Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
5. szám - Dr. Mihályfalvy I.: A csapadék hasznosulásának dinamikája eltérő agrotechnikai színvonalon
232 Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. Dr. Mihályfalvy I.: A csapadék hasznosulás dinamikája I. II. III. Időszak (2) 5. ábra. Csapadékhasznosulás (őszi búza) Fig. 5. Efficiency of rain utilization (autumn wheat) 1. Average rainfall, 2. Period, 3. Average efficiency Abb. 5. Niederschlagsnutzung (Winterweizen ) l. Durchschnittlicher Niederschlag; 2. Periode; 3. Durchschnittliche Nutzung 25 / II. III. Időszak (2) 6. ábra. Csapadékhasznosulás (kukorica) Fig. 6. Efficiency of rain utilization (maize ) 1. Average rainfall, 2. Period, 3. Average efficiency Abb. 6. Niederschlagsnutzung (Mais ) 1. Durchschnittlicher Niederschlag; 2. Periode; 3. Durchschnittliche Nutzung lentős növekedésével egyidejűleg számottevően csökken a szórás. Tehát minél magasabb színvonalú az agrotechnika, annál inkább lehet számítani a kiegyenlítettebb, nagyobb termésekre, az öntözés termésingadozást csökkentő szerepe csekély. A csapadék hasznosulását időszakonként és növényenként az 5. és 6. ábrán mutatom be a tenyészidő alatti átlagos, illetve ettől +100 mm csapadék eltérése esetén. Ez esetben a termésátlagokat feltüntető ábrától teljesen eltérő képet kaptunk. A kezdeti időszakban a csapadék mennyisége alig gyakorol hatást a vízhasznosulására. A kapott mutatók, a különböző csapadék mennyiségek hatására, alig térnek el egymástól. A termelési színvonal fokozatos javulásával, főként a III. időszakban (az agrotechnikai tényezők optimalizálása esetén) a csapadék mennyiségének kisebb szerep jut az évenkénti termés alakulásában, viszont a jobb hasznosulás lehetővé (gazdaságossá) teszi az átlagos termés öntözéssel történő növelését. Mindez arról tanúskodik, hogy az állandó és biztonságos nagy termések elérésében a hiányzó vízmennyiség pótlása elengedhetetlen agrotechnikai követelmény. Összefoglalóan a feldolgozott harminckét év adataiból egyértelműen megállapítható, hogy kezdetben (az 1950-es és 1960-as évek elején) indokolt volt az öntözés céljaként az aszálykár elhárítását, a kiegyenlítettebb termésre való törekvést tűzni ki célul, míg napjainkban az öntözésnek az átlagtermés növelésében jut nagyobb szerepe. Befejezésül köszönetet mondok Lőrinczi Mária segéderőnek az adatok összegyűjtéséért, és Virágli István üzemmérnöknek az adatok feldolgozásáért. összefoglalás A különböző agrotechnikai beavatkozásoknak a természetes csapadék hasznosulására gyakorolt hatását őszi búza és kukorica jelzőnövények 32 éves termésadatai alapján elemeztük (Kisújszállási Kisérleti Állomás). A vizsált időszak (1938—1970) alatt történt talajjavítás (II. időszak), nagyobb trágyaadagok és intenzívebb fajták (III. időszak) bevezetése lehetővé tették ezen elemeknek mind a termés mennyiségére, mind a vízhasznosulás alakulására kifejtett hatásának vizsgálatát. A tenyészidőben lehullott csapadék az alkalmazott agrotechnikai beavatkozások hatására eltérően hasznosult. Mindkét növénynél egységesen megállapítható, hogy az extenzív körülményekkel együttjáró alacsony termésmennyiség mellett a víz hasznosulásában sem mutatkozik érdembeli eltérés (I. időszak). A vizsgált ciklus első időszakában (1938—1944) 1 mm vízre —- a lehullott csapadék mennyiségétől függően — őszi búzából 10—13 kg/ha, kukoricából pedig 7—9 kg/ha termés esik. A második ciklusban (1948—1965) 1 mm csapadékra őszi búzából 12—18 kg/ha, míg a kukoricából 10—15 kg/ha termés jut. A harmadik ciklusban (1966—1970) az őszi búzánál 1 mm csapadékra 14—27 kg/ha, míg kukoricánál 13—20 kg/ha termés jelentkezik. Mindkét növénynél egyaránt kifejezésre jut a tenyészidőbeni csapadék növekedésével, a vízhasznosulás romlása (1. és 2. ábra). A vizsgált időszak növényenkénti átlagterméseit és szórásait feltüntető táblázat adatai, illetve a 3. és 4. sz. ábráról megállapítható, hogy az I. időszakban a csekély átlagtermés nagy termésingadozással (20,6%, illetve 22,8%) párosul. A termelési színvonal javulásával fokozatosan emelkedik az átlagtermés és csökken a szórás. Tehát minél nagyobb színvonalú az agrotechnika, annál inkább lehet számítani a kiegyenlítettebb, nagyobb termésekre. A kezdeti időszakban a csapadék mennyisége alig gyakorol hatást a vízhasznosulásra (5. és 6. ábra). A termelési színvonal fokozatos javulásával — főként a III. időszakban — a csapadék menynyiségének döntő szerep jut a nagyobb termés kialakításában illetve annak kedvezőbb hasznosulásában. A feldolgozott 32 év adatai alapján megállapítható, hogy a kezdetben (az 1950-es években) indokolt volt az öntözés céljaként az aszálykár elhárítást, a kiegyenlítettebb termésre való törekvést tűzni ki célul, míg napjainkban az öntözésnek az átlagtermés növelésében jut nagyobb szerepe.
