Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
5. szám - Dr. Molnár B.–Kuti L.: A kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavak keletkezése és limnogeológiai története
Dr. Molnár B.— Kú ti L.: A kiskunsági Nemzeti Park Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. 221 A vízzáró rcteg vastagsága a terület középvonalában a legkisebb. A minimum a Kelemenszék-tó és a 25., 38. sz. fúrás környékén 0,5—0,7 m közötti vastagságban van. Ugyancsak kis érték tapasztalható a Kisréti- és Zabszék-tó közötti területen. A vízzáró réteg vastagsága itt 1,1—1,3 m. A legvastagabb vízzáró réteget a terület Ny-i részén a Kígyós csatorna vonalában, valamint a Fülöpszállástól DNy-ra eső területen találjuk. Ezeken a helyeken a vízzáró réteg általában 2—5 m vastagságú. Érdekes és a terület általános felépítésétől teljesen eltérő a 27. sz. fúrás környéke. A fúrás 10 m mélységig csak vízzáró rétegekben haladt, tehát a máshol alul szokásos homokrétegek itt elmaradtak. Ennek az lehet az oka, hogy a terület már a mélyebbre bevágódott, majd később feltöltött Kígyós medrébe esik, amely valamikor a Duna mellékága volt, vagy pedig itt az Erdélyi M. által ismertetett kopolya alakulhatott ki (Erdélyi M. 1060/. Erdélyi M. szerint a kopolya nagy árvízkor keletkezik, amikor a rohanó víz túlcsordul a medret kísérő természetes gáton. A túlcsordulás helyén a víz nagyobb része a gáton túli lapos felé folyik le. A szakadás helyén ilyenkor örvény keletkezik és ez 4—8 m mélységű 5—15 m átmérőjű lyukat hoz létre. A mi esetünkben is elképzelhető az, hogy ilyen feltöltött kopolyával állunk szemben. Ha a terület földtani térképét és a vízzáró réteg vastagsági térképét összehasonlítjuk, az látható, hogy a vízzáró réteg vastagsága általában ott a legkisebb, ahol a felszínen jó vízzáró, főleg agyag és finom kőzetliszt réteg jelenik meg. Ahol viszont a felszínen kevésbé jó vízzáró réteg, főleg durva kőliszt települ, ott a vízzáró réteg vastagsága nagyobb. A legtöbb fúrásnál minden rétegnek meghatároztuk a CaC0 3-ra számított karbonát tartalmát. A kapott értékek a fúrások mellett grafikusan ábrázolva láthatók (2. ábra 7). A homokrétegeknél a karbonáttartalom 10—25% körüli értékű, amely érték homoknál nagynak mondható. Ennek két oka van. A nehézásvány-vizsgálati eredmények már korábban bizonyították, hogy a Duna—Tisza közi homok dunai származású (Molnár B. 1961, 1964, 1966, 1967, 1968, 1970, 1973, 1975,) A dunai homok pedig közismerten nagy százalékban tartalmaz karbonátásványokat. A bevezetőben említettük, hogy a vizsgált terület a Duna-völgy és a Duna—Tisza közi Hátság Ny-i peremének határán található. A területtől Ny-ra a Duna—Tisza közi Hátságon, morfológiailag magasabb helyzetben, karbonátban gazdag üledék található (Balogh K. et. al. 1956). Ezért innen a Duna-völgy felé szivárgó vizek karbonátban gazdagok lesznek. Ezt a talajvíz kémiai vizsgálata is bizonyította. A terület K-i részén Szabadszállás és Fülöpszállás vonalában a talajvizek kalcium tartalma általában nagyobb, mint Ny-on. (A talajvíz részletes kémiai vizsgálatáról egy későbbi munkában számolunk be). A vízzáró rétegek esetében minden rétegnek, egy réteg esetében abból több mintának is meghatároztuk a CaC0 3-ra számított karbonáttartalmát. Az így kapott értékek átlagát térképre vittük, vagyis megrajzoltuk a vízzáró rétegek átlagos karbonát százalékát mutató térképet (5. ábra). A térképről szintén az a törvényszerűség olvasható le, hogy a Duna—Tisza közi Hátság felé eső oldalon nagyobb, míg a Ny-i oldalon kisebb a karbonátszázalék. A legnagyobb, 45—50%-os érték ÉK-en, K-en és DK-en van. A legkisebb 25—30%-os érték pedig Ny-on található. A Kisréti- és Zabszék-tavak környékén elég nagy, 40—45%-os a vízzáró réteg karbonáttartaima. Érdekes azonban, hogy a Kelemenszék környékén éppen ennek az ellenkezője tapasztalható. A karbonáttartalom ui. itt mindössze 30—35% közötti. Megrajzoltuk a területen található legnagyobb karbonátértéket mutató térképet is. Ezt azonban a dolgozatban elhelyezhető ábrák számának korlátozása miatt nem tudjuk mellékelni. A térképen a fő törvényszerűség az előzőhöz hasonló. A legnagyobb karbonáttartalom itt is ÉK-en, a Kisréti tótól E-ra levő mélyedésben, valamint a Fülöpszállástól É-ra levő területen van, 55%-otis elérő menvnyiséggel, ami azt jelenti, liogv az itteni finom szemcseösszetételű üledék egy része már karbonátiszap. További feladat annak a kutatása, hogy a karbonát milyen kémiai összetételű. Az újabb vizsgálati eredmények szerint a Duna—Tisza közi karbonátiszap jelentős része ui. dolomit (Molnár B. — Szónoky M. 1976 a, Molnár B. — M. Murvai I. 1976 b, Molnár B. — M. Murvai I. — Hegyi I. -né 1976 c). Valószínű tehát, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található karbonátiszap is dolomit, amely itt is azt jelenti, hogy igen érdekes és a szárazföldi üledékképződésben szinte alig ismert recens dolomitképződésről van szó. A fúrásokban az őszi fúrási időszak idején megmértük a nyugalmi talajvízszint felszín alatti mélységét, majd a kapott adatok alapján megszerkesztettük a terület őszi talajvízszintjének felszín alatti mélységi térképét (6. ábra). A talajvízszint mint ismeretes, ősszel általában mélyebben helyezkedik el, mint tavasszal. A talajvízszint nálunk legmélyebben 2,0—2,4 m-es mélységgel a terület morfológiailag legmagasabb Ny-i és K-i részén volt. A talajvízszint elhelyezkedését azonban több helyi tényező erősen befolyásolja. DNy-on a talajvízszintet a mély Kígyós csatorna süllyeszti le. A Zabszék és a Kelemenszék közötti területen pedig asolt—kecskeméti betonút okoz ugyanilyen hatást. A betonút megakadályozza a beszivárgást és az út melletti vízlevezető árok is süllyeszti a talajvízszintet. Ennek láthatóan az az eredménye, hogy a területen az út a talajvízszint elhelyezkedését két részre osztja. A talajvízszint legkisebb mélységben 0,6—1,0 méteres értékkel a Kisréti-tótól É-ra, a Zabszék és a Kelemenszék környékén; valamint a terület DK-i részén az É—D-i irányban húzódó Kisér csatornával párhuzamosan helyezkedik el. Ha a vízzáró réteg vastagsági-térképet és az őszi talajvízszint mélységi térképet összehasonlítjuk, a két térkép foltjai között elég jó azonosság figyelhető meg.
