Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

1. szám - Dr. Illés György: A HUN/PIP 001 Project jelentősége a magyar vízgazdálkodásban

Hidrológiai Közlöny 1977. 1. sz. 3 A HUN/PIP 001 Project jelentősége a magyar vízgazdálkodásban Dr. ILLÉS GYÖB.GY« A társadalmi és gazdasági fejlettség mai szintjén a küzdelem a vízért és a víz pusztító erői ellen egyre élesebbé válik. A településhálózatok fejlődése és az országok gazdaságtörténetének alakulása mindig a legszorosabban függött a víz jelenlététől. Ezt a gondot korunkban tetézi a környezet, ezen belül a tengerek, tavak és folyók félelmetes mértékű elszennyeződése. A vizek elszennyeződése alapjaiban változtatja meg a vízi élővilágot, a szűkebb és tágabb értelemben vett emberi környezetet. A vizek szennyeződése elleni védekezés éppen ezért minden országban kiemelt fontosságú feladatává vált a kormányoknak és az illetékes vízgazdálkodási szerveknek. A magyar vízgazdálkodás valamennyi szakágazata —- közvetve vagy közvetlenül — a maga eszközeivel intenzíven alakítja az emberi környezetet, a vízi létesítmények hálózatának bővítésével. Miután már a víz jelenléte is meghatározó az emberi környezet szempontjából, méginkább alakítják azt a megépült főcsatornák, mint pl. a Keleti Főcsatorna, a szabályozott folyószakaszok, természetes tavaink, a Balaton vagy a Velencei tó kiépített rendezett parti sávjai, amelyek az ember részére felüdülést nyújtó területeket jelentenek éppen úgy, mint mesterséges tározóink Borsodban vagy a Gaja völgyében és nem kevésbé a kiskörei második tiszai vízlépcső mögött kialakuló mesterséges tónál. Hazánkban e nagyszabású vízgazdálkodási munkák, a nagy folyók szabályozásával már a múlt században kezdődtek. Ennek eredményeként jelentős területek szabadultak fel a termelés és az emberi települések számára, javult a talaj termőképessége, jelentősen csökkentek a hasznavehetetlen és az emberi egészségre veszélyes lápos, mocsaras területek. Ehhez csatlakozott — teljesen új feladatként — korunkban a vizek szennyezése elleni védekező munka, amelyet tulajdonképpen mindössze másfél évtizeddel ezelőtt kezdtünk meg. A veszélyeztetettség mértékét az ötvenes évek végén egyre több jelenség mutatta, pl. a soroksári halpusztulás, egyes üdülőtavaink, többek között a Tatai tó teljes tönkretétele. Jól érzékelteti a vízszennyezés helyzetének alakulását a következő néhány adat: 1950-ben a lakótelepekről és az ipari üzemekből évente 312 millió m

3 szennyvíz jutott élővizeinkbe, 1960-ban már 520 millió m

3, 1970-ben pedig közel 1 milliárd m

3. Ma ez a szám eléri az 1,2 milliárd m

3-t. A kép teljességéhez tartozik a kibocsátott szennyvizek kezelésének módja is, a vizekbe való bebocsátás előtt. * Országos Vízügyi Hivutal, elnökhelyettes. Ez a külön szám ismerteti a HUN/PIP 001 Project célkitűzéseit és eredményeit. A hátralevő 5 tanulmány a Hidrológiai Közlöny 1977. februári számában jelenik meg (Szerk.) 1950-ben a településeknél a szennyvíztisztításról egyáltalán 'nem beszélhettünk, az ipari eredetű szennyvizeknek is csak 8%-át tisztították. Ma valamivel jobb a helyzet. A közüzemi csatornaműveknél az állandóan növekvő mennyiségű szennyvizek 36%-át tisztítják, az iparban 67%-át, teljesen vagy legalább is részlegesen kezelik. A számok — bár az igényektől való elmaradásról is árulkodnak — figyelembevéve az időközben jelentősen megnövekedett szennyvízmennyiséget, egyúttal nagy erőfeszítéseket is tükröznek. A szerénynek tűnő eredmények eléréséhez a másfél évtized alatt 16 milliárd Ft csatornázási és szennyvíztisztítási beruházás valósult meg a településeken és az iparban. A vízügyi szervek a vizek minőségének védelme érdekében hatékony műszaki, jogi, igazgatási, közigazgatási és szervezeti rendszert teremtettek meg. Többek között kiépült 12 vízügyi igazgatóság laboratóriumi hálózata és felügyeleti szervezete, valamint a központi vízminőségi felügyelet. Ezek együttes munkájával ma 300 ponton ellenőrzik rendszeresen a vizek állapotát. Ezzel megteremtettük a feltételét annak, hogv korszerű vízminőségszabályozási rendszereket építhessünk ki egyes különösen veszélyeztetett, szennyezett folyók mentén. A szennyvizek tisztítása és elhelyezése — a növekvő szennyeződés és az új, előre nem ismert szennyvízfajták miatt — egyre nagyobb gondot, sok új műszaki feladatot is jelentett. Nálunk különösen a vegyipar fejlesztése fokozza a szennyvíztisztítás problémáit és költségeit. Nem hagyható figyelmen kívül azonban a mezőgazdaság nagyüzemi módszereiből adódó vízszennyező hatás sem. A településhálózat gyorsan fejlődik, az ipar egyre több vizet igényel. Ennek következtében a két szennyvízfajta mennyisége a mai, évi 1,2 milliárd m

3-hez képest 1985-re megkétszereződik. Jobban fel kell tehát készülnünk a vizek és a vízi környezet védelmére nemcsak az eddigi tapasztalatok felhasználásával, hanem új, még korszerűbb módszerekkel, amelyek nem nélkülözhetik a nemzetközi együttműködést sem. A vízügyi szervek 1971-ben két mintaterületre dolgozták ki a vízminőségszabályozás programját, amely azt a célt szolgálja, hogy a fokozódó szenynyezést komplex módon, összehangoltan lehessen elhárítani egy kialakítandó vízminőségvédelmi modellrendszer tapasztalatai alapján. Erre a munkára a vízgazdálkodási szervek 110 millió Ft-ot irányoztak elő. A magyar kormánynak az ENSZ Fejlesztési Programjával (UNDP)s az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) kötött megállapodása alapján, a világszervezet ehhez a nagyjelentőségű munkához csaknem 1 millió dollár támogatást nyújt 1972—76 között.