Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

5. szám - Dr. Molnár B.–Kuti L.: A kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavak keletkezése és limnogeológiai története

Dr. Molnár B.—Kúti L.: A kiskunsági Nemzeti Park Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. 227 buckasorok közé a folyóvíz ÉNy felől benyomult. Ennek a víznek egy része a felszín alatt K felé beszivárgott, a másik része azonban D, illetve DNy felé a Dunába visszafolyást talált. A buckasorok közé benyomuló víz a területen eróziót fejtett ki, kisebb folyóágakat hozott létre, a homok és a lösz jelentős részét pedig áthalmozta és a térszínt ezzel részben el is egyengette. Az elegyengetett részen árvízkor a víz areálisan is nagyobb területre tudott szétterülni. A Duna-völgy, a Duna—Tisza közi Hátság Ny-i részének rovására így kiszélesedett. A folyóágakban'folyó víz maga is szállított hordalékot, amelyet a térszínre lerakva vízzáró finom kőzetliszt és agyag jött létre. Kisvízkor a folyóágak vize az ártérről a mederbe húzódott vissza. Az ártéren azonban pangó vizek maradtak vissza. A Duna-völgyben azután ezek a pangó vizek hozták létre a Szabadszállás és Fülöpszállás környéki tavakat. A tavak létrejöttével a tavakban is megindult az üledékképződés, amely egyes esetben pl. a Kelemenszéknél a korábbi folyóvíz agyagvastagságát növelte. Más esetben pl. a Kisréti-tónál a tavi karbonátiszap képződést fokozta. A folyóágak bevágódása igen különböző mélységű volt. Van olyan hely, ahol a folyóág az egykori eolikus üledéket teljes vastagságában átvágta és erodálta, mint pl. a 7. ábra 23. vagy a 29. sz. fúrásánál. Máskor az eolikus összletet csak részben tarolta le a folyó, mint pl. a 7. ábra 22., 24. vagy 34. sz. fúrásnál. Apajpuszta környékén azonban olyan területek is vannak, amelyek az egykori pleisztocén löszfelszínt majdnem érintetlenül „tanúhegyként" őrzik. A vázolt fejlődéstörténet eredményeként állt elő az a kép, amelyet a 8. ábra II. része mutat be. Ma attól függően, hogy hol fúrunk le, két egymáshoz közeli fúrásszelvény is lényegesen különböző származású üledéket tárhat fel. Ha egykori mélyebbre bevágódott, majd feltöltött folyó mederbe fúrunk bele, folyóvízi homokot, esetleg idősebb kavicsot találunk. Ha azonban a fúrás az egykori ártéren mélyült, ahol a folyó erózis munkája kisebb volt és a lösznek és a futóhomoknak csak egy része tárolódott le, úgy a fúrás futóhomokot, esetleg löszt tár fel. A területnek az új vizsgálati eredmények alapján kialakított fejlődésmenete Erdélyi M. korábbi felfogását kiegészíti és módosítja. Erdélyi M., miután szemcsealak-vizsgálatot még nem végzett, főleg az áthalmozott löszt ismerte fel és a mai Dunavölgyben futóhomokról nem tett említést (Erdélyi M. i960). A terület csatornázása, valamint a különböző műtárgyak beépítése a korábban természetes úton kialakult képet lényegesen módosította. A talajvízszint lesüllyedt, ami a tavak területét csökkentette. A víztől felszabadult területen viszont az elpárolgó víz, valamint a kapillárisán felemelkedő víz sóinak koncentrálódása fokozta a terület elszikesedését. így alakult ki a táj mai sajátos képe, amely mind földtani múltját, mid jelenét tekintve indokolttá teszik, hogy a Kiskunsági Nemzeti Parknak védett része legyen. IRODALOM [1 ] Balogh K. et. al. (1956): Magyarország 1:300 ezres földtani térképe. MAFI Kiadványa. [2] Cailleux, A. (1952): Morphoskopische Analyse der Geschiebe und Sandkörner und ihre Bedeutung für die Paläoklimatologie. — Geologische Rundschau, 40. Stuttgart p. 11—19. [3] Erdélyi M. (1960): Geomorfológiai megfigyelések, Solt és Izsák környékén. — Földrajzi Értesítő 9. 3. p. 257—276. [4] Kretzoi M.—Krolopp E. (1972): Az Alföld harmadkor végi ós negyedkori rétegtana az őslénytani adatok alapján. — Földrajzi Értesítő, 21. 2—3. p. 133—158. [5] Krolopp M. (1970): Őslénytani adatok a nagyalföldi pleisztocén ós felső-pliocén rétegek sztratigráfiájához. —Őslénytani Viták, 14. p. 5—43. [6] Kuenen, Ph. H.—Perdők, W. G. (1962): Forsting and deforsting of quartz grains. — Journ. oj Geol. 70. p. 648—658. [7] Miháltz I. (1953): A Duna—Tisza köze déli részének földtani felvétele. — MÁFI Évi Jel. az 1950. évről. p. 113—143. [8] Molnár B. (1961): A Duna—Tisza közi eolikus rétegek felszini ós felszín alatti kiterjedése. — Földtani Közlöny. 91. 3. p. 300—315. [9] Molnár B. (1964): Magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvány összetétel vizsgálata. — Hidrológiai Közlöny. 44. óvf. 8. p. 347—355. [10] Molnár B. (1966): Pliocón és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön. — Földtani Közlöny. 96. 4. p. 403—413. [11] Molnár B. (1967): A Dél-Alföld pleisztocén feltöltődésének ritmusai ós vízföldtani jelentőségük. — Hidrológiai Közlöny. 47. 12. p. 537—552. [12] Molnár B. (1968): Sedimentationszyklen in den pleistozänen Ablagerungen des südlichen Ungarischen Beckens. -— Geologische Rundschau 57. 2. Stuttgart p. 532—557. 13] Molnár B. (1970): Pliocene and Pleistocene Lithofacies of the Great Hungarian Plain. — Acta Geol. Hung. 14. p. 445—457. [14] Molnár B. (1973): Az Alföld harmadidőszak-végi ós negyedkori feltöltődési ciklusai. — Földtani Közlöny. 103. 3—4. p. 294—310. [15] Molnár B. (1975): A Duna—Tisza köze felső-pliocén (levantei) ós pleisztocén földtani fejlődéstörténete. — Földtani Közlöny. 107. 1. p. 1—16. [16] Molnár B.—Szónoky M. (1976a): On the Origin and Geohistorical Evolution of the Natron Lakes of the Bugac Region — Móra F. Múzeum Évkönyve. Szeged, 1974—75/1. p. 257—270. [17] Molnár B.—M. Murvai I. (1976b): A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi szikes tavainak kialakulása és földtani története. — Hidrológiai Közi. 56. 2. p. 67—77. [18] Molnár B.—M. Murvai I.—Hegyi I.-nc (1976c): Recens tavi dolomitképződés a Magyar Nagyaiföl dön. — ^Icío Geol. Hung. (Nyomás alatt). B03HHKH0BeHHe H JIHMHOreOJIOrHMeCKaH HCTOpHfl 03ep KHiiipeTH-ceK, 3a6-ceK, KejieMeH-ceK, HaxOAfluiHXCfl B 11I-M patfoHe nauHOHajibnoio napKa KHiuKyHuiar JJ-p MoAHap B.—Kymu JI. ILL-IÍ paüoH HauHOHaJibHoro napKa KmiJKyHiiiar H TeppHTOpHH paenOJlOWeHHH COJlOHMaKOBblX 03ep KmiipeTHceK, KejieMeH-ceK Haxo/jHTCH y rpaHHUbi AOJIHHH JlyHaa H iiecMaHoü B03BbiiiieHH0CTH Me>K«ypeMH flyHaií—THca. CorjiacHo coBepmeHHbiM HccJieaoBaHHHM wacTb, TeppnTopHH npHHafljiettcaiuaH Hbme AOJiHHe flyHaa B KOHue njieíícTOueHOBoro nepHoaa őbijj riOKpbiT cbinyMHMM neCK3MH H jieccoM TO ecTb BxoflHJi B cocTaB MewiypeMeHCKOft B03BbIUICHH0CTH (pHC. 7.I.). CbinyHHe neCKH CKOriH;incb B ueriflx flioH C3-K)B HanpaBJieHHH. B HaMa^e rojioueHa KJIMMST cTaji 6ojiee Bjia>KHbiM, noAHHJiHCb naBOflOMHbie ypoBHH .QyHaH H Boaa npoHHKJia B ueriH flioH c C3-ro HanpaBJieHHH. Bo.ua pa3BHBajia apo3M0HHyK) AeHTeJIbHOCTb H 3HaMHTej1bHylO MaCTb neCKOB H