Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
12. szám - Kornis Attiláné Akantisz Zsuzsanna: Mozgómedrű folyószabályozási kismintakísérletek
550 Hidrológiai Közlöny 1977. 12. sz. Komis A.-né: Mozgómedrű folyószabályozási 5. ábra. A sodorvonal, a legmélyebb pontok vonala és a medermozgás alakulása SO m 3/ s vízhozamnál 4. változat: (a) legmélyebb pontok vonala, (6) sodorvonal, (c) szabii lyozás tengelyvonala, (cl) kimosás, («) feltöltődés Abb. 5. Gestaltung des Stromstrich, Linie der tiejsten Punkte und der Bettbewegung bei einem Durchfluss von 80 m 3/s 4. Variante (o) Linie der tiefsten Punkte, (6) Stromstrich, (e) Achsenlinie der Regulierung, (d) Auskolkung, (e) Aufladung gyobb is. Az ezt követő két ív, ix = 37°; RjL= 1.595 és a = 20°; R\L= 1,28, rendkívül kedvezőtlen, az áramlás nem tudja követni a kanyarulatokat, és ennek következtében a kis víz sem képes követni a korrábiakban kedvezőnek ítélt kanyart. Az utolsó ívről (9—12. szelvény) nem lehetett megítélni, hogy nem túlzottan hosszú-e (« = 60°; RjL = 0,88). Miután az eddig vizsgált változatoknál minden esetben azt tapasztaltuk, hogy a szelvényalak kedvezőtlen, ezért megkíséreltük az először a Dráva folyó szabályozási tervénél alkalmazott mintakeresztszelvény meghatározási módot [3, 4] alkalmazni a Rábán. Az eljárás lényege az, hogy a természetben végzett mérési eredmények alapján kiválasztjuk az illető folyószakasz geometriai jellemzőit, majd ezeket számítógép segítségével kiegyenlítve meghatározzuk az inflexiós és tetőponti szelvények alakjának adatait. A fenti szempontok alapján 10 különböző kanyarulati sugárhoz tartozó tetőponti szelvényt és egy inflexiós szelvényt választottunk ki a Q = 273 m : i/s-os vízhozamhoz. Bár ez a vízhozam nagyobb, mint a folyószabályozási kísérleteknél vizsgált vízhozamok, de ennél a vízhozamnál történt a kísérleti szakaszon vízszintrögzítés, a természetben, majd mederfelvétel, így összetartozó, egyidejű adatokra alapíthattuk számításainkat. Egyébként heves vízjárású folyóknál, amilyen a Rába is, a szelvényalak megválasztásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagyobb vízhozamokat sem. JE LM AGYARAI AT: Legmélyebb pontok vonala Sodorvonal Szabályozós tengelyvonala ® 123 Kimosás © (S3 Feltöltődés alakú keresztszelvények jellemző adatait a 3. ábrán tüntettük fel. Az utóbbi helyszínrajzi kialakításnál a tervezett szabályozási vonal 50 méterrel hosszabb, mint az eredeti meder, így ezen a szakaszon az esés átlagosan 4%-kal csökken. A vízszintrögzítések szerint a vízfelszín törésmentes, és a szelvényekben a keresztirányú esés sehol nem haladja meg a 0,l% 0-et. 12 szelvényben elvégeztük 80, majd 120 m 3|s permanens vízhozam mellett a vízszintrögzítést, sebességmérést, sodorvonal felvételt és fényképezést, majd 60 órás vízfolyatás után újra felmértük a medret. Ez utóbbi mérés eredményeit a 4. ábrán mutatjuk be. A bemutatott három szelvény is azt a korábbi megállapításunkat támasztja alá, miszerint a parabola szelvényalak nem megfelelő, mert a folyó sekélyebb, de szélesebb meder kialakítására törekszik. A tetőponti szelvényekben a mederfenék szélesítése fokozottabb mértékű a kis középponti szögű, azaz rövid ívű kanyarulatoknál. Mindkét szelvénytípusnál a kimosás és lerakódás közelítően azonos mértékű, ami megint csak arra utal, hogy eredetileg helytelen szelvényalakot kényszerítettünk a folyóra. Az egyes szelvényekben meghatározott sebességviszonyok és a i> m ax/Wyt arány alakulásai hasonlóak az 1. változatban tapasztaltakkal, ezért ezekre itt nem térünk ki részletesen. A 80 és a 120 m 3/s permanens vízhozam esetén meghatározott sodorvonalak helyzetét a 3. ábrán láthatjuk. Megállapítható, hogy az a = 45°; RjL = = 1,27 jellemzőjű kanyarulat kedvező, főként a közepes vizeknél, bár a szög 5°-^-8°-kaI lehet na-
