Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
5. szám - Dr. Molnár B.–Kuti L.: A kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavak keletkezése és limnogeológiai története
Dr. Molnár B.— Kú ti L.: A kiskunsági Nemzeti Park Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. 225 /. tábla. Dunai folyóvízi és Dunából kifújt futóhomokminták kvarcszemcséi. A felvételek sztereomikroszkópon keresztül készültek és a 0,2—0,32 mm átmérőjű kvarcszemcséket mutatják I. lüles szilánkos kvart-szemcséket tartalmazó dunai homok Dunaföldvárról, a. Szél szállítással legömbölyített kvarcszemcséket tartalmazó futóhomok, a fülöpházi homokbuckákról, 3. Éles. szilánkos kvarcszemcséket tartalmazó folyóvízi homok a 29. sz. fiírás 2,5— 3,0 m-ből, 4. Szél szállítással legömbölyített kvarcszemcséket tartalmazó futóhomok a 22. sz. fúrás 7,0—8,0 m-ből Tabelle I. Quarzkörner der im Donauwasser befindlichen und aus der Donau hinausgewehten Flugsand-Proben. Die Aufnahmen wurden über Stereomikroskop angefertigt und zeigen die Quarzkörner von 0,2 — 0,32 mm Durchmesser I. Scharfsplitterige Quarzkörner enthaltender Donausand von Dunaföldvár, 2. Durch den Windtransport abgerundete Quarzkörner enthaltender Flugsand von den Sandhügeln in Fülöpháza, 3. Scharfsplitterige Quarzkörner enthaltender Flugsand aus der 2,5 — 3,0 m tiefen Bohrung Nr. 29, 4. Durch Windtransport abgerundete Quarzkörner enthaltender Flugsand aus 7,0 — 8,0 m Tiefe A legkisebb vastagságú vízzáró réteg elhelyezkedése nagyjából a legkisebb mélységben elhelyezkedő talajvízszinttel esik egybe, ami jelzi, hogy a talajvíz bizonyos nyomás alatt van. Ezt az 1,5 kilométeren belüli 2,5—3,5 m-es szintkülönbség is lehetővé teszi. A Duna—-Tisza közi Hátság felől a Duna-völgy felé szivárgó talajvizek a Dunavölgyi Főcsatorna megépítése előtt természetes úton jó vízvezető homok-rétegekben szivároghattak Ny-ra a természetes lejtés, vagyis a Duna-völgy felé és csak a Kígyós-csatorna csapolta azokat meg. Ugyanakkor a Kígyós szélsőségesen alacsony talajvízálláskor kisebb távolságban vissza is duzzasztotta a talajvizet. A talajvíz a Kígyóshoz közel eső területek üledékeinek karbonáttartalmát részben kimosta, ezért is kisebb ott ez az érték. A vizsgált terület földtani felépítésében mint látható a homoknak jelentős szerepe van. Éppen ezért a homokot uralkodólag felépítő kvarcszemcsék alakját megvizsgáltuk a Cailleux-féle szemcsealakvizsgálati módszerrel (Cailleux, A. Í952). A módszer három alapvető szemcsetípust különböztet meg. E szerint minden homok eredeti kiindulási anyaga az éles szilánkos (non usé) szemcsetípus. 'Ha ezek a szemcsék víz nélküli közegben, tehát széllel szállítódnak, gömbölyű matt felületű (round mat) szemcsékké, ha vízi közgben (folyó-, tó-, és tengerpart), akkor gömbölyített fényes felületű (emoussé-luisant) szemcsékké alakulnak át. A kvarc felszínének mattulását kémiai és mechanikai hatások együttese alakítja ki. E tényezők érvényesüléséuek mérve különböző lehet. A szemcsék fénytelenedése az előidéző okoktól függetlenül azonban az esetek többségében mégis az eolikus fácieshez kötődik, így bizonyos megszorításokkal, de jelzi a keletkezési körülményeket (Kuenen, Ph.H.—Perdok, W.G. 1962). A vízi szállítás a sűrűbb közegben lényegesen hosszabb idő alatt gömbölyíti le a szemcséket. E szerint bármelyik homok kvarcszemcsetípusait statisztikusán értékelve a liomok keletkezésére lehet következtetni. A Kiskunsági Nemzeti Park. III. sz. területén É—D és Ny—K-i irányú szelvény mentén végeztünk szemcsealak-vizsgálatokat. A Ny—K-i irányú 22—34. sz. fúrás között húzódó terület adatait grafikonon is ábrázoltuk (1., 7. ábra). Az öt fúrást magábafoglaló szelvény három fúrásában (22., 24., 34. sz. fúrás) volt futóhomok, kettőben (23., 29. sz. fúrás) pedig nem. Érdekes, hogy a futóhomok rétegek K-ről Ny felé a felszín alatt, de abszolút értékben is mind mélyebben jelentkeznek, vagyis a futóhomokot befedő folyóvízi és tavi üledék Ny felé egyre vastagabb lesz. A folyóvízi és futóhomok megkülönböztetését, illetve összehasonlítását azzal is elősegítettük, hogy Dunaföldvárról származó folyóvízi homokról (1. tábla 1. kép) és a dunai ártérről korábban kifújt, de ma már futóhomok dűnékbe rendeződött fülöpházi futóhomokról (1. tábla 2. kép) sztereomikroszkópi felvételt készítettünk. Az 1. táblázatban az egymás melletti két homoktípus élesen elkülönül egymástól. Hasonló módon készült felvételek láthatók a Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területéről származó homokmintákról is. Az I. tábla 3. felvétele a Cailleux-féle vizsgálattal folyóvízi, az 1. tábla 4. felvétele pedig futóhomoknak határozott mintákat mutat be. Itt is egyértelmű a két homoktípus elkülönülése. Bár megjegyezhető, hogy ott, ahol a futóhomok és a folyóvízi homok ilyen közel van egymáshoz bizonyos keveredéssel is számolni kell. Ezt a statisztikus értékek a mi esetünkben is jelzik. A folyóvízi szemcsék mellett néhányszor ui. a szokásosnál több volt a gömbölyű matt szemcse is. A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területének negyedkor végi fejlődéstörténete és szikes tavainak kialakulása A Duna, miután DK, Szeged felé tartó átlós irányú folyását elhagyta és elfoglalta a mai É—D-i irányú lefutását, a Duna—Tisza köze a továbbiakban már kimaradt a folyóvízi feltöltésből és rajta futóhomok és lösz alakult ki (Miháltz I. 1953, Molnár B. 1961, 1967, 1970, 1973, 1975, Kretzoi M. — Krolopp E. 1972, Krolopp E. 1970). A 8. ábra a Duna-völgy és a Duna—Tisza közi Hátság Ny-i peremének Dunaföld vár—Fülöpszállás vonalában negyedkor végi ilyen futóhomokkal és lösszel fedett állapotát és fejlődésének elvi vázlatát mutatja be. Az újonnan kapott üledékföldtani és főleg szemcsealakvizsgálati eredményeket (7. ábra) a következő módon lehet a környezetbe behelyezni és ennek alapján a terület negyedkor végi fejlődéstörténetét értelmezni. Az utolsó glaciálist megelőző futóhomokképződés a területen még intenzív lehetett. A futóhomok, valamint az utosó glaciálisban képződött lösz a mai Duna-völgynek megfelelő terület jelentős részét még beborította. (8. ábra). Az uralkodó széljárás a homokot a Duna—Tisza közi Hátságon jelenleg is uralkodó ÉNy—DK-i irányú buckasorokhoz hasonlóan ÉNy—DK-i irányú buckasorokba rendezte. A holocén elején a klíma csapadékosabbá vált cs a Duna árvízszintje megemelkedett, a korábbi
