Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Dr. Bulkai Lajos–Juhász József: Üzemi kísérleti tapasztalatok ráiszapoló szűrőkkel

Dr. Bulkai L.—Juhász J.: Üzemi kísérleti tapasztalatok Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 307 0 17 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 » 16 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 2S Üzemidu t

u (ti) 6. ábra. Hazai és import perlitekkel végzett kísérletek nyomásveszteség értékeinek idősora különböző adagolási arányok esetén (Siófok 1975) Fig. 6. Time history of head losses in tests with domestic and imported perlites, fed at different rates (Siófok, 1975) 7. ábra. A szűrési hatásfok alakulása az adagolási arány függvényében (Siófok 1975) Fig. 7. Variation of filtration efficiency with feed rate (Siófok, 1975 ) Finom szűrőperlittel végzett kísérleteink nyomásveszteség idősorai szintén a 6. ábrán láthatók. A nagyobb adagolási arány mellett kapott idősor egyenessel ugyan jól közelíthető, de a ciklus hossza — még ennél az optimális adagolási aránynál is — közel fele a durva szűrőperlittel kapott üzemidőnek. Ennek magyarázata, hogy a finom szűrőperlit zömében kisebb szemcseméret frakciókat tartalmaz és térfogatsúlya is nagyobb a durva szűrőperlitnél. A szűrési hatásfok értéke azonban a ciklus alatt végig 100% volt. Feltehetően nagyobb adagolási arány megvalósításával hosszabb üzemidő kapható. A 7. ábrán a tényleges adagolási arány függvényében tüntettük fel a szűrési hatásfok értéket. Látható, hogy a durva szűrő perlit átlagosan 1 : 2 arányú adagolása a kívánt eredményt adja. A Siófokon lebonyolított mérések tehát kedvező eredménnyel zárultak. Sikerült e szűrési módszerrel előkezeletlen nyers (de nem viharos) Balatonvízből megfelelő „ivóvízminőségű" vizet előállítani. A kísérleti időszakban szűrt víz minősége lebegőanyag tartalom szempontjából jobb volt, mint a siófoki közüzemi ivóvíz, azzal a további előnnyel, hogy az általunk termelt víz „fényes, tükrös" volt. A kísérletek során szerzett további tapasztalatok Az előzőkben leírtakból kitűnik, hogy a szűrés üzemi paraméterei az adagolási arány növelésével javíthatók. Az általunk végzett kísérletek viszont — igyekezetünk szerint — mindig legkevesebb szűrőanyag felhasználás mellett kapható legjobb üzemi paraméterek elérését célozták. A szűrt víz minősége és az üzemidő további segédanyag adagolással — amennyiben a költségektől eltekintünk — bizonyos határig még javítható. A 8. ábrán a kísérleteink során ciklusonként felhasznált összes szűrőanyagot tüntettük fel az üzemidő függvényében. Az ábrán a siófoki és a pécsi adatok láthatók. A pontok szórása alapján elsősorban azt lehet megállapítani, hogy azonos vagy hosszabb üzemidők eléréséhez Siófokon kevesebb, kb. fele mennyiségű kovaföldet kellett felhasználni, mint Pécsett. Ez nagyon jól egyezik a Balaton-víz és a biológiailag tisztított szennyvíz tényleges lebegőanyag tartalmának arányaival: Siófokon átlagosan 14,5 mg/l, míg Pécsett 29,0 mg/l. Az üzemi paraméterek bizonyos mértékig tehát tovább javíthatók az adagolási arány növelésével. A segédanyag-adagolás mennyiségi növelésének azonban korlátai vannak. Elsősorban a szerkezeti kialakítás a meghatározó tényező, mert a szűrőlapok távolsága adott, 7—10 cm között változik szűrőtípusonként. Ha a nagymértékű adagolás miatt a lepények összeérnek, lecsökken a szűrőfelület, vele együtt a vízhozam és a ciklusidő is. Ha a távolságok nagyobbak lennének, akkor a vastagodó lepény nyomásveszteségének növekedése szabna a ciklusnak határt. Másodsorban a gazdaságossági határt kell említenünk. Ha a 8. ábrán