Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

4. szám - Dr. Kovács György: Porózus kőzetek küszöb-gradiensének meghatározása

146 Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. Csath B.: Szemelvények a Békés megyei vízkutatásról 4. ábra. Békés megyében működött kútfúró vállalkozók tevékenykedése a századfordulóig Abb. 4. Tätigkeit der im Komitat Békés arbeitenden Brunnenbehrunternehmen, bis zur Jahrhundertswende fúrás esetén semmi díjat nem követel. Bár a községekre nagy terhet ró a nagy összeg kifizetése, a fúrás sikerét a kivitelező nagy gyakorlata biztosítja. A vállalkozó jól bevált vörös-fenyővel béleli a kutat, mely a vascsővel szemben ellenállóbb vízkövesedés esetén. Az ivóvíz tekintetében fennálló rossz egészségügyi viszonyok késztetnek arra, hogy jó és egészséges ivóvíz nyeréséért minden anyagi áldozatot meghozzunk." A békési főszolgabíró továbbította az alispán 499/1896. ikt. sz. leiratot Békés, Mezőberény és Köröstarcsa községi tanács testületéhez. Válaszukból megtudhatta, hogy — Békés község egy új artézi kút elkészíttetése ügyében felveszi a kapcsolatot Zsigmondy Béla mérnökkel, — Köröstarcsa 4 db Norton-kút készíttetését határozta el, míg — Mezőberény új, megbízható vállalkozóval köt szerződést [6]. A rendelkezésre álló adatok szerint [10] Békés vármegyében 1878-tól a századfordulóig 40 kút készítőjének nevét ismerjük. Ezek szerint legalább 18 kútfúró iparos tevékenykedett a megye területén, akik közül egyesek 1—2 évig dolgoztak. Zsigmondy Béla, Seidl Gyula és később ifj. Almási Sándor nemcsak Békés megyében, hanem az ország más helyein is készített kutakat és mindvégig megőrizte jó hírnevét. Ezt láthatjuk a 4. ábrán, ahol a telt négyszögek békés megyébeni tevékenykedést, míg az üres négyszögek a megyén kívüli, az ország más területén végzett fúrási munkálatokat jelentik. IRODALOM [1] A. E. Bruckmann: Artesichen Brunnen, Heilbronn am Neckar, 1833. [2] Szabó J.: Geológiai viszonyok és talajnemek ismertetése. Békés ós Csanád vármegye. Kiadja a Magyar Gazdasági Egyesület, Budapest, 1861. [3] E. Bohner: Vollständiger Unterrieht über die Anlage der Bohr-oder der artesischen Brunnen Münster, 1830. [4] C. G. Kind: Anleitung zum Abteufen der Bohrlöcher nach dem neuesten und bewährtesten Erfahrungen Luxemburg, 1842. [51 A. H. Beer: Erdbohrkunde Prag, 1858. [6] Községek közgyűlési jegyzőkönyvei. (Békés megyei Levéltár: 240/1884. sz. ir. anyag, 840/1892. sz. ir. anyag, 623/1894. sz. ir. anyag, Szarvasi tanács és közgyűlési jegyzőkönyv 1884. és 1891. évről.) [7] Halaváts Gy.: Az Alföld artézi kútjai. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1894. XXVÍII. kötet p. 1—9. [8] id. Lóczy L.: Alföldünk artézi kútjai. Földtani Közlöny, XIII. kötet (1912) p. 138. [9] Derczeni Dercsényi J.: Az artézi kutakról, honunkra alkalmaztatva. Tudománytár, XI. III. kötet Budán 1836. [10] Halaváts Gy.: A magyarországi artézi kutak. Budapest, 1896.' Über (lie Entwicklung der Wasserforschungen und Auf Schliessungen im Komitat Békés bis zur Jahrhundertwende Csath, B. Laut den geologischen Forschungen von Szabó József (1868) war im Komitat Békés reichlich die Möglichkeit zur Bohrung von guten, reines Wasser gebenden Brunnen gegeben. Die Gemeinden haben sich solange, bis Bohrbrunnen mit annehmbarer Wassergüte abgeteuft werden konnten, oder ihr Wasserbedarf aus den Flüssen gedeckt werden konnte, auch mit diesen begnügt, ohne geprüft zu haben, ob das Wasser für den Verbrauch geeignet ist, oder die Gefahr einer Verseuchung besteht. Als Zsigmondy Béla in Hódmezővásárhely seinen ersten artesischen Brunnen mit aufsprudelndem Wasser (1878—1881) bohrte, stellte es sich heraus, dass wenn auch mit materiellen Opfern — in der Ungarischen Tiefebene gutes Trinkwasser gewonnen werden kann. Im Komitat Békés war aber der Weg der Entwicklung trotz der mehrfachen Aufforderungen zur Bohrung von artesischen Brunnen, nicht glatt. Dies beweist am schärfsten das Beispiel der Gemeinde Békés. Abgesehen von den finanziellen Schwierigkeiten der Errichtung von gutes, gesundes Trinkwasser gebenden Brunnen, wurde der Fortschritt auch durch den Mangel von bohrtechnischen Kenntnissen gehemmt. Viele, kostspielige Versuche mussten durchgeführt werden, bis die immer mehr Kleingewerbetreibenden die notwendige Technologie erlernt haben. Die Inkraftsetzung des Wasserrechtlichen Gesetzes im Jahre 1885, diese gemeinsame Arbeit des damaligen weitblickenden Ackerbau ministers und Kulturingenieurdienstes war bestrebt, diesen mühevollen Weg zu ebnen, damit jede Gemeinde des Komitats über gesundes Trinkwasser sichernde Brunnen verfüge.