Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

2. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővíznormák fontosabb elvi és módszertani kérdéseiről

Dr. Petrasovits I.: Az öntözővíznormák Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. 65 ban a kukorica lehetséges átlagos öntözővízigénye —20 = + 80 mm között váltakozhat az olyan talajon, amelynek könnyen felvehető víztartó képessége: 100 mm. A mértékadó átlagos öntözővízigénynek a fenti lehetséges két szélső értéknek az átlagát: (—20 + 80):2 = 30 mm fogtuk fel. Ugyanezzel a módszerrel számítható a mértékadó öntözővízigény (1.3.5.) a 80 és a 130 mm-es könnyen felvehető víz tározására képes talajokra, amikor is (0 + 80):2 = 40, illetve (—50 + 80):2= = 15 mm értékek adódtak Gödöllőn, kukoricára, a július 15.—augusztus 5. között, az évek átlagában. 5.2.5. Az így számított értékek olyan átlagoknak tekinthetők, amelyek feltételezik, hogy a mértékadó időszak kezdetén az azonos kultúrák talajának könnyen felvehető vízkészlete átlagosan a Dv 75%-os szintjén van, de sehol nincs a Dv 50% alatt. Gazdaságossági számítások volnának szükségesek annak eldöntésére, hogy hol, milyen kultúránál volna célszerű a Dv 50% határt csökkenteni, tehát a talajban tározott vízből a nehezebben felvehető tartományt is mobilizálni és ezáltal kisebb mértékadó öntözővízigényekhez jutni. 5.2.6. Az ismertetett módszerrel bármely éghajlati körzetre, növényfajra és talajtípusra számíthatók a mértékadó öntözővízigénynek nemcsak átlagos értékei. 6. Nyitott kérdésekről Befejezésül még számos elméleti és gyakorlati kérdés vetődhet fel az ismertetett módszerekkel kapott öntövíznorma adatoknak gyakorlati alkalmazhatóságára vonatkozóan. A legfontosabbak közül néhányat. A bemutatott elvek alapján és módszer szerint számított víznormák milyen termésszinteket elégíthetnek ki? Ennek — a víznormarendelet esetében — nincs gyakorlati jelentősége. Az öntözött termés tartományában, a termés növekedésnek gyakorlatilag már nincs vízigénynövelő vonzata. Sokkal inkább a kiadott öntözővíz jobb hasznosulását szolgáló fajta és termesztés technológia színvonalának emelése bír fontossággal. Milyen gyakorlati hibák származhatnak abból, hogy a táblamodellből számított értékeket nagy térségre vonatkozóan értelmezzük? Mennyire befolyásolhatja az öntöző módszerek megválasztása az öntöző normák értékét? Különös tekintettel az újabb módszerekre is (pl. csepegtető öntözés). Milyen mértékű pontatlanság forrása az, ha a vízbevételi tagoknál figyelmen kívül hagyjuk az egyszeri természetes csapadék intenzitásának, tartamának és mennyiségének különbözőségét? A talajvíz befolyását, iletve a mértékadónak tekintett talajrétegek alatti zónák vízháztartási szerepét? Hol és mikor, milyen nagyságrendi hatása lehet a tábláról lefolyó vízmennyiségek elhagyásának a normaszámítási módszerből ? Ezekre a kérdésekre a jelenleginél pontosabb és esetleg általánosítható válaszokat a további gyakorlati tapasztalatoknak és a tovább fejlődő kutatásoknak kell majd megadni. Egy alapvető elvi felfogásunkat szeretném azonban hangsúlyozni. Az említett kérdéseket egy államigazgatási keret rendelettel szemben támasztható szakmai követelmények szintjén fejtettük ki. Mindezek azonban már ma pontosabb megközelítést kívánnak, ha egy tábla konkrét öntözésénél kell megállapítani az öntözővízadagot, időpontot stb. Ilyenkor legtöbbször már a mai gyakorlatban a tábla vízháztartási mérlegének részletesebb és lehetséges számbavétele szükséges. Azok az elhanyagolások, amelyek a nagytérségi víznormák kialakításánál elfogadhatók, a konkrét öntözések gyakorlatában legtöbbször az öntözés eredményességének rovására mehetnek. Az öntözési idény víznorma értéke azonban átlag értékekkel tervezett olyan öntözővízigény, amely egy-egy gazdaságra, illetve üzemi vízkivételre összegezetten lehet kötelező és maximált. Külön lényeges elvi és gyakorlati feladatot jelent az öntözővízigény kimunkálása, ha időjárási vagy termelés szervezési okok miatt a tényleges öntözővízigény lényegesen eltér a norma alapján tervezett öntözővízigény nagyságától. Milyen intézkedésékre lehet szükség, ha a tényleges igény vagy csak a felhasználás lényegesen nagyobb a tervezettnél ? A vízkorlátozás alkalmazásának elvi és gyakorlati továbbfejlesztése. Milyen okai lehetnek és következményei legyenek annak, ha a tényleges igény vagy csak a felhasználás lényegesen kisebb mint a tervezett? Indokolt-e ilyen esetben a nagy vízkészleteket kihasználatlanul lekötő üzemek fokozott gazdasági felelősségre vonása stb., stb. Ezeknek a kérdéseknek az eldöntése már meghaladja mind a növénytermesztés — ökológiai, mind a vízgazdálkodás lehetőségeit. Ezek — miután nagyobb területeket érintenek és az egyes gazdaságok erőforrásait meghaladják — már magasabb szintű társadalmi gazdasági állásfoglalástigényelnek. Ilyen gazdaságpolitikai tartalmú döntések jobb megalapozásához azonban szükség van a felsorolt és azokhoz hasonló kérdésekre — multidiseiplináris tartalommal, megfelelő válaszokat adni. Ezek egv része követlenül kapcsolódik, más része azonban már túlhaladja az öntözővíznorma megállapítás elvi és módszertani problémáit. IRODALOM [1] Antid E. : Meteorológiai modell az öntözési időpont előrejelzésére. Beszámolók az 1969-ben végzett tudományos kutatásokról. Országos Meteorológiai Intézet. Budapest, 1972. 36. köt. 162—173 p. [2] Balogh J. — Petrasovits I. : Evapotranszspirációs állomáshálózat és mérési adataik felhasználása. Hidrológiai Közlöny. 1970. 50. évf. 12. 560 — 566. p. [3] Darves—Bornoz, ti. Lecarpentier, G. — Besanval, G. : Etude fréquent ielle des Besoines en Eau d irrigation en France Metropolitaine. Páris, 1965. [4] Gáspár '/,. : Lehetőség öntözővízkószlet-gazdálkodásunk hatékonyságának növelésére. Hidrológiai Közlöny. 1973. 53. évf. 5. 222 — 228. p. [5] Hagau, R. M. — Haise, H. R., — Edrninster, T. W. : Irrigation of Agricultural Lands. American Society of Agronomy, Publisher Madison, Wisconsin, USA, 1967. 1180 p. I 6"] Petrasovits 1. : Evaptranszspirációs vizsgálatok öntözött növényállományokban. Öntözéses Gazdálkodás. 1966. 1. 49—68. p.