Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

4. szám - Dr. Fleps Walter–Pál Tamás–Szilágyi Mihály: Módszerek eleveniszapos szennyvíztisztító telepek üzemének ellenőrzésére, új telepek tervezési alapadatainak a meghatározása

166 Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. Oláh J.—Tóth L.—O. Tóth E.: Szokatlanul nagy tápanyag terhelés Módszerek eleveniszapos szennyvíztisztító telepek üzemének ellenőrzésére, új telepek tervezési adatainak a meghatározására Dr. FLEPS WALTER* — PÁL TAMÁS* — SZILÁGYI MIHÁLY* 1. Bevezetés Csupán a legutóbbi 1—2 évre visszapillantva is örömmel állapítható meg, hogy hazánkban a szennyvíztisztító telepek tervezése és építése új lendületet kapott, és várható, hogy az 1976. évi Környezetvédelmi Törvény hatására ez a tendencia még erősödni fog a jövőben. Szinte természetes, hogy ezzel egyidejűleg növekszik az érdeklődés olyan módszerek iránt, amelyek alkalmasak egyrészt létező szennyvíztisztító telepek üzemének az ellenőrzésére, másrészt hasznos adatokat szolgáltatnak új telepek tervezéséhez. Ezzel a témával foglalkozott többek között az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) megbízásából a Fővárosi Csatornázási Művek (FCsM) Délpesti Szennyvíztisztító telepének laboratóriuma is. A kérdés aktualitását az a körülmény is növelte, hogy a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság részéről több ízben kifogás érte az — egyébként csaknem 100%-os hidraulikus túlterheléssel üzemelő — Délpesti Szennyvíztisztító telepen elért tisztítási hatásfokot is. A panasz tárgyát elsősorban az elfolyó, tisztított szennyvíz magas KOI-ja képezte, melynek okát részben laboratóriumi, részben párhuzamos üzemi és laboratóriumi vizsgálatokkal igyekeztünk felderíteni. Ezekről a vizsgálatokról kívánunk az alábbiakban beszámolni. A laboratóriumi és üzemi vizsgálatok összevetése alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy az általunk alkalmazott vizsgálati metodika általánosságban is ajánlható eleveniszapos szennyvíztisztító telepek üzemének, tisztítási hatásfokának a felülvizsgálatára, vagy új telepek tervezési alapadatainak a kimérésére. Nem a napi rutinvizsgálatokról van itt szó, hanem egy nagyobb időközökben, esetleg nem kielégítő üzemmenet esetén elvégzendő alapos felmérésről. A naponta elvégzendő üzemellenőrző vizsgálatokkal, továbbá a levegőztető medencében végbemenő folyamatok automatikus és folyamatos ellenőrzésével, tervezési adatok, pl. az OC-igény kimérésével egy-egy későbbi dolgozatban kívánunk foglalkozni. 2. A probléma felvetése és az alkalmazott laboratóriumi vizsgálati berendezés Hazánkban a biológiai szennyvíztisztítás hatásfokát többnyire a KOI-lebontás százalékában adjuk meg. A 40/1969. Korm. sz. rendelet maximálisan 75 mg/l KOI-t enged meg az elfolyóvízben, a befogadóba való beengedés előtt. A Délpesti Szennyvíztisztító telep tisztított vizének a KOI-ja (valószínűleg az említett nagyfokú túlterhelés miatt) ezt az értéket gyakran jóval meghaladja. Nem kielégítő tisztítási hatásfok elvileg igen sok egymással összefüggő okra vezethető vissza, ame* Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest. lyek közül a gyakorlatban az alábbiak a legfontosabbak : — az oxigénellátottság hiányos, — a tartózkodási idő a levegőztető medencében nem elegendő, — az eleveniszap koncentrációja nem megfelelő, — a szennyező komponensek biológiai úton nem bonthatók le teljesen, és — az utóülepítés hatásfoka nem megfelelő. Tekintettel arra, hogy a délpesti telep levegőztető medencéiben az oldott oxigén koncentrációja általában meghaladja a 2 mg/l-t, az oxigénellátottság kérdésével nem foglalkoztunk, de rendszeresen meg kívántuk vizsgálni a többi felsorolt tényezőt. Laboratóriumi, majd párhuzamos laboratóriumi és félüzemi, illetve üzemi vizsgálatokat vettünk tervbe. A laboratóriumi vizsgálatok alapfelszerelését a szerzők egyike által ismertetett nagynyomású membránszűrő (Fleps 1968) és egy átfolyásos respirométer képezte (Fleps 1974, 1975, 1976). A membránszűrőt általános elterjedtségénél fogva ezen a helyen nem ismertetjük, míg az átfolyásos respirométert röviden az alábbiakban mutatjuk be: Az átfolyásos respirométer voltaképpen egy laboratóriumi méretű szennyvíztisztító berendezés, amely a szennyvizek biológiai tisztíthatóságának, a tisztítás várható hatásfokának és optimális üzemi paramétereinek (pl. hidraulikus tartózkodási idő, iszapkoncentráció, oxigénigény és oxigénfelvételi sebesség stb.) meghatározásra szolgál. Az átfolyásos respirométert az 1. ábra mutatja be: Az ábrán látható középső, kb. 1,2 liter térfogatú nagy edény a készülék reaktora (1), amely a levegőztető medence szerepét játsza. A reaktorhoz tőle balra egy lúggal töltött gázmosópalack (2) és egy oxigénnel töltött gázbüretta (3), valamint egy manometer (5) csatlakozik. A reaktortól jobbra egy átfolyásos, alul elkeskenyedő üveghenger (6) látható, amely az utóülepítő szerepét tölti be. Felül a készülék dobozán egy perisztaltikus szivattyú (10) van elhelyezve. A reaktor és a gázmosópalack légterében helyet foglaló levegőt egy membránszivattyú állandó körforgásban tartja oly módon, hogy a levegő egy üvegfritten keresztül apró buborékok alakjában lép a reaktorba, biztosítva a reaktorban levő eleveniszapos szuszpenzió oxigénellátását. A felül elszívott levegő azután a gázmosópalack lúgján buborékol keresztül, ahol a biológiai folyamatban keletkezett széndioxid elnyelődik, míg a levegő ismét belép a reaktorba. A biológiai folyamat során csökken a levegő oxigéntartalma, ami a reaktor légterében nyomáscsökkenést idéz elő. A nyomás csökkenését, a felül középen elhelyezett manométer észleli és egyúttal utasítást is ad az elhasznált oxigénnek az oxigénbüret-