Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

3. szám - Szlávik Lajos: A Szovjetunió vízgazdálkodása

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 58. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 97—144. oldal Budapest, 1978. március A Szovjetunió vízgazdálkodása SZLÁVIK LAJOS" A Szovjetunióban a vízgazdálkodás közgazdasági értelemben nem önálló népgazdasági ágazat, irányítása megoszlik több minisztérium között. Az érdekelt szövetségi minisztériumokon kívül a köztársaságok egyes szakminisztériumai is irányító szerepet töltenek be (1. ábra). A vízhasználat és vízvédelem területén az államigazgatási feladatok különböző szintű irányítása a Szovjetunió szövetségi és autonóm köztársaságai minisztertanácsainak és a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak a feladatát képezi, amelyet a Szovjetunió vízügyi törvénye szab meg. A Szovjetunió Meliorációs- és Vízgazdálkodási Minisztériumának keretében 1 millió 200 ezer ember dolgozik. A szövetségi minisztériumhoz 23 tudományos kutató intézet (4750 tudományos munkatárssal), 59 tervező intézet és ezek 70 kihelyezett részlege (7(5 ezer dolgozóval), mintegy 100 vállalati rendszerben dolgozó szakosított tervező egység, 2077 építő szervezet (több mint 500 ezer dolgozóval), több mint 800 üzemeltető vállalat tartozik. Az utóbbi évtizedben különösen fontos kérdésként kezelték a vízügy- és vízgazdálkodás megfelelő jogi szabályozását. Ennek megfelelően fogadták el és 1971 szeptemberétől életbe léptek a Szovjetunió vízügyi törvénykezésének alapjai. 1972— 1975 között az egyes szövetségi köztársaságok is kiadták saját vízügyi törvényüket. 1968-tól napjainkig számos párt- és kormányhatározat, rendelkezés foglalkozott a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmével (Kaszpi-tenger, Bajkál-tó, a Volga és az Urál vízgyűjtő területe stb.). A Szovjetunió aktív szerepet vállal a nemzetközi vízügyi szervezetek munkájában, az 1962 óta működő KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének tevékenységében. A Szovjetunió rendkívül sokoldalú segítséget nyújt a világ számos országának — a legutóbbi években Afganisztántól Zambiáig 35 államnak — a feltárás, tudományos kutatás, műszaki tervezés, építési munkák irányítása, építőgépek, technológiai berendezések szállítása, szakemberképzés stb. terén, elsősorban is a vízerőművek és komplex vízügyi létesítmények megvalósításához. Szovjet segítséggel épült pl. az Asszuáni-gát Egyiptomban, * Köröavidéki Vízügyi igazgatóság, Gyula. Indiában a Szatladzs folyón a Bhakra II. 630 MVV-os vízerőmű, 1968 óta épül Szíriában az Eufráteszen az 1100 MW-os Tabka vízlépcső stb. A KGST-országokkal folyó két- és többoldalú műszaki-tudományos együttműködési munka mellett az 1970-es évek elejétől kezdve több nyugati ország vízügyi szervével is születtek együttműködési megállapodások (Franciaország, Amerikai Egyesült Államok stb.), melyek a szovjet vízgazdálkodás eredményeinek nemzetközi elismerését bizonyítják. Kiterjedt a Szovjetunió kétoldalú határvízi vízügyi együttműködése is: a határos 12 ország közül héttel van vízügyi egyezménye (Finnország, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Kína, Mongólia), de a többi országgal (Norvégia, Törökország, Irán, Afganisztán, Korea) is szoros együttműködési munka folyik, amelyet közösen megvalósított létesítmények sora példáz. A szovjet állam évről évre jelentős összegeket költ a vízgazdálkodási létesítmények megvalósítására. A vízgazdálkodási beruházások pénzügyi fedezetét vagy teljes egészében az állami költségvetés, vagy részben az állami költségvetés és részben az érdekelt intézmények pénzügyi forrásai képezik; ez utóbbi esetben a megosztás mértéke kb. 88% állami és 12% érdekeltségi arányú. Az utóbbi években a vízgazdálkodási beruházások évi összege több, mint 3,5 milliárd rubelt tett ki és ez az összes állami beruházások mintegy 8—9%-át jelentette. A vízgazdálkodási állóeszközök értéke mintegy 46 milliárd rubel, az ország összes állóalapjának 8—9%-a. Az 1966—1970 közötti VITT. ötéves tervben a vízgazdálkodási beruházásokból a mezőgazdaságra (meliorációra és öntözésre) 46%-ot, a vízellátás-csatornázásra 28%-ot, a vízerőművekre 14,2%-ot, a halgazdaságokra 3,6%-ot, vízfeltárásokra 6%-ot, egyéb célokra 2,2%-ot fordítottak. A Szovjetunióban a közeljövőben megvalósításra előirányzott vízügyi beruházások összege 205 milliárd rubel, vagyis ezek elkészültével a vízgazdálkodás állóeszköz állományának értéke jelentős mértékben megnő. A tervezett beruházások megoszlása szakágazatok szerint a következő: mezőgazdasági melioráció (lecsapolás és öntözés) —- 56,2%, mezőgazdasági vízellátás és csatornázás