Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

11. szám - Bunyevácz József: A talajvizek nitráttartalma Baranya megye pécsi járásában - Boros László: A Tokaji-hegy állandó- és időszakos vízfolyásai

Boros L.: A Tokaji-hegy állandó Hidrológiai Közlöny 1977. 11. sz. 515 0. táblázat A források tengerszint feletti magassága és átlagos vízhozama Tengerszint Átlagos Forrás feletti vízhozam magassag [l/sec] Csorgó 140 0,38 Lencsés 200 0,13 Murát 225 0,09 Bárka 235 0,04 Csepegő 275 0,01 Hidegoldali (Veres) .... 210 0,00—0,10 Deák 140 0,00—0,01 Lencsés felső 260 0,00—0,01 jelentkezik. Legbővízűbb a Csorgó (Csurgó) forrás, amely a hasonló nevű völgy oldalában levő „Szappanos" bánya sziklahasadékából ered. Vize 800— 850 m út megtétele után a Bodrog közelében levő Solymos-tóba torkollik. Folyás közben a patak vizének nagy része a talajba szivárog, így száraz, nyáron gyakran nem éri el a tavat. A második legnagyobb forrás (Lencsés) vize az év nagy részében 150—250 m folyás után, a Bárkáé 30—50 m, (hosszantartó esős időben eljut a Solymos tóig) a Murat-völgyié pedig 8—10 m (esős időszakban 50—100 m) felszíni folyás után tűnik el a felszínről. Nagyobb csapadék után e rövid kis erecskék a felszínen lefolyó víztől megduzzadnak és vízhozamuk elérheti az 50—100 liter/sec-ot is. Ilyenkor vizük eljut a Solymos-tóba, illetve HoltTiszába. A források vizét ivásra és permetezésre használják fel. b) Időszakos vízfolyások Kora tavasszal, hóolvadás idején és heves nyári záporok alkalmával az olvadék-, illetve csapadékvíznek csupán egy része jut be a talajba, míg a többi a felszínen lefolyik. A lefolyó víz olvadékvíz-, illetve esőbarázdákat mélyít a völgyek tengelyében összegyűlő tömegében egyre növekvő, gyors folyású vizek erodáló munkája révén mind mélyebb és mélyebb vízmosás keletkezik. A fővölgyek tengelyében évezredek alatt 15—20 méter mély, olykor 2—3000 m hosszú V alakú löszaszók mélyültek (2. ábra), melyeknek alja sok helyen már elérte a szálban álló piroxéndacitot. Ezekbe a hosszú aszóvölgyekbe a lejtőkről lejutó víz a löszkutak tucatjain jut le. A nagy fővölgyekben összegyűlt és lefolyt víz mennyisége minden esetben a csapadék mennyiségétől, intenzitásától, a vízgyűjtő terület nagyságától, a talaj művelési módoktól, a növényzettől és a lej tő viszonyoktól függ. Minél meredekebb a lejtő, nagyobb és intenzivebb a csapadék, viszonylag annál kevesebb víz szivárog be a talajba, s folyik le a lejtőn. A nagy nyári felhőszakadások után a víz mennyiségét és roppant erejét bizonyítja, hogy pl. 1951-ben a Csorgó völgyből lovasszekeret, 1960-ban az Aranyos völgybe vezető Dózsa György utcában egy Skoda személygépkocsit és menteni akaró tulajdonosát ragadta el, s vitte magával az áradat. Az eső elállta után fokozatosan csökken az aszókban lefolyó víz mennyisége, s néhány óra múlva rendszerint ki is apadnak. Tavasszal, hóolvadáskor a déli fekvésű aszókban átlag 4—7, az északiakban 10—20 napig folyik változó, de a nyári zápor utáninál jóval kevesebb mennyiségű víz (3. ábra). 250 [mj 2. ábra. Löszaszó hossz-szelvénye a Verebes K-i lejtőjén Szerk.: Dr. rinczés Zoltán Abb. 2. Längsschnitt des Löss-Kerbtals am östlichen Harm des Verebes Ell/s 19B9. FEBRUAR 1B.11-12h. 3

5 11. 14 h. 3. ábra. Időszakos olvadékvíz-folyás a Kopassz DK-i oldalán Abb. 3. Periodischer Tauwasserabfluss an der südöstlichen Seite des Kopasz Az időszakosan lefolyó víz káros hatású, mert nemcsak hogy a növényzetet nem élteti, hanem a talaj lepusztításával óriási kárt is okoz. Sok hajdani, ma már erősen pusztuló kőterasz csillapítómedence jelzi, hogy a szőlőművelő ember felvette a harcot az erózió pusztító munkájával szemben. Az ellene való védekezés igen költséges, szívós, állandó munkát igényel, ezért a mai napig sem sikerült az erózió pusztító munkáját megfékezni a tokaji Nagyhegyen. IRODALOM [\~\Pinczés Zoltán (1968.): Vonalas erózió a Tokaji-hegy löszén Földrajzi Közlemények. 16. p. 159—171 [2] Pinczés Z.—Boros L. (1966—67.): Eróziós vizsgálatok a Tokaji-hegy szőlőterületein. Acta Oeogr. Debrecina. p. 308—325. [3] Pinczés Z — Boros L. (1966—67.): Schneeschelzerosion in der Tokajer Weingarten. Acta Geographica Debrecina. p. 101—112. [4] Magyarország Éghajlati Atlasza II. Adattár. Akadémiai Kiadó, 1967. Budapest [5] Pap Miklós: Csapadók mérési adatai (kézirat)