Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1977. 8. sz. 372 fölgy-kőris-szil ligetek. Erdein kívül rétjei, gyepei is érdekesek, de ezekről korszerű feldolgozás nem áll rendelkezésünkre. A fentiekből megállapíthatjuk, hogy amíg florisztikai tekintetben a Fertő táj megismeréséhez alig van hozzátennivalónk, társulástani vonatkozásban még sok kutatómunkára van szükség. A Fertő táj hidrobiológiáját 13 oldalas tanulmány ismerteti. A hidrobiológia a föld vizeinek biológiai történéseivel és ezek oknyomozó magyarázatával foglalkozó tudomány. Ökológiai szemléletéből következik, hogy kapcsolatban van számos tudományággal. Elkerülhetetlen ezért olyan adatokra való utalás, amelyek bár más szemszögből ugyan, de egyéb adatgyűjteményekben is szerepelnek. A hidrobiológiái adatgyűjtemény összeállítását megnehezítette egyrészt az a körülmény, hogy kevés a megjelent tudományos információ, másrészt gondot okozott a meglevő adatok elbírálása a felhasználhatóság szempontjából. Növelte a nehézséget, hogy a déli magyarországi tórész az északi osztrák résztől lényeges vonásokban különbözik. A magyar Fertő limnológiai sajátosságainak összefoglalása a figyelembe vehető publikációk adatai ós a saját kutatási ismeretek alapján készült. A Fertő név dr. Varga Lajos szerint nemcsak földrajzi helymeghatározást jelent, hanem tótípust is képvisel. Főbb jellemvonásai: nagy vízfelület mellett kis mélység, a víztömeg nagy szezonális ingadozása, igen intenzív szélhatás, a víz ós iszap hőmérséklete nagy mórtékben reagál a lóghőmérsékletre, a víz kémiai összetétele térben ós időben rendkívül változó, az iszap döntő mórtékben befolyásolja a tó anyagforgalmát, élővilága változatos. A jellemzésből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az emberi beavatkozás a tó életébe csak az egésznek, a holocöonidnak szorosan egybekapcsolódó folyamatait figyelembe véve lehetséges. A Fertő területén az úgynevezett fehér ós fekete szikes vizek egyaránt megtalálhatók. A Secchi átlátszóság 16,0 — 37,5 cm között változik. A víz hőmérséklete (1960. Vll. 12-én) 18,4 °C ós 22,2 °C között ingadozott. A nádasban ugyanebben az időpontban a víz átlagos hőmérséklete 19,6 °C volt, a hinárosokban (1971. IX. 15-én) a nyíltvizen 13,8 °C, nádasban 16,3 °C. A víz kémiai összetételét, illetve az összsótartalom értékváltozásait mutatják Varga L. és Szabó E. mérései. Szerző Időpont Minimum Maximum Varga L. 1927—1931 766 3340 Szabó E. 1960—1961 1083 2010 Ugyancsak ingadozók a pH értékek is. Szerző Időpont Minimum Maximum Varga L. 1927 — 1931 6,24 8,98 Szabó E. 1960—1961 7,50 8,60 Az üledék szervesanyag tartalma a nádasokban 7%, a nyílt vizén mindössze 2 — 4%. Az 0

2 fogyasztás értéke magas, 12,3 — 28,6 ing/l (Andrikovics 1973. évi adatai). A Fertő hatalmas nádasaiban jelentéktelen mennyiségben szabad széndioxid is kimutatható. Az összsótartalom alapján a Fertő vize a szélsőségektől eltekintve az oligohalin vizek csoportjába tartozik, amelynél azonban sokkal jellemzőbb, a szinte minden kémiai komponensre kiterjedő nagy változékonyság, amely a Fertő ingatag egyensúlyának egyik oka. A vízhőmérséklet, a pH ós a vezetőképesség évszakos, a vízhőmérsókletnek pedig a napszakos változásai is igen nagy változékonyságot mutatnak. A téli minimum és a nyári maximum között a különbség 3 pH egység is lehet. A változásban legnagyobb szerepe a párolgásnak van. A legkisebb pH értéket a jég alatt mérhetjük. A vezetőképesség maximuma is a nyár végén és ősszel tapasztalható. Tavasszal mérhetők a legkisebb vezetőképessógi értékek, őszre a vezetőképesség elérheti a tavaszi érték 4 — 5-szörösót is. A Fertő magyar területén újabban rendszeres vízkémiai adatokat nem közöltek, ezért az évszakos változás értékelésére a szerző nem vállalkozhatott. A Fertő magyar részén Varga Lajos által végzett hőmérsékleti mérésekből kiderült, hogy míg a levegő napszakos hőmérsékletingadozása 15 °C, addig a vízfelszín napi ingadozása 5 °C. Csaknem ugyanannyit tapasztalt 40 cm mélységben is. Az üledékben mért 3 °C napszakos hőmérsékleti változás extrém esetnek tekinthető. A vízfelszín hőmérséklete kb. 2 — 3 óra késéssel követi a levegő hőmérsékletének változását. Horizontális kémiai különbségeket mutattak ki Donászy 1969-ben ós Tóth L. —Szabó E. 1961-ben végzett vizsgálatai. Donászy a nádasokban mutatott ki egy nyugat—keleti irányú zonációt, a nyílt vízben hasonló jelenséget nem tapasztalt. A Fertő magyar területének legnagyobb részét a több km szóles sávban húzódó nádasok borítják. A nádas és a nyílt víz között átmeneti élőhelytípust képviselnek a Fertő hatalmas hínárállományai. Két nagy csoportba sorolhatók, az ún. nyílt vízi hínárok és a nádasok tisztásain elterülő izolált hínárosok. A Fertő táj egyéb vizeinek limnológiai kutatása terén, még úgyszólván semmi sem történt. A Nagy és Kistómalom, a Hermesz tó, valamint a Fertő táj patakjainak vizsgálata sok szép eredményt ígér. A zoológiai adatgyűjtemény a nagymúltú és ma is intenzív faunisztikai kutatások szakirodalomban fellelhető eredményeire támaszkodik. Az adatok igen szétszórtan, legtöbbször nem is csak Fertő tájról szóló közleményekben találhatók. Az adatgyűjteménybe kizárólag megbízható lelőhelyi adatokkal rendelkező fajok szerepelnek. A rendszetani felosztásban, lényegtelen módosításokkal Dudich E. — Loksa I. „Állatrendszertan" című munkája volt a vezérfonal. A Fertő táj állattani adatgyűjteménye nem tartalmazza a körszájúak, halak és madarak családját. A tanulmány 102 oldal terjedelmű. A Fertő táj állatföldrajzi tekintetben területileg a Pannónikum faunakörzetének két faunajárásából, a Kis-Alföldből ós a Bécsi medencéből részesedik. Az Alpokalja közelsége kis mértékben érezteti hatását. Az erős kultúrhatások következtében a fauna jórészt másodlagos. A Fertő és környékének egysejtű faunájáról közlemény nem jelent meg. A Fertő táj féregfaunája a kerekes férgek ós a parazita férgek kivételével nagyon hiányosan ismert. Mindössze egy Fonalféreg, 2 Kevéssertójű féreg, 4 Csillóshasú féreg, 7 Nadály faj, valamint igen sok parazita faj ismert. Varga L. kutatásai nyomán a Fertőből 130, a Hanságról 118 Kerekes féreg előfordulásról tudunk. A Fertő puhatestű faunája szegény. A 70 ezer fajból a Fertő nádasaiból és hínárosaiból 12, a Hanságról 43 faj került elő. Daday munkássága révén tudjuk, hogy mindössze 17 faj képviseli a rákok 25 ezret számláló faját. Az alsórendű rovarokat Stach J. 1929-ben megjelent munkája ismerteti, amelyben mindössze 3, a Fertő környékén gyűjtött fajt találhatunk. A kérészek 4, a szitakötők 23 fajjal szerepelnek a Fertő állatvilágában. Aradi M. P. ós Pungur Gy. munkái alapján az egyenes szárnyúak rendjébe tartozó fajok közül 43-ról tudunk. A bogarak népes rendjét 211 faj képviseli a Fertőn. A kétszárnyúak fajgazdag rendjéből csak a lószúnyogok, szúnyogfélók, árvaszúnyogok, bögölyök, gyümölcslegyek ós a talpaslegyek családjáról vannak adataink. 37 faj létezéséről tudunk. A hártyásszárnyúak közül az útonállódarazsak, dárdahordozó fürkészdarazsak, fürkószdarazsak ós méhalkatúak fordulnak elő a Fertőn. Fajuk száma 320. Szabó I. kutatásai nyomán 6 bolhafaj ismert, a tegzeseket pedig mindössze 2 faj képviseli. A lepkék rendjéhez tartozó fajokat Abafi—

Aigner, Grasser ós Kovács gyűjtései és a magyarországi gyűjtések publikált adatai alapján ismerjük. Fajuk 774-re tehető. A Fertő táj faunájából a poloskák főleg Horváth G. munkái alapján elóggó ismertek. A fent említett szerző a Fertő közvetlen környékéről 366 fajt sorol fel. A pókszabásúak faunája hiányosan ismert. Az irodalom által említett fajok száma mindössze 14. A mohaállatokat 3 faj képviseli. A Fertő táj gerinces állatvilágának összegyűjtéséhez a legnagyobb segítséget Sey O. munkája adta. Az ismertetés nem tartalmazza a körszájúakat, halakat ós madarakat. A felsorolt 41 faj megoszlása a következő: kétéltűek 8, hüllők 7, emlősök 26. Emeli az összeállítás értókét, hogy a szerzők kutatásaikkal maguk is hozzájárultak a táj megismeréséhez. Zádor Alfréd