Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Dr. Vágás István:Adatok az 1876–1975. időszak tiszavölgyi árvizeiről

316 Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975 időszak Tiszai időszaki nagyvizek 187(5 —li)75 Table 3. Saisonal floods on the Tisza River, 1876 to 1975 3. táblázat Vásárosnumény I— IV. V— IX— VIII. Xli. Tokaj I— IV. V— IX— VIII. XII. Szolnok I— IV. V— IX— VIII. XII. Szeged I— V— IX— IV. VIII. XII. —600 43 72 78 601—700 27 16 11 701—800 21 8 9 801—900 9 3 2 39 71 84 33 20 13 20 6 1 8 3 2 43 64 86 50 60 89 28 25 12 18 16 8 17 7 — 21 19 3 12 3 2 10 3 — — 1 — 1 2 — 1(11) 100 57 28 100 22 100 61 100 29 100 16 100 57 100 36 100 14 100 50 100 40 100 11 900 cm felett csak egv ízben: 1970. május 30-án (909 cm). Szegeden 1879,1881, 1888, 1889, 1895, 1924, 1932, 1940,1941,1962, és 1970 tavaszán, 1913, 1919, 1941, 1 S)7() és 1974 nyarán tetőzött a vízállás 800 cm felett, (ésszel 800 cm-nél magasabb vízállás Szegeden még nem fordult elő. 900 cm feletti tetőzés az elmúlt száz évben Szegeden volt a legtöbbször: 1919. május 12-én 916 cm-rel, 1932. április 15-én 923 cm-rel, 1970. június 2-án 961 cm-rel, majd ugyanezen árvíz során mégegyszer: 197(1. június 18-án 924 centiméterrel tetőzött a Tisza. A négy kiválasztott vízmérce adataiból megállapíthatók azok az évek is, amelyek különlegesen magas vízállásaikkal tűntek ki és a vízügyi szakemberek számára mindenkor emlékezetes tiszai árvizeket eredménveztek. Ilven évek elsősorban: 1888, 1895, 1919, 1932, 1940, 1941, 1970 és 1974. Ezek közül 1888, 1895, 1932, és 1940 árvizei télitavaszi vizek voltak, 1919, 1941 és 1970 árvizei későtavaszi vizek, bár 1970-ben koratavaszi áradás is volt, az 1974. évi árvíz pedig kifejezetten nyári árvíz volt. Az 1879 évi árvíz, amely Szegedet 806 cm vízállás mellett romba döntötte, a Szeged feletti vízmércéken nem érte el a 800 cm-t. A 800 cm-t meghaladó vizek a száz év közül Vásárosnaményben 15, Tokajban 13, Szolnokon 15, Szegeden pedig 14 év folyamán fordultak elő. Ez a gyakoriság átlagosan 7 éves visszatérésű. Viszont a kialakult vízállások az átlagosakhoz képest is, a mederből való kilépésre mértékadónak tekintetthez is (600 cm) igen magasak, a partéi meghaladási szintjéhez képest, 300—360 cm-rel is. Másrészről: jelentősnek tekinthető, hogy átlag minden hetedik évben — ami azt jelenti, hogy bizonyos valószínűséggel olykor egynél többször is — a Tisza mind a négy fő mércéjén meghaladják a vízállások a 800 cm-t. A továbbiakban azt is el kell döntenünk, hogy statisztikai sokaság elemeit képező adataink miként általánosíthatók a jövőbeni vizsgálatokhoz, pl. a következő száz óv tiszai nagyvizeinek várható alakulására vonatkozó megállapításokhoz. Erre a matematikai statisztikai módszereivel adhatunk választ. A 2. és 3. táblázataink megadták az évharmados NV-vel kifejezett, száz óv alatt előfordult vízállások relatív gyakoriságát. Valamely esemény relatív gyakorisága | p], binomiális eloszlást követ k = n-p várható értékkel ós c = y n -p[ 1 — p] = 10}/p - [1 — p] szórással [ahol n az összes esetek száma, itt tehát 100, p pedig a láblázatokban található /.' értékből a k/n osztással képzett hányados]. A szórás négyzetgyökvonásból származó két értéke olyan számközt fejez ki, amely a várható értéket mint számtani közepet tartalmazva magába foglalja az előfordulható esetek kb. 68,3%-át. Célszerű két szórási értékkel jellemzett számközt választani amely már az előfordulható értékek 95,4%-át tartalmazza, tehát véletlen okból csuk a maradék, kb. 4,6% kerülhet ki a két szórásnyi számközből. így a 95,4%-os szintű konfidencia intervallum egyenlete: A" = ±2()^-[ I -p\ (I) Amikor tehát /•' — 50 és p = 0,5, akkor K maximális és értéke esetükben 10. Minden olyan esetben tehát, amikor a gyakorisági érték 50, azaz amikor a száz vizsgált év közül valamilyen esemény 50-szer fordult elő, ezt úgy kell érteni, hogy a vízjárásból származó véletlen okok következtében 95,4%-os biztonsággal állítható, hogy későbbi időszakokban az 50—10 = 40 és az 50 + 10 = 60 intervallumban lesz az esemény előfordulási száma. A további számszerű gyakorisági értékek esetén a vonatkozó konfidencia intervallum meghatározására az (I) egyenlet alkalmas, amelynek néhány értéke: k = 20 ós ígv p = 0,2 esetén K= + 8; £=10 és így p = 0,1 esetén K= ±6; fc = 4, ebből p = 0,04 esetén K = +3,92. A kapott kétszeres szórás értekék viszonylag nagyok. Ez azonban nem a számítási eljárás hiányossága, hanem a folyó természetében rejlő sajátosság. Helytelen volna a „mérnöki pontosság" látszatát keltve olyan elhanyagolásokat tenni, amelyek a közölt értékeket „javítani" volnának hivatottak [8]. A tiszai árvizes időszakok áttekintése azt mutatja, hogy a Felső-Tiszán valamivel több, az AlsóTiszán pedig valamivel kevesebb az árvizes évharmad. A különbség főként az őszi idényben alakult ki. Azt is lehetne mondani, hogy felsőbb szakaszán hevesebb, alsóbb szakaszán pedig nyugodtabb a folyó vízjárása. A mellékfolyók miatt (Körös, Maros) ez a szabály nem abszolút érvényű. Tokajtól kezdve érvényesül az ellapulás hatása és ez a Körös torkolatáig tart; egyébként tarthat Szegedig is, de a Körös és a Maros visszaduzzasztása mindezt megzavarhatja [4, 7]. Szeged maximális tetőzéseit — beleértőleg a Szeged alatti és a Szeged feletti hosszabb folyószakaszait is — döntően a Maros, részben a Körös Tiszával egy-