Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

5. szám - Oláh János–Zsigri András–Kintzky Ágnes: Halastavak elsődleges termelésének mérése a napi oxigéngörbe matematikai értékelésével

Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 233 Halastavak elsődleges termelésének mérése a napi oxigéngörbe matematikai értékelésével OLÁH J Á N O S*— Z 8IGRI ANDRÁ S*—V. KINTZLY ÁGNES» A halastó természetes hozama az elsődleges termelés nagyságától és a fotoszintézissel megtermelt szervesanyag további értékesülésétől függ. Pontos mérése nélkülözhetetlen a halastavi ekoszisztéma halhústermelésének, természetes hozamának maximalizálását célzó mesterséges beavatkozásainak tervezésénél, az olcsó és hatékony technológiák kialakításánál. A természetes vizek elsődleges termelésének mérésére általánosan használt sötét-világos palack módszer oxigénes és szénizotópos változata, mint nem természetes környezetben történő mérés számos hibával terhelt, különösen ha eutróf vizekben használjuk [4, 3, 1], A módszerben rejlő hibák még nagyobbak lesznek halastavi alkalmazás esetén. Az elsődleges termelés természetes környezetben történő mérésének lehetőségét Vinberg [8], majd Odúm [6] körvonalazta a napi oxigén görbék matematikai értékelésére alapozva. A módszer egyszerűsített változata a napi háromszori mérést igénylő értékelés [5]. A sötét-világos palackos in vitro eljárással szemben, a természetes környezetben, in situ történő mérés és a kapott napi oxigén görbék matematikai értékelése számos előnnyel bír. Ráadásul a hazai és nemzetközi kereskedelemben több megbízhatóan működő elektronikus oxigén mérő készülék kapható, melyekkel nagyszámú adat nyerhető kis munkaráfordítással. Sajnos az eredeti Vinberg—Odúm—McConnel módszer halastavi alkalmazása sem adhat megbízható eredményt, mivel abból a feltevésből indul ki, hogy a légzés egész nap folyamán, tehát a sötét és világos periódusban is állandó. Ismeretes, hogy intenzíven műtrágyázott halastavainkban az oxigén koncentráció tág határok között változik, a napi szélső értékek gyakran elérik, vagy meghaladják a 2 és 20 mg/l-t. A légzés pedig az állóvizi, nagy napi oxigénkoncentráció ingadozásának kitett szervezeteknél erősen függ az oxigénkoncentrációtól, nem beszélve az algák és magasabbrendű vízi növények fotorespiráció j áról. A nem természetes környezetben, in vitro és természetes környezetben, in situ történő mérések halastavi összehasonlítása alapján kidolgoztuk a napi oxigén görbék matematikai értékelésének új módszerét, amely figyelembe veszi a légzés oxigénkoncentráció függését. Az egyszerű és gyors módszer jól alkalmazható halastavaink termőképességének felmérésére. Kísérleti tavak 1974-ben a sötét-világos üvegpalackos és a sötétvilágos üveghengeres kísérleteinket a napi három pontos matematikai értékeléssel összehasonlítva, két 4150 m

2-es intenzíven népesített halastóban * Haltenyésztési Kutató Intézet, Szarvas. végeztük (ponty: 2490 ha1, átlagsúly 104 g ; fehér busa: 4990 ha1, átlagsúly 16,9 g ; pettyes busa: 499 ha1, átlagsúly 87 g ; amur: 100 ha1, átlagsúly 5,9 g). 1975-ben a matematikai kiértékelési módszerünk kifejlesztéséhez alapul szolgáló napi oxigénkoncentráció görbe adatait kisméretű, 150 m

2-es, intenzíven népesített tóból nyertük (ponty: 4000 ha1, átlagdúly 330 g ; fehér busa: 2200 ha1, átlagsúly 14 g ; pettyes busa: 1065 ha1, átlagsúly 11,3 g ; amur: 732 ha1, átlagsúly 60 g). A halastavak összesen 300 kg N ha1 ammóniumnitrátot és 120, ill. 180 kg P ha1 szuperfoszfátot kaptak hetenkénti kiszórásban. Sötét-világos palack módszer A sötét-világos palack módszer halastavi alkalmazásának egyik legfontosabb hibaforrása a 100— 200 ml-es üvegedénybe zárt tóvízben az inkubálás során jelentkező üveghatás [7]. A lezárt rendszerben a tápanyagutánpótlás megszűnése és az anyagcsere termékek felhalmozódása is jelentős mértékben módosíthatja az eredményeket. Az inkubációs idő növelése megengedhetetlen mértékben növeli ezeket a hibaforrásokat, csökkentése pedig az egész napi termelésre való extrapolálást nehezíti, különösen az eutróf vizekben, ahol a termelés rendkívül szeszélyesen változó napi görbéje [3, 1] gyakorlatilag reménytelenné teszi a napi termelés kiszámítását. Különösen hangsúlyozottan jelentkeznek ezek a problémák az intenzíven trágyázott, szupertróf halastavakban. A sötét-világos palack módszerrel végzett tájékozódó jellegű méréseink, a tényleges tavi oxigénkoncentráció viszonyokkal összevetve kiértékelhetetlen eredményeket adtak. Kalbe [4] a sötét-világos palack módszer és az Odúm módszer összehasonlító vizsgálatával megállapította, hogy az előbbi módszer lényegesen kisebb produkciót mér, mint a napi oxigén görbe elemzésén alapuló Odúm módszer. A sötét-világos palack eljárás, 24 órás inkubálást alkalmazva átlagosan 2,35-ször kisebb elsődleges termelési értéket adott. Bár a módszer használata a halastavak elsődleges termelésének mérésére általánosan elterjedt és napjainkban is jelennek meg 24 órás inkubációs időt alkalmazó munkák [2], a kapott értékek csak nagy hibalehetőséggel használhatók a halastavak elsődleges termelésének becslésére. Sötét-világos henger módszer A halastavak elsődleges termelésének in vitro mérésénél jelentkező üveghatás csökkentésére és az üledékből történő tápanyagutánpótlás biztosítására kínálkozik az egész vízoszlopot lezáró és az üledékbe mélyedő sötét és világos üveghenger alkalmazása.