Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

4. szám - Dr. Antal Emánuel–Baranyi Sándor–Kozmáné Dr. Tóth Erzsébet: A Balaton hőháztartása és párolgása

Dr. Antal E. és mtsai: A Balaton kőháztartása Hidrológiai Közlöny 1977. 4. sz. 189 mértékben, amennyire közvetlenül mért párolgásadatok hiányában számíthattunk. Penman módszerével már rendszeresen alacsonyabb értékeket kaptunk, s ezért a részletekbe menő vizsgálatokból ezt az eljárást ki is hagytuk. 5. A párolgás számításához javasolt módszerek A 3. és 4. fejezetben foglaltuk össze azokat a főbb módszereket, amelyeket az elmúlt négy esztendő során alkalmaztunk a Balaton párolgásának meghatározására. Megállapításainkból világosan kitűnt, hogy az elemzésbe bevont eljárásokat jól elkülöníthető csoportokba sorolhatjuk. Az egyik csoportba azok a formulák tartoznak, amelyekkel bonyolult a számítás és nehezen hozzáférhető meteorológiai adatokat igényelnek. Ebbe a csoportba tartozó módszereket elsősorban kutatási feladatok megoldására és egyszerűbb képletek ellenőrzésére javasoljuk. Használatukra azonban mindaddig szükség van, amíg a Balatonhoz hasonló nagv felületű állóvizek párolgását nem tudjuk mérni közvetlen úton. Jelenlegi műszaki és anyagi lehetőségeink ismeretében erre sem ma, sem a közeljövőben nincs reményünk. A bonyolult, de pontos módszerek közé tartoznak a turbulens diffúziós eljárások is, amelyekközül kutatási célokra a (6)-os összefüggést javasoljuk. Alkalmazása során igen pontos műszerekkel kell regisztrálni a vízfelszín hőmérsékletét, valamint a léghőmérsékletet, a légnedvességet és a szélsebességet a tó víztükre felett legalább két szintben. Az ismertetett módszerek eredményeinek ellenőrzése szempontjából igen nagy előrelépést jelentene egy olyan úszó párolgásmérő üzemeltetése, ami pontosan megadná a tó tényleges párolgását legalább a szélcsendes napokra. A párolgásvizsgálatok „zsákutcáját" tulajdonképpen a direkt mérések hiánya jelenti. A párolgás meghatározása alkalmazható eljárások másik nagy csoportjába a viszonylag egyszerű meteorológiai elemeket tartalmazó empirikus módszerek tartoznak. Erre a képletre jellemző, hogy a tó partján működő szabványos klímaállomások megfigyeléseire támaszkodnak, s az összefüggésben levő állandókat minden tóra külön-külön le lehet vezetni. Vizsgálataink egyik célja éppen az volt, hogy egy viszonylag egyszerű, de mégis jó közelítést adó empirikus összefüggést vezessünk le a balatonparti klímaállomások adatainak felhasználásával. A négy évi kutatásaink során a Balatonra ez sikerült és végeredményként a (ll)-esformulát tekintjük. Ennek a gyakorlati alkalmazásához az alábbi meteorológiai tényezők ismerete szükséges: —- a vízfelszín hőmérséklete, illetve az ahhoz tartozó telítési páranyomás (Hgmm-ben) ; — a víz fölötti páranyomás (Hgmm), amit helyettesíthetünk a siófoki és a keszthelyi meteorológiai állomáson mért páranyomás számtani közepével, — a szélsebesség (m/sec) területi átlaga (Siófok, Balatonakaii, Balatonszemes és Keszthely átlaga). A (11)-es képletben levő állandók lehetővé teszik a párolgás havi összegeinek gyakorlati célra elfogadható pontosságú becslését, a napi értékek számításához azonban pontosítani kellene a képlet állandóit. Ehhez ismét csak az úszó párolgásmérő segítségével mért adatokra lenne szükség. A Balaton havi párolgásának számításához felhasználhatók a Balatonszemesen működő párolgásmérő kád észlelési adatai és az ismertetett átszámítási tényezők. Ezzel a módszerrel csak közelítő pontosságú adatot kaphatunk. A különböző módon kapott havi és nagyobb időszakra vonatkozó párolgási adatok ellenőrizhetők és szükség szerint módosíthatók a tó vízháztartási mérlegének egyenletével. * A Balaton párolgásának, hő- és energiaháztartásának 5 évre tervezett kutatása befejeződött; a párolgás számításához szükséges meteorológiai és hidrológiai mérések viszont folytatódnak. IRODALOM [1] AntalE. (1962): Módszerek a Balaton párolgásának kiszámítására. Beszámolók az 1961-ben végzett tudományos kutatásokról. OMSZ. [2] Antal E. (1963): A Balaton párolgása. Időjárás, 67. évf. 5. sz. [3] Bárányi S. (1975): A Balaton vízháztartásának, párolgásának és hőháztartásának vizsgálata. VITUKI Témabeszámoló. Témaszám: III. 1.2.32. [4] Bárányi S. (1975): A Balaton hidrológiai jellemzői 1921—1970. VITUKI Tanulmányok ós kutatási ex-edmónyek 45. szám. [5] Béli B., Takács L. (szerk.) (1974): A Balaton éghajlata. (A Balaton térségének éghajlati jellegzetességei, hő- és vízháztartása, bioklímája.) 3. fejezet: Hő- ós vízháztartás a Balaton térségében (Antal) OMSZ. [6] Eudrődi G. (1959): A talajközeli légréteg szélviszonyai a Balaton térségében. Időjárás, 63. évf. 4. sz. [7] Éndrődi G., Tóth E. (1964): A Balaton vizének hőmérséklete és a tó hőháztartása. Időjárás, 68. évf. 4. szám. [8] Havaida E. (1930): A Balaton párolgása. Vízügyi Közlemények 1. szám. [9] King, K. N. (1961): Evaporation from land surfaces. Proceedings of Hydrology Symposium No. 2. Evaporation. [10] Monyin, A. Sz.

—Obuhov, A. M. (1954): Osznovnüe zakonomeroszti turbulentnovo peremesivanije v prizemnoszti szloe atmoszférü. Trudi Geofiz. Inst. No. 24. [1 1] Penman, II. L. (1948): Natural evaporation from open water, bare soil and grass. Roy. Proc. Soc. A

. Vol. 193. [12] Péczely Gy. (1961): Adatok a Balaton helyi szélrendszeréhez. Időjárás, 65. évf. 6. szám. [13~\ Schmidt, IF. (1925): Der Massenaustausch in freier Luft und verwandte. Erscheinungen. Hamburg. [14] Szesztay K. (1962): A Balaton vízháztartása. VITUKT, Tanulmányok és kutatási eredmények 9. Szám. [ I 5] Szesztay K., Vancsá I. (1965): Az országos párolgásmérő hálózat első eredményei. VITUKI, Tanulmányok és kutatási eredmények 18. sz. [16] Tanner, C. B. and Pelton, W. L. (1960): Potential evapotranspiration estimates by the approximate energy balance method of Penman. H. J. Geophys. Res. 65. [Í 7] Tóth E. (1963): A turbulencia szerepe a felszínközeli lógrótegek energiagazdálkodásában. Időjárás, 67. évf. 6. sz. [18] WMO, 1966.: Measurement and estimation of evaporation and evapotranspiration. Technica Note No. 83.