azóta sem képezte vizsgálat tárgyát, hogy üzemükben milyen módosulások léptek fel. Rendszerint fix bukógát magassággal üzemelnek, s ezen valószínűleg változtatni kellene. Szükséges már jelenleg is mind tervezési, mind üzemelési szempontból a felülvizsgálatuk még akkor is, ha átmeneti megoldásnak tekintjük alkalmazásukat, létüket. Ütemezés szempontjából az elválasztott rendszer mindenképpen előnyös, hiszen nyílt felszíni csapadékvíz elvezető rendszer alkalmazása esetén lehetséges a fokozatos kiépítés, így a beruházás időben jobban széthúzható. A későbbre halasztott kiépítés is rugalmasabb kapacitásbővítést jelent, hiszen a lefolyási viszonyokban bekövetkező változások a második ütemben megvalósított zárt csapadékvíz elvezető hálózat kialakítása során jobban figyelembe vehetők. Az elválasztott csapadékvíz elvezető hálózat újabban alkalmazott megoldása a felszínközeli csapadékelvezető rendszer. Ez a megoldás pl. az NDKban, Japánban terjedt el és gazdaságossága egyértelmű. A nyílt árkok helyett a 8. ábrán bemutatott szerkezeti kialakításokat alkalmazzák. 5. Egyszerű, üzembiztos, munkaerő-takarékos automatizálható üzemeltetési feltételek. Az elválasztott rendszerű csatornázás üzembiztosabb megoldású, hiszen a szennyvíz csatornahálózatot nagyobb lejtéssel vezetjük, az egyesített rendszerhez képest, s így a száraz időszakban bekövetkező lefolyás hidraulikai feltételei jobbak. Természetesen az egyesített-rendszerű csatornák nagyobb átmérői