Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

4. szám - Szilléry László: Szeged város közeltávlati vízszerzési koncepciója

190 Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. Dr. D. Perez Franco: A talajvízmozgás típusai Vízmű szempontjából rendkívül előnyös, egy helyre telepített, könnyen üzemeltethető és ellenőrizhető. Ma már világszerte egyre nagyobb mértékben terjed — szükségből hazánkban is —- ez a víztermelési mód, melynek azonban problémája a nagy beruházásigónyessóge, továbbá a viszonylag drága üzemeltetés ós sok esetben a termelt víz minősége. A VIZITERV mindhárom lehetőséget kifejtette, ós alátámasztotta azzal, hogy sürgősen megfelelő lépéseket kell tenni az új vízbázis kialakítása érdekében. A jelenlegi termelési módot ugyanis, sőt annak a fokozását már csak néhány évig lehet fenntartani. Azt is csak úgy, hogy a Vízmű ós az iparvállalatok kútjait sürgősen fel kell szerelni búvárszivattyúkkal — természetesen csak azokat, melyek kiképzése és állaga ezt megengedi —, és az eddig pozitív kutakat szivattyúzással kell üzemeltetni. Számolni kell azonban a leszívási mélység rohamos növekedésével. Megjegyezzük, hogy Debrecen városa például néhány méteres leszívással kezdte 1910-ben kútjaiból a víztermelést, és ma már 00 m mélységeknél tart. Ennek a problémának a tárgyalásánál és a végleges döntés meghozatalánál szem előtt kell tartanunk, hogy az új vízbázis létrehozása egyrészt nem tűr halasztást, másrészt hosszú évekig előre megszabja a város vízellátásának technikai alapját. A döntés meghozatalánál tehát alaposan mérlegelni kell az adottságokat ós a lehetőségeket. Nem szabad olyan hibába esnünk, hogy pillanatnyi előnyökért feláldozzunk későbbi gazdaságos és jó műszaki megoldásokat, esetleg rövidéletű, bővítést nem tűrő megoldás mellett törjünk lándzsát. Műszaki szempontból mindegyik megoldás járható, hiszen az elsőnek említett megoldásnál kétségtelenül készletet fogyasztunk, gáztalanítási feladataink lesznek ós rövidebb-hosszabb idő után újra döntés elé kényszerülünk. Hogy ez az idő mennyi, jelenleg nem ismeretes, de 20—30 évet feltételezhetünk. Ennek a várható költsége — 100 000 m

3/nap kiépítendő vízmennyiségre vonatkoztatva — mai áron mintegy 700—800 millió forint. Kétségtelenül nagy előnye az eddig már jól kiismert és kitapasztalt termelési mód és az is, hogy jól szakaszolható, az igények fejlesztésében napi 30 000 m

3-es lépcsők belépésével számolhatunk. A parti szűrés realitását jelenleg csak feltételezzük. Ugyanis eddig még ilyen objektumok a Tisza és a Maros mentén az alföldi szakaszon nem épültek, hatékonyságukat a VIZITERV extrapolálással számította ki. Nagyszámú kút telepítésével jelentősen nőnek az üzemelési ós biztonsági gondok. Bár vízutánpótlódás szempontjából ez kedvező megoldásnak bizonyulhat. Ugyancsak 100 000 m

3/nap vízmennyiségre vetítve a teljes telepítési költség 800 millió — 1 milliárd forint nagyságrendre becsülhető. Kiépítése ugyancsak szakaszolható a fellépő igényeknek megfelelően, legfeljebb a beindításkor kell nagyobb beruházással számolni. A bajai, illetve dunai vízkivételnek — annak ellenére, hogy hidrogeológiai ós vízgazdálkodási szempontból egyik legelőnyösebb megoldásnak látszik — nem látjuk realitását, a gazdaságos megvalósíthatóságát. A hasonló nagyságrendre vetített beruházási költségek várhatóan meghaladják a másfél milliárd forintot. Itt az OVH véleménye lenne a mértékadó, amennyiben a távlati célkitűzéseknek megfelelően regionális ellátást kívánna térségünkben kifejleszteni. Egyéb nagy fogyasztók ellátása esetén ugyanis a fajlagos víztermelési költségek nyilván lényegesen csökkennének. A 100 000 m

3/napos felszíni vízkivétel 6—700 millió forintnyi becsült beruházást tenne ki. Gazdasági szempontból bizonyára ez a legolcsóbb megoldás. Mint említettük vízműüzemeltetés szempontból is kedvező ez a megoldás, saját határainkon belül maradunk ós az utánpótlódás is biztosított. Itt a problémát a várhatóan magasabb üzemelési költségek és a vízkezelésből adódóan az íz- és minőségromlás jelentheti. Úgy hisszük, hogy a felvetett kérdés gyakorlati megoldásához kombinált megoldás lenne a legcélszerűbb, mikor is egyesítenénk mindhárom megoldás előnyeit, fokozatosan léptethetnénk be a különböző termelési módokat és az üzemközbeni tapasztalatok alapján döntenénk a továbbiak sorsát illetően. Ennek megfelelően az látszik jelenleg járható útnak, ha a Tisza partján ESZÉKI . VIZMU S0000m>/nop JELMAGYARAZAT: •—-•-—• Településhatár P7TT3 Új vimúMep Építendőgerincveieték <"' / arra alkalmas területen, Szegedtől viszonylag nagyobb — 10—12 km-re — mélyfúrású kutakat létesítenénk, melléjük parti szűrési kutakat telepítenénk és végül kiépítenénk egy közvetlen tiszai vízkivételt ós ezeket együttesen, vagy az igényeknek megfelelő sorrendben üzemeltetnénk. A területnek természetesen az algyői olaj mező fölött kell lennie, éppen a kívánt közvetlen vízkivétel és az esetleges olajszennyezés hatásának kiküszöbölése érdekében. Kiépítenénk Algyő és az Atka-i holtág között a Tisza mentett oldalán kellő nagyságú víztermelő telepet, ahol első lépésben mélyfúrású kutakat — távlatban 15 darabot — mélyítenénk le ós szivattyús üzemmel termelnénk a jelenlegihez hasonló minőségű vizet (kutankónt mintegy 1600 m

3/nap vízhozammal). A következő lépésben parti szűrésű kutakat telepítenénk az itt kedvezőnek megjelölt helyen, főleg kísérleti, de víznyerósi célzattal is (8 ilb kútra gondolunk, kutankónt 2000 m

3/nap az előirányzat). Végül kiépítenénk egy felszíni vízművet, 20 000 m

3/nap az előirányzat. Ez szintén alapul szolgálhatna egy későbbi nagyobb vízkivételi mű tervezéséhez (1. ábra). Ez a rendszer teljes kiépítettség esetén 60 000 m

3/nap vízmennyiség szállítására lenne alkalmas, melynek függvényében egyrészt a jelenlegi szegedi víztermelést fejleszthetnénk szükségszerűen vissza, másrészt az itt nyert tapasztalatok alapján döntenénk a ínég hiányzó további napi 40 000 in

3 vízmennyiség beszerzési sorsát illetően. A beruházás várható költségeit ós programozását a fő létesítmények leírásával az 1. táblázat tartalmazza, mely szerint ós mai áron összesen 410 millió forintot irányoznánk elő a tervezett 60 000 m

3/nap vízmennyiség előállítására. Kitűnik, hogy egyik igen jelentős tétel az a távvezeték, mely a tervezett víztermelőtelepet — nevezzük ezt a továbbiakban Északi Vízműnek — Szeged városával kötné össze és melynek 60 000 m

3/nap kapacitásra kellene kiépülnie. A 410 millió forintért termelhető napi 60 000 m

3 vízmennyiség kereken 7000,— Ft/napi m

3 fajlagos beruházási költséget igényelne, mely már — meghaladja a jelenleg üzemeltetett víztermelési állóesz-