Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

12. szám - Dr. Bozzay Józsefné–Dr. Hegedüs János: Újabb adatok a Duna plankton algáin élősködő moszatgombákról

554 Hidrológiai Közlöny 1976. 12. !>z. Űjabb adatok a Duna plankton algáin élősködő moszatgombákról DK. BOZZAY JÓZ8EFNÉ* — DK. HEGEDŰS JÁNOS* Előzmények A természetes vizekben kialakult életközösség bonyolult egyensúlyi rendszerét a közösséget al­kotó valamennyi faj és a rendszerre ható vala­mennyi folyamat összessége eredményezi. Van­nak olyan fajok is, amelyek nagyon kis egyed­számban fordulnak elő, s jelentőségük kevéssé is­mert. E szervezetek közé tartoznak a parazita gombák. A vízi gombák kutatása terén több nagyrabecsült magyar tudós munkálkodott. Scherffel Aladár (1865— 1939) alapvető morfológiai, filogenetikai és szisztemati­kai ismereteket tárt fel [1], számos faj felfedezője. F. K. Sparrow összefoglaló rendszertani és határozó könyvében [2] Scherffel Aladárt Dangeard, Zopf és Corn mellett a tudományág atyjaként tiszteli. Entz Géza első­sorban az Oomycetes vízben élő tagjaival foglalkozott (1873) és a Rhizidium Euglenae-t írta le. Istvánffi Gyula (1895) a budapesti vízvezetékben és a Dunában is állan­dóan megtalálható Saprolegnia rajzóspórákról ad hírt. Girnesi Nándor (1924) a Lágymányosi tóból a Phlycti­dium Eudorinae-t vizsgálta. Dómján Anna (1936) Szeged és Tihany vidékén tett érdekes megfigyelése­ket [3], Bérezi László (1940) pedig mesterséges fertőzési kísérleteket végzett vízigombákkal [4], Az emberi tevékenység környezetszennyező ha­tásának vizsgálata során újabban számos irodalmi adat mutat rá arra, hogy a fizikai és kémiai viszo­nyok megváltoztatásával egy-egy jellegzetes vízi életközösség hosszú ideig jelentéktelen tagja ked­vező életfeltételekhez jutva nagymértékben el­szaporodhat, s ezzel hozzájárul a víz alapvető minőségváltozásához. Az utóbbi időkben a para­zita vízigombákkal foglalkozó tanulmányokban is egyre több szerző tesz említést e szervezetek limnológiai jelentőségéről. Welch [5] megállapítja, hogy a vízigombák jelentős hatást fejtenek ki a biológiai produktivitásra. Canter [6] 1946—53 kö­zött angol tavak vizsgálata során tapasztalta, hogy főleg a Chytridiales rendbe tartozó parazita gombák gyakoriak, és bizonyos számban való elő­fordulásuk destruktív hatással van a fitoplankton populációra. Waterhouse [7] úgy találta, hogy folyó­vizekben a vízigombák előfordulása összefüggésben van egyes állapotjelző faktorokkal, mint a hőmérsék­let, hidrogénion koncentráció a folyóba ömlő szenny­víz mennyisége stb. Höhnk [8] szerint befolyásoló tényező a gazdaszervezetek mennyisége, és a víz szennyezettsége. A vizek élővilágának fajai a táplálékláncon ke­resztül producens, konszumens és reducens voltuk alapján szoros kapcsolatban állnak egymással. A növényvilág fotoszintézise azzal, hogy a nap­fény sugárzó energiájával a szervetlen vegyüle­tekből szervesanyagot termel, alapja a víziéletnek. A felhalmozódó szerves anyag, mint tápanyag, a növényevő állatok révén az állatvilágba jut el, * Fővárosi Vízművek, Dudapest. a különböző állattörzsek fajain keresztül a felszíni víz jellemző csúcsragadozójáig. Ebben a táplálék­láncban a parazita vízigombák sajátos szerepet töltenek be. Jelentőségük nem tisztázott. Növényi és állati sejteken egyaránt élősködhetnek, a gazda­sejt jellemző parazitái. A megtámadott sejtet el­pusztítják. Megfigyelték tömeges járványszerű fel­lépésüket is, amikor a gazdasejtek elhullása 50— 88% között volt [9, 10, 11], A vízigombák számos faja szaprofita módon él. Viszonylag kis szánni más fajok egyaránt lehetnek szaprofiták és paraziták. A szaprofita életmód vizsgálata sokkal könnyebb, mint vitathatatlanul igazolni valamely szervezet parazita voltát, azt, hogy élő egészséges sejtet támad meg és pusztít el. Sparrow szerint [2] a Chytridiales rend parazitái esetén a megtámadott sejt majdnem mindig utó­lag hal el, nem pedig a behatolás pillanatában. Scherffel megfigyelte Chytridium confervae táma­dását Tribonema sejt ellen, s a folyamatot leírta [12]. Az első látható reakció az volt — írja —, hogy a Tribonema sejt plazmája a Chytridium behatolási pontja felé tömörült. Az 1. kép (mikroszkópos fel­vétel) tanúsága szerint nekünk is sikerült ezt a fo­lyamatot megfigyelni és rögzíteni: Stephanodiscus hantzschii sejtet Rliyzophydium cyclotellae Zopf tá­madott meg. Jól látható a felvételen, hogy a sejt tartalma a Rhizophydium behatolási pontja feié koncentrálódik. Braun [13] azt tapasztalta, hogy több sejtű szervezetek esetén csak a megtámadott egyetlen sejt pusztul el. A 2. képen (mikroszkópos felvételen) jól megkülönböztethető a Zygorhizidi­um melosirae Canter által megtámadott egyetlen Melosira sejt állományának felritkulása, míg a "é "W, i ' ' >i í 1. kép. Stephanodiscus hantzschii Grunow sejtet Rhizo­phidium Cyclotellae Zopf parazita gomba támadott meg Totó: Dr. Hegedfis J. Photograph 1. Stephanodiscus hantzschii Grunow cell attacked by Rhyzophydium cyclotellae Zopf parasitic fungi

Next

/
Thumbnails
Contents