Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
6-7. szám - Dr. Bulkai Lajos–Juhász József: Üzemi kísérleti tapasztalatok ráiszapoló szűrőkkel
304 Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. Dr. Bulkai L.—Juhász J.: Üzemi kísérleti tapasztalatok 7. ábra. Nyomásveszteség értékek idősora különböző szűrősegédanyagok (azonos súlyú alapréteg) használata esetén (Siófok 1974) Fig. I . Time history of head losses for different flocculating agents, on precoat of the same weight (Siófok, 1974) matos segédanyagadagolással ezen egybefüggő lebegőanyag réteget lazítjuk fel és „mélységben széthúzzuk" annak érdekében, hogy a szűrőlepény porozitása és áteresztőképessége a lebegőanyag kiszűrésével jelentős mértékben ne változzék. Amenynyiben a segédanyag adagolási aránya optimális, úgy a nyomásveszteség értékének a szűrési idő függvényében való ábrázolása egyenest ad. Megállapítottuk továbbá azt is, hogy e szűrési módszer csak kis — 10 mg/l körüli — lebegőanyag koncentrációk esetén gazdaságos és a nyersvíz 30 mg/l lebegőanyag mennyisége felett a módszer ésszerűtlen! Biológiailag tisztított szennyvíz szűrése ipari víz céljából A pécsi városi szennyvíztisztító telepen üzembehelyezett szűrőben zömmel perlites méréseket végeztünk. A biológiai tisztítás után az utóülepítőből elfolyó víz lebegőanyag tartalma 1975 nyarán lebonyolított kísérleteink alatt átlagosan 29,0 mg/lnek adódott. Ismerve a pécsi szennyvíztisztító telep jelentős túlterheltségét, e viszonylag magas érték indokolt. A szűrésre kerülő tisztított szennyvíz lebegőanyag tartalma — az utóülepítő túlterheltsége folytán — többségben elúszó eleveniszap pelyhekből tevődött össze. Másik része kolloidális méretű lebegőanyag volt, bár a tápszivattyú a nagyobb méretű pelvheket is aprította. A kísérletek megkezdése előtt felhordott alapréteg 0,5, illetve 0,75 kg/m- volt. A folyamatos adagolás során először 1:1, majd 1 : 1,5 lebegőanyag-szűrősegédanyag súlyarányokat valósítottuk meg. Miután az így előállt lepény nem volt megfelelően porózus, a segédanyag arányát növeltük. A segédanyagok térfogatsúlyának e szűrési módszernél rendkívül fontos szerepe van. Különböző segédanyagokból kiindulva, azonos súlyarányok esetén a kisebb térfogatsúlyú segédanyagból vastagabb lepény keletkezik. A kísérletek során felhasznált segédanyagok térfogatsúlyáról ad tájékoztatást az I. táblázat. Megállapítottuk, hogy bár a segédanyag adagolás mértéke a lebegőanyag koncentráció1. táblázat Különböző szűrősegédanyagok térfogatsúlya [g/lj Table I. Bulk density of different flocculants P-3 perlit 78,0 Durvaszflrőperlit (FP. 1200) 78,0 Finomszűrőperlit (FP. Ö00) . . 116,0 Diealite 4108 perlit 220,0 Dicalite 4158 perlit 170,0 Celite 560, kovaföld 326,0 tói függ, valójában az optimális lepénytérfogai elérése a cél. Ez azt jelenti, hogy a különféle segédanyagokból ugyanazt a lepényvastagságot célszerű felépíteni. E „térfogati" adagolás során — különböző segédanyag esetén — fontos és hasznos támpont a térfogatsúlyok aránya. P—3-as perlittel végzett kísérleteink során a lebegőanyagra vonatkoztatott optimális segédanyag arány 1 : 4—1 : 5 közöttinek adódott. Ez esetben a nyomásveszteség értékek emelkedése kielégítő volt. A 2. ábrán látható, hogy bár a pontsor még nem lineáris, a kapott üzemidő azonban már elfogadhatóan hosszú. (A szűrősegédanyag tényleges adagolási arányai az elemzési adatok ismeretében utólag lettek kiszámítva, ennek következménye, hogy ezek tört értékek.) A befolyó víz magas lebegőanyag tartalma miatt a szűrt víz 9—14 mg/l lebegőanyagot tartalmazott átlagosan. Minden bizonnyal finomabb szemcseméret-frakciókat tartalmazó durva szűrőperlittel végzett kísérleteink ugyancsak a 2. ábrán láthatók. Az üzemidők igen rövidek, bár ehhez jó szűrési hatásfok tartozik. Látható, hogy az adagolási arány növelésével a görbék lefutása kedvező irányba tolható el, az 1 : 2,1 adagolási arány azonban még mindig nem megfelelő. A 3. ábrán a Dicalite 4108 és a 4158 jelű perlitekkel végzett kísérleteink nyomásveszteség idősorai láthatók. Mindkét perlittel két-két — különböző adagolási arány mellett végzett — kísérletet bonyolítottunk le. Jól látható, hogy főként a finomabb szemszerkezetű 4108 perlitből felépülő lepény áteresztőképessége az adagolási arány növelésével növekszik. A 4. ábrán a Celite 560-as kovafölddel végzett két mérés eredményét mutatjuk be. A meredek emelkedésű görbét eredményező kísérlet során súlyszerinti adagolást valósítottunk meg. Az enyhe emelkedésű görbét a „térfogati" adagolás eredményeként kaptuk. A térfogati adagolás viszonyítási alapja minden esetben a P — 3-as perlit optimális adagja volt. Celite 560-as kovaföld térfogatos adagolással történő alkalmazása, bár kedvező üzemi paramétereket biztosított, rendkívül nagy mennyiségű kovaföld felhasználását tette szükségessé, amely üzemi körülmények között nagyon gazdaságtalan. Ez jórészt annak a következménye, hogy nagyon sok nagyméretű kovaföld szemcse, a beadagolt anyag kb. 20%-a nem rakódott fel a vászonra, így a szűrésben nem vett részt. (Kibontás után láttuk, hogy ez a mennyiség a különféle szerkezeti elemekre rakódott). Az 5. ábrán a pécsi szennyvíztisztító telepen végzett kísérleteink üzemideje látható a segédanyag adagolási arányának függvényében. A jellemző