Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

6. szám - Dr. Kovács György: Javaslatok liziméterek egységes típusainak kialakításához

Dr. Kovács Gy.: Javaslatok liziméterek Hidrológiai Közlöny 1978. 6. sz. 253 amilyenek a szimulált területen is uralkodnak. Ennek a célnak az elérése érdekében a liziméter tartályát rendszerint a talajba süllyesztjük, és felszínét a környező terep magasságában alakítjuk ki. A növényfajta, annak fejlődési foka, a műve­lési mód is azonos kell, hogy legyen a liziméteren belül és annak környezetében. Ennek a feltételnek ki nem elégített volta a liziméter vízét fogyasztó evapotranspirációt a természetes érték többszörö­sére növelheti (oázis hatás). Törekedni kell arra is, hogy a liziméter szerkezeti vastagsága miatt a növénytakaróban jelentkező rés minimálisra csök­kenjen. A talajnedvesség szabályozása és mérése A vizsgált talajhasáb és a szimulált talajszel­vény hasonlóságát biztosítanunk kell. Ez az igény nem csak azt követeli meg, hogy a réteg szilárd vázának szemcseösszetétele és szerkezete a két rendszerben azonos legyen, hanem megszabja azt is, hogy a két szelvényben a különböző zónák azonosan alakuljanak ki (azonos növény, művelési mód, talajnedvesség függőleges eloszlása, talajvíz­tükör). A talajnedvesség zónájának, az ezen belül jelentkező tulajdonságok hasonlósági feltételeinek elemzéséből az alábbi következtetéseket emelhet­jük ki: — A liziméteren belül a víztükör jelenléte vagy hiánya a vízháztartást alapvetően módosítja. A berendezések két eltérő csoportját kell ezért meg­különböztetnünk attól függően, hogy a kétféle működési mód közül melyik szerint üzemeljük a lizimétert. — A szelvénynek két oldalról történő levegőz­tetésével okozható hiba kiküszöbölése érdekében a talajnedvesség mértékét szabályoznunk kell a liziméterben vizsgált talajhasáb alsó síkján, ha nem tartunk állandó talajvizet a berendezésben. —- A függőleges talajnedvesség-eloszlásnak rend­szeres megfigyelése minden liziméterben elenged­hetetlenül szükséges, hogy a különböző zónákban bekövetkező tározás-változásokat egymástól elkü­löníthessük. Ezek az észlelések, a liziméterek adat­sorainak szerves részei. — A talajnedvesség zónájának tározási kapaci­tását a dinamikai egyensúly kialakulásakor a ta­lajnedvesség retenciós görbéje jellemzi. Tanácsos ezért minden esetben ennek a görbének (mint a lizimétert jellemző fontos paraméternek) meghatá­rozása. A talajvíz szabályozása Ha állandó talajvizet tartunk a liziméterben, szükséges, hogy víztükrének magasságát ellen­őrizzük és szabályozzuk. Ez két eltérő módon biz­tosítható : — meghatározott vízmennyiséget adagolunk vagy vonunk el rendszeresen a talaj víztérből és hagyjuk, hogy a talaj vízfelszín szabadon alakuljon ennek a mesterséges és az egyébként is ható ter­mészetes tényezőnek hatására, csupán megfigyel­jük és jegyezzük a víztükör helyzetét, és ezt az adatsort kapcsoljuk a rendszerből elvont vagy hozzáadagolt vízmennyiség adataihoz; — a talaj víz-tükröt előre meghatározott szinten tartjuk biztosítva (és mérve) olyan mértékű víz­elvonást vagy hozzáfolyást, amely ennek a szint­nek állandósításához szükséges. A legtökéletesebb megoldás az lenne, ha a lizi­méteren belül a talaj vízfelszínnek szabályozásával követnénk a környező területen észlelhető talaj­vízingadozást és mérnénk azt a táplált illetőleg le­csapolt vízmennyiséget, amely ennek az üzemnek a fenntartását biztosítani tudja. Ezt a követel­ményt kielégítő szerkezet műszaki megoldása azonban túlzottan bonyolult, ezért legtöbbször az állandó talaj vízfelszín fenntartása vagy állandó vízmennyiség rendszeres adagolása (illetőleg elvo­nása) az általánosan elfogadott üzemmód. Ilyen berendezések kialakítása esetében azonban taná­csos, ha liziméter-telepeket építünk olyan módon, hogy az egy csoportban elhelyezett berendezések között eltérés csak a működési módot megszabó tényező számszerű értékében van, azok minden egyéb részletben azonosak. Az eltérő paraméter ezek szerint vagy a víztükör mélysége vagy az ada­golt illetőleg elvont mennyiség lehet. Ilyen cso­portból mindig kiválasztható az a liziméter amely­nek vízszintje a vizsgált időszakban éppen egyezik a környezetben kialakult talaj vízfelszín helyzeté­vel (vagy közel van ahhoz) és ezért az azon mért hidrológiai adatok jellemzőek a modellezni kívánt terület talajnedvesség zónájára is. 3. A liziméter vízmérlegének jellemzése közvetlenül mért és számított adatokkal Az előző elemzés alapján négy fő liziméter-típust különböztethetünk meg: — csupasz liziméter talajvíz nélkül (LA); — csupasz liziméter talajvízzel (LB); — növényzettel fedett liziméter talajvíz nélkül (LC); — növényzettel fedett liziméter talajvízzel (LD). A mért és számított adatokat az 1. táblázatban foglaltuk össze és azokat a felsorolt típusok szerint csoportosítottuk. A típus jele mellett indexként használt számok az általánosan alkalmazott üzem­módokat jelzik. 1 súlyliziméter talajnedvesség-mérés nélkül; 2 súlyliziméter talajnedvesség-méréssel; 3 súlymérés kiegészítve az elvont vagy adagolt víz mennyiségének mérésével, talajnedves­ség-mérés nélkül; 4 súlymérés, valamint az elvont vagy adagolt víz mennyiségének és a talajnedvességnek rendszeres mérése; 5 az elvont vagy adagolt víz mennyiségének mérése talajnedvesség-mérés nélkül; 51 az 5 típusnak az a változata, amikor a talaj­víz szabályozását meghatározott vízmennyi­ségnek rendszeres elvonásával vagy adagolá­sával biztosítjuk (a kérdéses vízmennyiség lehet időben állandó, vagy változhat előre meghatározott évszakos program szerint);

Next

/
Thumbnails
Contents