Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
6-7. szám - Dr. Vágás István:Adatok az 1876–1975. időszak tiszavölgyi árvizeiről
320 Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975 időszak 5. táblázat Közepes nagyvizek, szórások, szélső értékek Tabic 5. Mean highwaters, standard deviations, extreme valves Vízmérce KNV a KNV—2a KNV + 2(/ KNV + + 2,33<r 1% NV KNV + + 3 a 1,3 0/ 00 NV LNV Vízmérce KNV a 95,4%-os szántköz KNV + + 2,33<r 1% NV KNV + + 3 a 1,3 0/ 00 NV LNV Vásárosnamény 650 148 354 946 995 1094 912 Tokaj . 667 106 455 879 914 985 872 Szolnok 657 120 417 897 937 1017 909 648 137 374 922 967 1059 961 Szeged 1835—1875 544 144 256 832 880 976 722 rosnamónyban 83 cm-rel múlja felül az LNV-t Tokajban 42 cm-rel, Szolnokon 28 cm-rel, Szegeden pedig csak 6 cm-rel. Azt jelenti-e ez, hogy a felső vízmércéken még nem élt a nagyvízi Tisza statisztikai lehetőségeivel, és elsősorban ott várhatunk-e még LNV emelkedést? Erre nem lehet egyértelműen válaszolni, annál is inkább, mert talán éppen Vásárosnamény NV eloszlása tér el a leginkább a normális eloszlástól, Kétségtelen azonban, hogy töltéseink kiépítésében és fenntartásában ezeket a magas értékeket sohasem hagyták figyelmen kívül. Érdemes még megfontolnunk KNV + 3a értékeket is, amelyek az évi NV-k sorozatát tekintve elméletileg az évezredenként átlagosan 1,3-szer előforduló vizeket jelentik. Egyik ilyen érték sem lehetetlenül magas, és azt is megjegyezhetjük, hogy a töltések koronaszintje számos helyen ennek az értéknek ma is a közelében van. Szegeden az „évezredes" 1059 cm-es vízállás rendkívüli esetben nem is látszik elérhetetlennek, mivel 1970-ben kialakult LNV-nél ugyanis csak alig egy méterrel magasabb. A szegedi városi védőfal folyamatban levő magasítása tehát nagyon is indokolt, az eddigi 1040 cm-es védőképességről az 1090 cm-es védőképességre [5]. Az 1835—1875. évi átmeneti időszak NV adatsora már nem a régi érintetlen Tisza vízjárását jellemzi, 1846 előttről viszont használható adattömegünk az észlelések hiánya miatt nincsen. Az 1835—1875 időszak átmeneti állapotát igazolja, hogy az empirikus eloszlásfüggvény szignifikánsan eltér a normális eloszlásfüggvénytől. így a normális eloszlásból egyébként kiszámítható elméleti eredmények ez esetben nem használhatók. A Szegedet 1879-ben rombadöntő árvíz szintje (806 cm) az átmeneti időszak 722 cm-es LNV-jénél 84 cm-rel volt magasabb. Az 1876-ban kialakult szegedi 786 cm, az 1877-ben kialakult 795 cm, és a 1878-ban kialakult 720 cm komoly figyelmeztetés lett volna és volt is — sajnos csak a szakemberek részére. A szabályozás okozta NV változást az 1870-es években azonban senki nem jelezhette előre. Végezetül még azt vizsgálhatjuk, hogy mi várható a Tiszán a jövőben, így különösen az 1976-ot követő ötven vagy száz évben. Nyilvánvaló, hogy a vízjárás megváltozását okozó körülményeket — mesterséges éghajlatváltozás, radikális vízgyűjtő területi változások, inederváltozások, tömeges hegyvidéki ós síkvidéki tároló építése, stb. — előzetesen nem mérhetjük fel. Tehetünk viszont néhány megállapítást a KNV értékére ós egyes szélső NV értékekre. A vízjárás változatlan jellegének jelzője 95,4%-os megbízhatósági szinten az, ha a KNV következő, tehát az 1076—2075 évek közötti évszázadi értékének a most kiszámított évszázadi értéktől való eltérése nem haladja meg a 2a„ = ±2CT/^100= ± CT/5 értéket. Ez Vásárosnamónynál +30 cm, Tokajnál ±21 cm, Szolnoknál ±24 cm, Szegednél ±27 cm (5. táblázat). A 4. és 5. táblázat számértékeit felhasználva egyébként a következő ötven évre vagy más időszakokra is meg lehet állapítani az egyöntetűség feltótelét a (r n = a/}[n ismert összefüggés alkalmazásával. Azt tehát megállapíthatjuk, hogy melyek a feltótelei a vízjárás jövőbeni jellegazonosságának, azt azonban már nem, hogy a vízjárás valóban azonos jellegű lesz-e a jövőben is jelenlegivel, vagy sem. A várható maximumoknál is csak a változatlan jellegű vízjárás feltételének fennállása esetén tehetünk előzetes megállapításokat. Az 5. táblázat két jellegadatára hívjuk fel itt a figyelmet. A KNV + 2,33a érték az egy évszázadban átlagosan egy alkalommal várható NV-re utal. I)e ez nem jelenti azt, hogy az adott vízállás feltétlenül egyszer fordul elő valamely száz éves időközben. Annak valószínűsége, hogy nem fordul elő, az is elég magas, számszerűen: 0,3679. Annak valószínűsége tehát, hogy egyszer vagy többször előfordul: 0,6321. Az egyszeri előfordulás valószínűsége ismét csak 0,3679, ami annyit jelent, hogy az egynél többszöri előfordulásra még mindig 0,2642 valószínűség marad. Ebből 0,1840 esik a kétszeri előfordulásra, ami még elég nagy érték. A kettőnél többszöri előfordulás összes valószínűsége 0,0802, amelyből a három esetre még mindig 0,0613 valószínűség esik ós így a 4 vagy az annál többszöri előfordulásra mondhatjuk — 0,0153 összes valószínűségüknél fogva — bogy kicsiny, bár a súlyos eseteket tekintve mégis számításba veendő valószím'íségűek. A maximális vízállás ésszerűen feltételezhető felső határát a statisztikai gyakorlat a KNV + 3a értékben jelöli meg. Ez az l,3 u/ 0 0-es átlagos visszatérésű érték, tehát nem pontosan zérus. Itt mái- elérkeztünk a matematikai statisztika útján megoldható feladatok határára. A matematikai statisztika is csak olyan kérdéseket képes megoldani, amelyek az alapadatok sorából közvetlenül következnek, és minthogy a múltbeli adatok a jövőt nem determinisztikusán, hanem sztochasztikusan tartalmazzák, az előfordulási bizonytalanságok bizonyos határon túl már egyértelműen nem oszlathatók el. Összefoglalás A tanulmánya Tisza 1876—1975 időszakban keletkezett nagyvizeit értékeli. Igazolja, hogy a vizsgált évszázadban az évi nagyvizek azonos jellegű vízjárásból származnak, és a folyó a véletlen ingadozásokon túlmenően nagyvízi jellegét nem változtatta. Nem áll fenn azonban ugyanez az 1876-ot megelőző évtizedekre, a Tisza szabályozásának időszakára.
