Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
12. szám - Kornis Attiláné Akantisz Zsuzsanna: Mozgómedrű folyószabályozási kismintakísérletek
552 Hidrológiai Közlöny 1977. 12. sz. Komis A.-né: Mozgómedrű folyószabályozási 4. változat A bonamidból készült mozgómeder lehetővé tette, hogy a modellben a természethez hasonló hordalék vándorlás és mederalakulás álljon elő, reprodukálható módon és így a többszöri ismétlés a levonható következtetéseket biztonságosabbá teszi. Korábbi vizsgálataink megismétlése után mértük a szelvényekben a legmélyebb pontok helyét és magasságát 90 perces modell üzemidő elteltével külön-külön, a különböző vízhozamoknál. Az 5. ábrán a 80 m : i/s vízhozammal, a 6. ábrán a 120 m 3/s vízhozammal végzett vizsgálat eredményeit tüntettük fel. Látható a legmélyebb pontok vonala, a sodorvonal, továbbá a kimosások és zátonyok helye. 80 m 3/s vízhozam esetében, a 45° középponti szögű íven a sodorvonal helye alig tér el a tengelyvonaltól, de a legmélyebb pontok vonala jól követi az ívet, bár az ív végén az ellenívbe nem tud jól belefeküdni. A második (3—5. szelvényköz), illetve a harmadik (5—7. szelvényköz) ív rendkívül rövid, ezeket a víz nem tudja követni, olyannyira, hogy az 5—7. szelvények között egy olyan zátonyt alkot, amely az alatta lévő szakaszon végig érezteti hatását. Az alsó szakaszon már sehol sem esnek össze a tervezett és a kialakult inflexiók, illetve tetőpontok. A mederfelvételi adatok szerint azonban ezek a zátonyok magasságukat tekintve nem túl jelentősek, (7. ábra). A zátony keresztmetszeti területe legnagyobb a 6. szelvénynél, a 273 m 3/s-hoz tartozó nedvesített területnek is mindössze 14%-a. Mint a többi bemutatott szelvényen látható, a számítással meghatározott szelvényalak kielégítő, bár 80 m 3/s a kis víznél kissé széles. A 120 m 3/s esetében végzett mérések eredményei szerint az 5—7. szelvények közötti rövid ív a 8. szelvényben jelentős zátonyképződéshez és áramkép-torzuláshoz vezet. A zátonyok mederszelvénybe eső területe maximálisan a tervezett szelvényterület 17%-a. Összefoglalás A modellkísérleti vizsgálatok eredményei alapján sikerült a kanyarulati jellemzők hatását a Rába jellegű, azaz 50-^-100 cm/km átlagos esésű, 34-^43 simasági tényezőjű folyókra meghatározni. A levonható főbb tanulságok az alábbiak: — A korábbi folyószabályozási gyakorlatban, így a Rába szabályozási tervében is alkalmazott . parabola alakú minta-keresztszelvények nem megfelelőek. A tetőponti szelvényekben a domború part mentén lerakódás, a homorú part mentén kimosás keletkezik ä parabola-mintaszelvényekhez képest. —- A zátonyfejlődés fokozottan jelentkezik a nagyobb görbületi sugarú, hosszabb ívek alatti szakaszokon. — A sodorvonal vezetése bizonytalan, ahol nagyobb kanyarulati sugarú ív és ellenív között egyenes szakasz van. A közbenső egyenes szakasz csak akkor kedvező, ha kis görbületi sugarú 7i/.B=s5, nagy középponti szögű 2,5 kanyarulatot előz meg. —- Viszonylag kis görbületi sugarú ívek (EJ B =3 5) alkalmazása a szabályozásnál nem javasolható, az áramló víz nem tudja követni a kanyarokat. — A szabályozandó folyó természetes szelvényeinek ismeretében számított szelvény alak minden esetben kedvezőbbnek mutatkozott, mint a parabola szelvény. Ez az alak a heves vízjárású folyóknál különösen előnyös, hiszen a nagyobb vizek is közrejátszottak az alapul vett természetes keresztszelvények kialakításához, így azok sem fogják a szabályozott szakasz szelvényeit megbontani. A számított inflexiós szelvényalak meghatározásához esetünkben még több valóban inflexiós szelvény helyszíni felmérési adataira lenne szükség. IRODALOM [1] Komisné, Akantisz Zs. : Mozgómedrű folyószabályozási kisminta tervezése és bearányosítása. Hidrológiai Közlöny 56. évf. 8. Budapest, 1976. [2] VITUKI Vízrajzi Atlasz Sorozat 1,4. sz. Rába, Budapest, 1972. [3] Csorna J. : A korszerű folyószabályozás alapelvei ós módszerei. Tervezési útmutató. Budapest, 1973. [4] VITUKI. A Dráva folyó 0—238 fkm közötti szakasza általános szabályozási terve. Budapest, Zágráb, 1974. [5] J. A. Zwamborn: Repróductibility in hydraulic models of prototype river morphology. La Houille Blanche. No 3 — 1966. [6] E. W. Bijker : Determination of scales of niovabal bed models. Delft Hydraulics Laboratory Publication. No. 35. 1965. Modellversuche für Flussregulierung mit beweglichem Bett Frau Komis, A., Akantisz, Zs. Aufgrund von Modellversuchen gelang es, den Einfluss der Krümmungskennwerte für Flüsse vom Charakter der Raab, d. h. mit 50 -5-100 cm/km durchschnittlichem Gefälle und 34 -i-43 Glattheitsfaktor zu bestimmen. Folgende wichtigere Schlüsse können gezogen werden: — Die in der früheren Flussregulierungspraxis, so auch die im Regulierungsplan der Raab angewandten parabelförmigen Regelquerschnitte entsprechen nicht. — In den Scheitelprofilen entstehen im Vergleich zum Parabelregelprofil längs des kovexen Ufers Ablagerungen und längs des konkaven Ufers Auswasehungen. — Die Sandbankbildung meldet sich an den Strecken stromab von längereh Mäandern mit grösserem Krümmungsradius. — Die Führung des Stromstrichs ist unsicher, wenn zwischen Bögen mit grösserem Krümmungsradius und Gegenbogen eine gerade Strecke liegt. Eine gerade Zwischenstrecke ist nur günstig, wenn sie vor einer kleinen Krümmung mit einem Radius K/B <5 und grossem Zentriwinkel L/Bs= 2,5 liegt. — Die Anwendung von Bögen mit verhältnismässig kleinem Krümmungsradius (R/B >5) kann bei der Regulierung nicht vorgeschlagen werden, das strömende Wasser kann den Krümmungen nicht folgen. — Die in Kenntnis der natürlichen Profile des zu regulierenden Flusses berechnete Profilform erwies sich in jedem Fall für günstiger als das Parabelprofil. Diese Form ist bei den Flüssen mit heftigem Regime besonders vorteilhaft, da ja auch die Hochwässer zur Ausbildung der als Grundlage dienenden natürlichen Querprofile beigetragen haben, so dass auch diese die Profile der regulierten Streckt; nicht stören werden. Zur Bestimmung der berechneten Inflexions-Profilform wären in unserem Fall noch mehrere lokale Vermessungsdaten der wahrhaftigen Inflexionsprofile notwendig.
