Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
8. szám - Dr. Varga György–Dr. Ziegler Károly: Új tervezéstechnológiai eljárások bevezetésének lehetőségei a vízügyi létesítmények tervezésénél
Dr. Varga— dr. Ziegler: Új tervezés-technológiai eljárások Hidrológiai Közlöny 1977. 8. sz. 337 lező és gyártó szervezet, a karbantartó szolgálat stb. ugyancsak lényeges megtakarításokat érhet el a sorozatszerűségéből adódóan. A katalógus-tervezés hátránya a változó kivitelezői lehetőségekhez való kevésbé rugalmas alkalmazkodás, a műszaki fejlődés időszakos megmerevítése. Ezek ellen a főbb eltérési lehetőségek variánsainak kidolgozásával (pl. építőanyag, gépváltozatok) és az ún. „lépcsős fejlesztéssel" lehet védekezni. A „lépcsős fejlesztés" lényege az, hogy az egységesítéssel párhuzamosan folyó fejlesztés eredményei egy későbbi egységesítési szakaszban érvényesülnek, ott alapul szolgálnak a típusok korszerűsítésében. A katalógus-tervezés széles körű bevezetésekor a már gyakorlatban alkalmazott eljárásokból kell kiindulni, mert a meglevő tervdokumentációkban igen sok az elfekvő szellemi érték. Ezért első lépésként az ismétlésre alkalmas „mintatervek", „célszerű tervek" nyilvántartását, rendszerezését, azonos kikeresési lehetőségét kell megszervezni. Ezt a felismerést tükrözi a VIZITERV-nél már évek óta bevezetett módszer, amely szerint az elkészült tervcsomagokból kijelölik a mintául szolgálható rajzokat. Ezeket mikrofilmre veszik, majd nyilvántartás után mikrofilm-katalógusban hozzáférhetővé teszik. A módszert tovább lehet fejleszteni, összekapcsolva a tervdokumentáció teljes anyagának mikrofilmre való felvételével, ezen belül a mintául szolgáló részek külön nyilvántartásával, illetve szakrendbe való besorolásával, hogy az igénylő könynyebben megtalálja a keresett témát. A katalógus-tervezés egyik kis területét külföldi tervezővállalati alkalmazás nyomán, a csővezetékek csomóponti katalógus rendszere példáján mutatjuk be. A bevezetést az tette szükségessé, hogy a csővezetékek szerkesztési, rajzolási munkájánál sok az ismétlődő elem, amelynek újra meg újra való előállítása igen munkaigényes, monoton művelet. Az országos előírások alapján kidolgozták az előfordulható csomópont variánsokat, majd az adatokat táblázatosan is feldolgozták, illetve számítógépen tárolták. Az alkalmazás során nem kell fáradságos (helyenként pontatlan) munkával a csomópontokat kirajzolni, hanem csak a kódszámokat megadni. Egy külön e célra létrehozottrrészleg az igényelt rajzokat előállítja (pl. fotomontázs-technikával, vagy alaptervsorozatból normál papírra való gépesített másolással). E módszer a csőhálózatot tervező egységek termelékenységét jelentősen növeli, de elterjesztése az újszerűsége miatt mégis gondot okoz. Az első évben kidolgozott 180-féle csomópont rajzot folyamatosan „karbantartják" (bővítik, részben selejtezik a használat gyakoriságának függvényében). Hazai viszonylatban a VIZITERV évekkel ezelőtti csővezeték csomópont tipizálási kezdeményezését, és a MÉLYÉPTERV „Azbesztcement nyomócsőhálózatok csomóponti megoldásai" című 1975/48. sz. segédletét lehet kiemelni. Ez utóbbi az a.c. nyomócsőhálózat csomóponti katalógus rendszerének hazai alapja lehet. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tervezési folyamat jelen cikkben nem tárgyalt szervezésénél, egységesítésénél nagy figyelmet kell fordítani az általános műszaki információk, köztük a katalógustervek egyes tervezési fázisokhoz való becsatlakoztatási pontjaira és feldolgozásuk menetére. Egyértelműen rendezni és köztudottá kell tenni, hogy ezeket a segédanyagokat hol, milyen tárolási formából lehet beszerezni (pl. tervezőnél meglevő, tervező szervezeten belül- és kívül tárolva, számítógépes adatbankban, kiadvány formájában, mikrofilmen, illetve az adatbankból sornyomtatón, displayen megjeleníthető stb.). A katalógus-tervezés módszere biztosítja, hogy a műszaki információk szervezetten kapcsolódjanak a tervezési munkához. Ezzel tehermentesíthető az érdemi tervező a gyakran fáradságos és munkaigényes utánjárásoktól, tisztázásoktól. A vízügyi műszaki tervező szerveknél e téren még csak részmegoldásokkal találkozhatunk, mert az általános bevezetés több feltétele még kialakítás alatt áll (pl. egységesebb tervezési folyamatok, magas színvonalú műszaki információ szervezés, vízügyi tipizálás fellendítése stb.). A katalógus-tervezési módszer alkalmazása elsősorban a gyakran előforduló szakterületeken, jól egységesíthető tervezési folyamatoknál indokolt. Vízügyi vonalon ilyenek lehetnek a vízrendezési-, árvízvédelmi töltésépítési-, kisebb települések vízellátó hálózati stb. műszaki tervezési munkák. Az időnként felbukkanó „egységcsomag" megoldás is a katalógus-tervezés körébe sorolható. A különbség a leírtakhoz képest az, hogy ennél az általános információkra, adatokra nemcsak hivatkoznak, hanem előre „összecsomagolják" a tervező részére. Csak a helyi adottságoknak és követelményeknek megfelelő adatokat kell beírni, a számítási sémákat elvégezni stb. Ilyen formában a műszaki leírás, számítások, rajzok stb. „előregyárthatók", csaknem az egész tervdokumentáció tipizálható. Az „egységcsomag" terv bizonyos átfedésben van a típustervvel, ahol például a műszaki leírás, rajzok és a költségvetési kiírás mintaként szintén előre elkészített. 4. A számítástechnika alkalmazása A számítógépek megjelenése alapvetően befolyásolja a vállalatok ós szervezetek megszokott belső tagolását, ügymenetét. A műszaki tervező szervezeteknél ezen túlmenően a legfontosabb alkalmazási területe maga a műszaki tervezés, amelynek algoritmizálható, variáció-számítási, optimalizálási feladataiban betöltött szerepe az anyagi termelő folyamatok számítógépes automatikus irányításához válik fokozatosan hasonlóvá (erre utal a számítástechnika mérnöki munkában való fokozott alkalmazásával és a műszaki tervezés gépesítéssel foglalkozó fejlesztési munka elnevezése is: AMT = = Automatizált Mérnöki Tevékenység). A számítástechnika műszaki tervezésben való alkalmazásának hatása a tervezés technológiájára a következő főbb vonásokban nyilvánul meg:
