Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
1. szám - Bucsi Szabó László: Sós vízzel elárasztott tengerparti víztároló kőzetek geofizikai kutatásának néhány kérdése
20 Hidrológiai Közlöny 1978. 1. sz. Bucsi Szabó L.: Sósvízzel elárasztott JELMAGYARÁZAT: 1 m 3 m m s fj^ I i mm 2 E22S1 6HS2 8 yft 5. ábra. A vizsgált terület Ny—K irányú földtani átlagszelvénye,, lépték nélkül Fig. 5. W—E general geological profile, without scale, of the area explored i. lied dune sand, Quaternary; 2. Slope debris, Quaternary; 3. Beirut „blue clay", Pliocene; 4. Cemented conglomerate, Éuaternary; 5. Marl, Miocene; 6. Marly limestone, Cenomane (Upper Cretaceous) Miocene; 6. Marly limestone, Cenimane (Upper Cretaceous); 7. Salt water intrusion; 8. Water well, A: Limestone at round 100 m depth, B ; Limestone close to the surface kevert (brakk) víz előresiet a kutak környékén kialakult depresszió miatt (5. ábra). A sósvíz ily módon elárasztja a tengerparttól 3 km-nél távolabb eső zónákat is, miközben maga mögött hagy — földtanilag zavartalan részeken — édes vízzel telt érintetlen tömböket, melyekben a kis (kb. 3%) blokk-porozitás miatt az áteresztőképesség is csekély. A fokozott termelés, a szénhidrogén tárolók elvizesedésével analóg módon, az édesvizet tároló karbonátos kőzetek szabálytalan geometriájú, gyors, sós szennyeződését okozza. Az 5. ábrán látható geoelektromos modell esetében a VESZ görbék rendellenesek lehetnek. Zavart okoz a sósvizzel telt elektromosan jól vezető „csatornák" hatása és az aljzat ferde helyzete. (4. ábra, II. VESZ). A nagy ellenállású aljzat dőlt települése, az őt felszabdaló vetők, a sósvizes elárasztás és a benne levő jólvezető csatornák kombinációiból igen változatos valóságos helyzet alakulhat ki. A szondázási görbéket a horizontális ellenállásszelvényezésből ismert [2] hatások torítják. Ilyenkor a mélységi kiértékelés csak tájékoztató jellegű. A vetőzónák helyének és közelítő mélységének meghatározása érdekében horizontális ellenállásszelvényeket fektettünk a területen és kétazimutális ún. keresztszondázásokon kívül többazimutális szondázásokat is végeztünk (6. ábra). A töredezettség irányában a polárdiagram megnyúlt, látszólagos ellenállásnövekedést jelzett. A polárdiagram nagytengelyének iránya mutatja a sósvizes csatorna irányát, azaz — az elektromos jólvezető zóna mentén mértünk ellenállásnövekedést. E jelenség anizotrópia paradoxon néven ismert, és az áramsűrűségnek a rétegzettség irányába való beterelésével magyarázható. Nálunk AB = 500 m-nél jelentkezett erőteljesen, amiből azt következtetjük, hogy a ható legalább 100 m mélyen kezdődik. A felsőkréta cenomán mészkő változékony litofáciesét a fajlagos ellenállásban és természetes gamma aktivitásban mutatkozó ingadozások jelzik (1. táblázat). A márgatartalom növekedésével együtt csökken a fajlagos ellenállás (100 ohm alá) és növekszik a gamma sugárzás (több mint kétszeresére). Nagy márgatartalmú, édesvizet tartalmazó kőzet elektromos ellenállása megközelíti, vagy átfedi a tiszta, de repedéseiben brakkvizet tároló mészkő ellenállását. Pusztán geoelektromos szondázásból nem derül ki, hogy kettő közül melyik esettel állunk szemben. A karotázs szelvény egyértelműen jelzi, ha a kőzet márgában gazdagabb (3. ábra, 80—128 m). Tehát a terepi gyakorlat során magas aktivitással rendező helyeken az ellenálláscsökkenést nem tulajdonítjuk nyomban a kevertvíz hatásának. Tiszta mészkövekben viszont biztosak lehetünk abban, hogy az ellenálláscsökkenést a sósvizes elárasztás okozza. Belátható a bemutatott példákból, hogy a helyes értelmezéshez fel kell állítani a helyi geofizikai modellt. Összetett esetben helyes lenne, ha a terepi munkával párhuzamosan, laboratóriumi modellen kontrollálnának egy-egy érdekes eredményt. 3. A kutatás eredménye. Következtetések Az előbbiek során bemutatott gyakorlati példák egy-egy részeredményt vázoltak. Több, mint egy éves munkánk során a módszerek helyes arányát és kombinációját sikerült kialakítani. VES-1W AB 1 =160 m AB 2 = 320 m Fig. ő. Polar diagrams of sounding performed at several levels, in sequence of growing depth penetration
