Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

12. szám - Kornis Attiláné Akantisz Zsuzsanna: Mozgómedrű folyószabályozási kismintakísérletek

548 Hidrológiai Közlöny 1977. 12. sz. Komis A.-né: Mozgómedrű folyószabályozási a sodorvonalak helye minimálisan tér el egymástól, jól követi az ívet, és sehol sem közelíti meg a homorú partot a víztükör szélesség 30%-ánál jobban. Mindez arra utal, hogy különösebb mederváltozásokra nem kell számítani, parterozió sem várható. Ha a szabályozási munkák során kisebb sugarú kanyarulat (R]B= 5) alkalmazása elkerülhetetlen, célszerű eléje nem túl hosszú (L/B^ 2,5) egyenes szakaszt beiktatni. Az áramló víz ebben jól „megfekszi" a kanyart, a sodorvonal helye a különböző vízhozamoknál csak kis mértékben változik. A kis görbületi sugarú kanyarulatnál minden esetben számolni kell homorúparti erózióval, mivel a sodor (0,15H-0,3)i?-re halad a parttól. Az 1. változat vizsgálati eredményeiből arra a következtetésre jutottunk, hogy a szelvényalakot módosítani kell, ezért az egyes szelvényeknél a víztükörszélességet 10%-kai csökkentettük. Meghagyva az előző tengelyvonalat, a modellbe — ugyancsak kvarchomokból — ezeket a csökkentett szélességű parabola-szelvényeket építettük be 2. változatként. 2. változat A leszűkített szelvényterületek miatt a sebességek megnövekedtek, főleg a nagyobb vízhozamok esetén, így még jobban eltértünk a természetben tapasztaltaktól, miszerint a kis- és középvízi sebességek közel azonos nagyságúak. A arány viszont a tetőponti szelvényekben megnövekedett az előző változathoz képest, jól megközelítve a természetet. A mederfelvételi eredmények azt mutatták (2. ábra), hogy a keresztszelvények alakja továbbra sem megfelelő, mert a kialakult szelvény minden esetben eltért a tervezettől. Az előzőekhez hasonlóan a fenéken szélesebb medret alakított a víz magának, és a partokat meredekebbé tette. Miután a sebesség megnövekedett, a szelvények átalakítása után a kimosás és lerakódás jobbára egyensúlyba került, nem úgy, mint az 1. változatnál, amikor a lerakódás volt túlsúlyban. A sodorvonal helyzetének alakulásából az alábbi következtetéseket vontuk le: A kis görbületi sugarú rövid ívek alkalmazása a szabályozásnál nem javasolható, mert az áramlás nem tudja követni a kanyarulatokat, ezért a tervezett inflexiós szelvény eltolódik, és a következő ívben a sodorvonal túlzottan megközelíti a homorú partot. A különböző vízhozamoknál a sodorvonal más és más helyen van, és ez a kialakuló meder instabilitásával jár. Még a következő ív végén sem a tervezett szelvényben alakul ki az inflexió (4. szelvény). A szűkített parabolaszelvények alkalmazása esetén a legkedvezőbb az áramlás az i?/5= 12, ill. L\B = 10,8 jellemzőjű kanyarulatnál. Az 5. szelvényben a sodorvonal kis mértékű jobbratolódása az előző kanyar kedvezőtlen hatásának tudható be. Kedvező viszont, hogy a sodorvonalak mindhárom vízhozam esetén közelítően azonos nyomvonalon haladnak, továbbá az inflexió és a telítőpont is a tervezett helyre kerül. A megnövekedett sebesség hatására a nagysugarú ívet megelőző egyenes szakasz megzavarja az áramlási viszonyokat az ívben. A sodorvonal hirtelen irányváltása, valamint a külöböző vízhozamok sodorvonalmentének eltávolodása egymástól arra utal, hogy zátony képződésre kell számítani. Ezzel szemben, ha a kis görbületi sugarú ívhez kell csatlakozni, célszerű előtte nem túl hosszú (LjB =2,5) egyenes szakaszt alkalmazni. R=200m Sodorvonal 40 ir?/s vízhozam esetén — 80 m'/s vízhozam esetén —110 rrf/s vízhozam esetén Tengelyvonal 2. ábra. A sodorvonalak helyzete Abb. 2. Lage der Stromstriche