Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Ajueszky Géza–Liptai Edit–Dr. Scheuer Gyula: Az Ény-i Bükk vízföldtani viszonyai

Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 273 Az ÉNy-i Bükk vízföldtani viszonyai AUJESZKY (ÍÉZA — LIPTAI EDIT — Dr. SCHEUE II GYULA* Bevezetés Az ÉNy-i Bükk vízföldtani viszonyainak behatóbb vizsgálata akkor került előtérbe, amikor a környéken — elsősorban nagyjelentőségű ipari beruházások következtében — a vízigény jelentősen megnövekedett. Az 1950-es években a Borsodnádasdi Lemezgyár vízigényének fedezése érdekében került sor a Szilvásváradi Szalajka völgy forrásainak foglalására. A foglalást megelőző vízkutatási munkálatokat és hidrológiai vizsgálatokat a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTI) végezte és a M érnökgeológiai Szemlében, valamint a Hidrológiai Közlönyben Dr. Almássá Bálint illetve Dr. Zsilák György László ismertette [1, 20]. Ugyancsak az 1950-es években került sor a monosbéli ún. ,,Vizfő" forráscsoportjának foglalására a Bélapátfalvai Cement és Mészmű vízellátása érdekében. A foglalást megelőző vízkutatási munkálatokat, hidrológiai vizsgálatokat és a karsztaknás foglalás megoldását az FTI munkája alapján Marton Lajos ismertette a Hidrológiai Közlönyben [11]. A vízföldtani ismeretek bővítéséhez értékes földtani adatokat szolgáltatott a bélapátfalvi Vanna réten a Cement és Mészmű nyersanyag ellátásához az 1960-as évek első felében végrehajtott agyagpala kutatás. Ennek eredményeit rögzítő mérnökgeológiai térképek adatait Dr. Vitális György tette közzé a Mérnökgeológiai Szemlében [ 19], A térképekből és a mellékelt fúrási, valamint földtani szelvényekből jól kirajzolódik a triász agyagpala ós mészkő összlet bonyolult — a vízföldtani viszonyokat is meghatározó —- felépítettsége. Újabb lendületet kapott a térség vízföldtani adottságainak vizsgálata, amikor az 1970-es évek elején a meglevő bélapátfalvi Cementgyár helyébe egy új — lényegesen nagyobb termelési kapacitású (ós ennek megfelelően lényegesen nagyobb vízigényű) — cementgyár létesítését vették tervbe. A meginduló vízkutatásokhoz jó alapot szolgáltatott Dr. Végh Sándorné és munkatársai által az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Alkalmazott Földtani Tanszékén kidolgozott vízföldtani szakvélemény [18]. A fúrásos vízfeltárási munkákat pedig jól kiegészítette a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyotem Geofizikai Tanszéke által Dr. Csókás János vezetésével végzett geofizikai méréssorozat [5], A vízkutatási munkálatokat, valamint az ahhoz kapcsolódó hidrológiai méréseket és vizsgálatokat az FTI végezte 1972— 75-ben [21], 2. Általános földrajzi és vízföldtani jellemzés A vizsgált ÉNy-Bükk területe (1. ábra) nem önálló földrajzi tájegység, hanem a hegység és az ahhoz csatlakozó peremi területek morfológiai résztájaiból tevődik össze. így a Magas Bükk Ny-i peremi része, a Bélkővel továbbá ehhez É-ról kapcsolódó 200—300 m-el alacsonyabb hegységrészek, valamint az Egercsehi medence K-i perem területe képezte vizsgálataink tárgyát. Ezen belül Ny-ról az Eger patak völgye, É—ÉNy-ról a Szilvás—Bán patakok völgyei, K-ről Dédesvár—Ördögoldal gerince, D-ről pedig a Bükk-fennsík határolja. A terület földtani felépítésében paleozoós-karbonperm-mezozoos-triász-miocén-helvét-torton és pleisztocén képződmények vesznek részt. E kőzetek vízföldtani szempontból rendkívül eltérő tulajdonságúak és egymáshoz való viszonyuk — kapcsola* ÉVM Földmérő ós Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. tuk, — melyeket a földtörténeti események hoztak létre, határozzák meg a vízföldtani viszonyokat. A karbon és permi, valamint a triász homokkő és agyagpala összletek vízzáróaknak, ill. rossz víztartónak minősíthetők. A felszín közelében a mállott zónában, valamint a repedések, rések mentén tároznak e kőzetek vizet. Ahol ezek vannak a felszínen számos kis vízhozamú (1—2 l/p) forrás fakad. Hozamuk a csapadék viszonyoktól függ — sok esetben elapadnak. Jde sorolható még a karbon mészkő is, amely rossz víztartó. A permi és a triász mészkövek egy része közepes és jó víztartóknak tekinthetők. E kőzetekből is számos forrás fakad. Ezek vízhozama azonban széles határok között változik, mert 1—2 1/p-től az 1000 1/p-es értékekig mindenféle előfordul. Ezeket az értékeket nyilvánvalóan az adott forrásnak a helyi vízföldtani adottságai befolyásolják. A legjelentősebb források permi mészkőből fakadnak. Ilyenek a Bán- és az Ablakoskői források. A terület vízföldtanilag legjelentősebb kőzetei a középső triász időszaki mészkövek. Ezek felszíni elterjedése igen nagy, azonban a vizsgált területre csak kisebb részük esik, de éppen a leglényegesebb, mert ezekből fakadnak azok a karsztforrások, amelyek a számításba vehető vízkészletek legnagyobb részét szolgáltatják. A források tápterülete a Bükk-fennsík és a csapadék eloszlástól függően változik hozamuk. A terület legnagyobb forrásai a Szalajkai és a Monosbéli források. A miocén képződmények kifejlődése változó. Túlnyomó részben agyagmárgából áll, de számos helyen homokkő és homok köz betelepülés is kimutatható. A miocén rétegösszlet túlnyomórészben vízzáró, azonban a vetők, rések mentén vízvezető. A homokrétegek közepes, ill. rossz víztartóknak minősülnek. A homokrétegek vízszolgáltató képessége ritkán haladja meg a 100 l/p vízmennyiséget. A rétegvizek nyomás alatt állnak, a mélyebb területeken — patak völgyekben — kb. 100 m-nél mélyebben települő rétegek már kis mennyiségű kifolyó vizet szolgáltatnak. A miocén rétegekbe mélyen bevágódott völgyek néha több rétegvíz tartó réteget tártak fel. Ezek vize forrásként a völgyoldalakban a felszínre lép vagy a negyedkori képződményekben tározott talajvizet táplálják. A negyedkori üledékek igen változatos kifejlődésűek. A hegységi részeken lejtőtörmelék az uralkodó, a domboldalakat és a dombokat lösz fedi, a völgyekben a patakokat kísérve folyóvízi üledékek találhatók. A karsztforrások környezetében pedig igen gyakoriak a forrásvízből kiváló édesvízi mészkövek. Szép előfordulásuk ismeretes a Monosbéli, Bélapátfalvai és a Szalajkai források előterében. A negyedkori rétegek talajvizet tároznak. Mennyiségileg legjelentősebb készletek a patak völgyekben települő folyóvízi murva üledékekben fordulnak elő. Talajvíz fordul még elő a völgyoldalakat borító löszös üledékekben. Ennek meny-