Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

2. szám - Ullrich Edéné–Dr. Csanády Mihály–Dr. Deák Zsuzsanna–Dr. Pénzes Margit–Dr. Bencze Ernő: Adatok a Pest megyei Duna szakasz szabad strandjának vízminőségére

Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 97 Adatok a Pest megyei Duna-szakasz szabad strandjainak vízminőségére Ü11SI CsH BDÉNÉ', DR.. CSANÁDY MIHÁLY** DR. DEÁK ZSUZSANNA**, DK. PÉNZES MARGIT*, DR. BENCZE ERNŐ* Bevezetés Világjelenség, hogy az ipari koncentráció ós urbani­záció növekedésével a felszíni vizek szennyezettsége fo­kozódik. Ugyanakkor a modern ember életformájával együttjáró igény az, hogy szabad idejét üdüléssel, szóra­kozással töltse, melyre kiváló lehetőséget nyújt a meg­felelő tisztaságú felszíni vizek üdülési célra való fel­használása. Pest megye területén van a Dunának két, üdülési szempontból kiemelkedő jelentőségű szakasza, a Duna­kanyar és a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág. Ezek a helyi lakosság mellett a fővárosi lakosok számára is könnyen megközelíthetők, így hétvégi kikapcsolódásra kiválóan alkalmasak. Mivel a Budapesten levő szabad strandokat a fürdésre alkalmatlan vízminőség miatt megszüntették, célszerűnek tartottuk felmérést végezni megyénk sza­bad strandjainak állapotáról. A vízminőség romlását mutatja egyébként Benedek és munkatársainak az egész magyar Duna-szakaszt figyelemmel kísérő közleménye is [1], amely szerint Rajka és Mohács között mind a permanganátos, mind a bikromátos módszerrel mért oxigénfogyasztási érték nő. Érdemes megjegyezni, hogy a permanganátos oxigénigény (KOI p) sokkal nagyobb mértékben emel­kedik, mint a kromáttal mért (KOIfc), ennek megfelelően a kettő hányadosa csökken, tehát a nehezebben bontódó anyagok mennyisége a magyar szakaszon kevésbé nö­vekszik, mint a könnyebben oxidálható anyagoké. A felmérés első időszakára vonatkozó bakteriológiai vizsgálatok eredményével egy korábbi közlemény [2] már foglalkozott. Jelen tanulmányunk három év vizs­gálati adatait ismerteti, a kémiai és bakteriológiai ada­tokat együtt bemutatva és különböző szempontok szerint értékelve. s Mintavételi helyek A megye területén a Duna-kanyar és a főváros alatti Duna-szakasz szabad strandjait 1972-ben két, 1973- és 1974-ben három-három alkalommal mintáztuk, a nyári fürdési idény előtt és az idény alatt. A mintavételek hónapját és a mintavételi helyeket az 1. ábra mutatja. Az eredmények egyszerűbb értékelhetősége ér­dekében a mintavételi helyeket a következőkép­pen csoportosítottuk: a Duna Budapest fölött a Duna Budapest alatt Ráckevei Duna-ág Majosháza fölött Ráckevei Duna-ág Majosházával kezdődően. A 183 mintát az egyes helységek szabad strand­ján vettük, partközeiben, általában 1,0—1,2 m vízmélységű helyekről, a felszín alól kb. 20 cm mély­ségből. A partközeli minta a folyó átlagos víz­minőségét általában nem jellemzi egyértelműen, hiszen a víz sodra a part közelébe terelheti a szeny­nyezés jelentős részét, ezért bakteriális szennye­zettség és oxigénfogyasztás szempontjából az át­lagos minőségnél rosszabb eredményt kaphattunk, •Pest megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás, Budapest. ** Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. 7. ábra. Mintavételi helyek a Duna Pest megyei szakaszán Puc. 1. Mecma omöopa npoő eodbi na ytacmKe UyHaa e npedenax oöAacmu ,,rieuim" Abb. 1. Probenahmestellen an der Donaustrecke im Komitat Budapest oldott komponensekre nézve azonban az eredmény jellemzőnek tekinthető. A vizsgálat célja elsősor­ban a fürdés szempontjából történő vízminősítés volt, ebből a szempontból a parti sáv a lényeges. Vizsgálati módszerek • A kémiai vizsgálatokat általában az MSZ 448 szab­vány előírásai szerint végeztük. Az ammónia meghatá­rozását Nessler-módszerrel fotometriás összehasonlítást alkalmazva, a nitrit-iont az MSZ 260/10—71 alapján fotometriás módszerrel határoztuk meg. A réz, cink ós a nikkel meghatározását polarográfiás módszerrel vé­geztük, ammónia-ammóniumkloridos alapoldatban, elő­zetes savas közegben bepárlással végzett dúsítás után. A bakteriológiai vizsgálatra szolgáló mintákat hűtő­táskában szállítottuk a laboratóriumba. A vizsgálatokat az MSZ 22901/71 szabvány szerint, a szennyezettségnek megfelelően kisebb mennyiségekből, illetve hígításból végeztük. Mindegyik minta esetében meghatároztuk a coliform szám, fekál-coliform szám, 20 és 37 °C-on tenyésző összes baktériumok szám, Streptococcus faecalis ós Clostridium szám értékét, valamint a Salmo­nella csoportba tartozó baktóriumok jelenlétét, elvé­gezve a kitenyésztett törzs tipizálását is. A Salmonella kimutatását az Országos Közegészségügyi Intézetben alkalmazott módszer szerint végeztük [3],

Next

/
Thumbnails
Contents