Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

2. szám - Puskás Mária: Keresztmetszethálós vízminőség vizsgálatok a Duna Szob–Budapest közötti szakaszán

Hidrológiai Közlöny 2977. 2. sz. 65 Keresztmetszethálós vízminőség vizsgálatok a Duna Szob—Budapest közötti szakaszán PUSKÁS MÁRIA* f Bevezetés, célkitűzés A Duna vízminőségének rendszeres vizsgálata az 1960-as évek elején kezdődött. A mintavételezés ekkor a sodorvonalban történt hídról, kompról, vagy hajóról. Már ezen első adatsorok alapján készített vízminőségi hossz-szelvényeknél számos komponens esetében anomália jelentkezett. Ekkor merült fel a gondolat, hogy ennek a vízminőség keresztszelvénybeni változása, a keresztszelvényen belül meghatározatlan mintavételi pont lehet az oka. Ez utóbbi elsősorban abból adódott, hogy nem mindig a sodorvonalból, hanem hol az egyik, hol a másik parthoz közelebbi sávból történt a mintavétel. A vízminőségi hossz-szelvényekben tapasztalt anomáliák leggyakrabban éppen a Budapest ivóvízellátása szempontjából fontos Budapest feletti Duna-szakaszon jelentkeztek, a legnagyobb eltérések Szob térségében voltak. A felmerült problémák tisztázására az 1960-as évek végétől kezdődően a Duna egy-egy szelvényében keresztszelvényben három ponton —- sodorvonal, bal- és jobbpart közelében — történt mintavétel. Ezen vizsgálatok már bizonyították, hogy a Duna egy adott keresztszelvényének különböző pontjain a vízminőség több komponens alapján nem azonos. A KÖVIZIG Vízminőségi Felügyelete Budapest szennyvíz terhelésének tanulmányozása során a budapesti Duna-szakaszon már 1970—71-ben alkalmazta keresztszelvényben ós mélységben a vízminőség inhomogenitásának megállapítására az ún. keresztmetszethálós vizsgálatot. Az 1972-ben indult Project tevékenység lehetővé tette a Szob—Budapest közötti Duna-szakaszon a keresztmetszethálós vizsgálatok több szelvényben és nagyobb gyakorisággal történő végrehajtását. A Project keretében végzett mérések során az inhomogenitás megállapításán túlmenően a vizsgálat-sorozat célkitűzésének tekintettük, hogy kidolgozzuk az inhomogén vízminőségű keresztszelvényben a vízminőség reprezentatív jellemzésének módszerét, valamint az optimális mintavételi pontok kijelölésének módszertanát. Célunk volt továbbá, hogy a keresztszelvényben kijelölt optimális mintavételi pontokról származó adatok alapján biztosítsuk az anyagmérlegekhez és matematikai modellekhez szükséges megbízható anyagáramok számítását. Előzmények A vízminőség keresztszelvénybeni inhomogenításának nyilvánvaló oka, hogy a parti és sodorvonali osztatlan szennyvízbevezetések és szennyezett mellékvízfolyások szennyezőanyagainak keresztirányú elkeveredése olyan nagy vízfolyás esetén mint a Duna, csak több 10 kilométeres távolságban következik be. Súlyosbítja a helyzetet, hogy általában a teljes elkeveredés előtt újabb szennyvízbevezetések, mellékvízfolyások hatása is jelentkezik. Ismerve a Duna Budapest feletti szakaszának fő szennyezőforrásait biztonsággal kimondhatjuk * Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest. — és ezt a későbbiekben ismertetésre kerülő eredmények is alátámasztják —, hogy a Szobtól (itt lép a Duna teljes szelvényében magyar területre) Budapestig terjedő szakaszon az inhomogén vízminőséget főleg a felülről, elsősorban a balparti mellékfolyásokon érkező szennyezőanyagok okozzák. A szobi szelvényben hetenkénti gyakorisággal három ponton vett vízminták analízisének eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a Duna bal-parti sávja néhány komponensre lényegesen nagyobb szennyezettséget mutat, mint a sodorvonal, illetve a jobb-parti sáv. Az 1975. évi vízvizsgálati eredmények közül néhány komponens minimum, maximum és átlag-értékeit az 1. táblázat foglalja össze. A táblázat a szobi szelvényben végzett vizsgálatok mellett tartalmazza a nagymarosi szelvényben három ponton, valamint a felszíni vízkivételi műnél (Megyer) a balpart közelébe vett vízminták analizis-eredményeit is [1]. A vizsgálati eredményekből kitűnik, hogy Szobnál és Nagymarosnál az egyértelműen balparti sávban levonuló szennyezés még Megyerig sem keveredik el teljesen, mert a koncentráció értékek szinte minden komponensre nézve meghaladják a Szob és Nagymaros jobb parti és sodorvonali értékeit. A vizsgálati eredmények közül legnagyobb különbségek elsősorban az ammónia és a szerves szennyezésre jellemző KOI, valamint az ultraibolya abszorpció és lignin szulfonsavak értékeiben voltak. A keresztszelvényben végrehajtott hárompontos mintavételezés alapján megállapított vízminőségi különbségek miatt már 1970—1971-ben felmerült a kersztszelvények részletes vizsgálatának igénye. Ezen vizsgálatok a Project keretében erőteljesen megkezdődtek és jelenleg is folytatódnak. Vizsgálati módszertan Az első keresztmetszethálós vizsgálatok még önállóan történtek, de az utóbbiakkal egyidőben vízsebességmérés is volt. A vizsgálatok során alkalmazott mintavételezés és analízis módszerei a következők voltak. Mintavételezés Egy-egy keresztszelvényben a vízsebesség eloszlás, a mederalak és a víztükör-szélesség figyelembevételével került sor a függélypontok (3—9 függély) kijelölésére. A mélységi pontok minden esetben azonosak — a vízfelszín alatt 50 cm-re, majd ettől lefelé méterenként, a legmélyebb mederfenék felett 30—80 cm-re — voltak. A mintavételezés hajóról történt az erre a célra készített mintavevővel. A mintavevő edény köracélból készült ,,kosárban" elhelyezett, 2,7 liter térfogatú üvegedény. A kosárhoz erősített súly és acélsodrony csörlő segítségéve]